Egy gomb mind felett?

A Balan Wonderworld talán legérthetetlenebb húzása, hogy egyetlen gombot használ: a jelmezeket cserélő RB-LB gombokon túl a kontroller minden gombja az adott forma egyetlen képességét aktiválja. (Az őrület még a főmenüben is sem hagy alább, így a menüpontokból nem a megszokott gombokkal lehet visszalépni, hiszen azok is okézzák a kiválasztott opciót!) Ez azt jelenti, hogy rengetegszer még ugrani sem tudunk, hiszen, ha egy lény speckója az, hogy tüzet fúj, vagy sarlót dob, akkor már nyilván nem tudja lábait szökkenésre használni. Ugrálásra építő platformjáték dedikált ugrás-gomb nélkül – ezt is megértük! A képességek amúgy természetesen igen redundánsak – az például teljesen mindegy, hogy a támadó jellegűek közül melyiket használjuk – a többi pedig saját világaikon túl csak egy-két alkalommal szükséges. A Kockaróka képességnél már gyilkos önparódiába fordul a játék: ez a forma ugyanis random időközönként sziklakolonccá alakul – de mivel nem tudjuk befolyásolni, hogy ez mikor történik meg, egész konkrétan zéró értelme van…

[+]

Sajnos az irányítás amúgy is pocsék, és itt nem is csak az egygombos, primitív akcióra utalok. A karakter mozgása is bizonytalan, lomha és lendülettelen, és bár az ugrások dinamikája javult egy hajszálnyit a tényleg katasztrofális demó óta, még így is alulmúl szinte minden mást. Egyszerűen nem jó érzés mozogni a Balan Wonderworld egyetlen pályáján sem, sosem érezzük, hogy kiválóan irányítanánk az állandóan változó kinézetű karaktert. A kamera szinte teljesen használhatatlan: igen lassan, túlontúl ráérősen mozog, és azonnal megőrül, amint egy tereptárgy mellé érünk – márpedig majd’ minden pálya pici, falakkal lekorlátozott területen játszódik. Egy platformjáték lelkét a karakter élvezetes irányítása jelenti, ez ad neki ritmust és örömet – a Balan Wonderworld viszont ebből a szempontból is egyértelműen elégtelenre vizsgázik.

[+]

Mi van még? Gyűjtögetnivalók! Bár eleinte nem tűnik fel, a játékban való előrejutás zálogát kizárólag az aranyszínű Balan-szobrok jelentik. Ha ezekből első nekifutásra nem nyitjuk meg a szükséges mennyiséget, akkor egyszerűen nem nyílik meg a következő három világ – úgyhogy sajnos muszáj újra és újra visszamenni a rövidke, de jobbára túlzsúfolt pályákra, próbálkozni a más szinteken megnyitott jelmezekkel, hátha valamelyik elvezet egy újabb szoborhoz. (A pályadesign teljes csődjét jelenti amúgy, hogy ezek legalább 70%-ához egy megoldás vezet, mégpedig a hatodik világban megszerzett repülő macska.) Pályánként hét szobor van elrejtve, plusz a speciális nyolcadik: ez cilindert formáz, és egy kiemelkedően ótvar QTE-jelenetet indít el, ahol a szürke semmiben repülő Balannak kell segíteni abban, hogy kristályokat, sziklákat és betonszobrokat üssön szét. A főellenfelek is három szobrot adhatnak, merthogy mindegyiket három eltérő módon is meg lehet sebezni. Bár maguk a csaták csak ritkán ütik meg a közepesen élvezetes szintet, ez legalább jó ötlet – ráadásul még ezzel is a játék legjobb pontját jelentik.

[+]

E szobrokon felül kizárólag színes kristályokat lehet gyűjtögetni a pályákon, és ezek megint egy olyan részét jelentik a játéknak, amelynek szó szerint semmi értelme nincs, pedig látszik, hogy elképesztően sokat dolgoztak rajta. A pályák után mindig visszakerülünk egy lebegő kertbe (ez az a börtön, ahová Balan elrabolta a gyerekeket), ahol rajtunk kívül csak pici, rendkívül aranyos madárszerűségek laknak. A kristályokat ezekkel etethetjük fel, ha a megfelelő színes virágokon kidobáljuk őket. Miért jó, ha ezek a tim nevű madarak megeszik a kristályainkat? Mert ezeket idegesítő lassúsággal pontokra váltják. Mire jók a pontok? Mert ezekkel újabb és újabb része épül ki a kertnek és a timek tornyának. És hogy ezzel mire megyünk? Semmire. Ennek nincs értelme vagy haszna – és így az egész kristálygyűjtés is teljesen feleslegessé válik.

Sajnos ez az egész játékról elmondható. Felesleges. Minden idők egyik legrosszabb platformjátéka, pocsék irányítással és őrületbe kergető kamerával, unalmas pályákkal és élvezhetetlen harcokkal, redundáns képességekkel és érthetetlen megoldások egész tömegével. Minden gépen tucatjával hemzsegnek a nagyságrendekkel jobb platformjátékok –ráadásul sokkal olcsóbban. Érthetetlen, hogy ebben a formában megjelenhetett, és érthetetlen, hogy ezért teljes árat akar elkérni a Square Enix. (Külön pikantériát jelent a Switch-verzió, amely minden más mellett még borzasztó módon szaggat is.) A játék készítéséről szóló, sajnálatos módon jó eséllyel soha el nem készülő cikk sokkal érdekesebb lenne, mint maga a program…

A Balan Wonderworld PC-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series-gépekre, valamint Switch-re jelent meg.

Pro:

• Néhány zene egész dúdolható.

Kontra:

• Igénytelen pályatervezés;
• pocsék irányítás;
• egy pillanata sem élvezetes;
• a jelmezek nagy részét egynél többször nem használjuk;
• semmi értelme a kristályoknak és timeknek;
• értelmezhetetlen, groteszk sztori.

15

Grath