Vanquish

A Vanquish, legalábbis első pillantásra sokkal szedáltabb, mindennapibb élménynek tűnik. Űrkatonák űrállomáson űrrobotok ellen harcolnak, gépfegyverrel és gránáttal, fedezékek és nagypofájú beszólások társaságában. Az első percek ezerszer látott életképeit aztán erősen feldúlja egy igen korai főellenség, egy idomtalanul óriási, felhőnyi rakétával és masszív lézerfegyverrel operáló pókrobot, amely legyőzése után kétlábú lépegetővé alakulva okoz kőkemény pillanatokat.

Aztán szép lassan ráébredünk, hogy az – egyébként átugorható – tutorialban látott suhanás jóval fontosabb, mint azt az első pillanatokban gondoltuk. Ahogy a Bayonetta összecsapásainak egyéniségét a Witch Time biztosította, úgy a Vanquish is egy remek mechanika, a SlideBoost miatt lett annyira élvezetes, hogy sokan még az új verzió nélkül is emlékszünk rá. Ezzel a manőverrel hősünk, a láncdohányos Sam térdre ereszkedik, és szó szerint begyújtja a rakétákat, és elképesztő tempóban kezd el suhanni a pályán. És ha ennek során célzásra emeljük a fegyverünket, az idő lelassul, ami így együtt igen fura hatást kelt – mindenesetre ellenfeleink gyors megritkítására kiválóan alkalmas.

Az én tapasztalatom – tíz éve – az volt, hogy igen nehezen tudtam átszokni a lassú és óvatos fedezékharcról a Vanquish által erőltetett agresszív, pörgős tempóra. Márpedig a játékot arra tervezték, hogy félelmetes tempóban süvítsünk át minden arénáján, egyik pillanatban hátba, a másikban szembe lőve az egyre méretesebb, később már épület-méretű ellenfeleket. Amikor aztán átkattant valami az agyamban, és elkezdtem használni aSlideBoostot, a játékélmény azonnal szintet lépett, és ez az „egész jó” szintről a mestermunka fokozatra emelte nálam a Vanquish-t.

Az, hogy a Vanquish anno sokkal kevésbé vált népszerűvé, mint az eladási toplistákra szintén fel nem jutó Bayonetta, valószínűleg annak köszönhető, hogy ez az átállás közel sem azonnali és biztos van olyan játékos is, aki még e mágikus pillanat előtt feladja a küzdelmet. Nyilván emiatt nem lehet hibáztatni senkit, de az is biztos, hogy a felgyorsítás közben belassított Vanquish olyan különleges játékélményt kínál, amit egyetlen másik shooter sem tud biztosítani.

Van tehát két nagyszerű, de azért már láthatóan korosodó játék e csomagban –úgy gondolom, hogy elsősorban azoknak, akik nosztalgiázni szeretnének. A mai játékokkal látvány terén nem tudják felvenni a versenyt, ráadásul a limitált büdzsé itt-ott már az eredeti megjelenéskor is érezhető volt: a Bayonetta átvezető videói például helyenként animáció nélküli állóképeket használnak, a Vanquish pedig meglehetősen rövid lett. A Bayonetta 3 valószínűleg idén megjelenik, de a Vanquish története jó eséllyel az első játékkal lezárult – és ezen a fapados remaster visszafogott sikere sem hiszem, hogy sokat változtat. Ha azonban nem zavar, ha nem minden játék néz ki úgy, mint egy NaughtyDog-alkotás, viszont imádod a kitűnően megtervezett harcrendszereket, ez a gyűjtemény felejthetetlenélményeket fog okozni lesz.

A Bayonetta & Vanquish 10th Anniversary Bundle PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg, de lényegében ugyanezek a verziók 2017 óta PC-n is elérhetők.

Pro:

• A Bayonetta minden idők egyik legjobb akciójátéka;
• a Vanquish egy fantasztikus shooter;
• a két játék együtt kedvező áron kapható.

Kontra:

• Fapados remaster, csak a felbontás és a framerate változott.

80

Grath