Turtle Rock: Az újabb felvonás

Amióta léteznek a videojátékok, valamiért mindig is népszerűek lesznek azok a programok, amelyekben a vásárlók élőhalottakkal harcolhatnak, legyen szó arról, hogy "valódi" zombikat kapunk, akár arról, hogy valamilyen fertőzés miatt váltak vérszomjas fenevadakká az átlagos emberek. Az évek során számos remek és kevésbé jól sikerült alkotást kaptunk a kezeink közé, azonban nagy többségüket a közönség jól fogadta, főleg ha azokat nem csak egyedül, hanem valódi társakkal/barátokkal is kipróbálhattuk. Ezért is kapták fel sokan a fejüket, amikor a 2020-as The Video Games Awards-on bejelentették nekünk, hogy érkezik a Back 4 Blood című alkotás, amelyet ugyanaz a csapat készít, akik anno a Left 4 Dead-et is elhozták számunkra, így ismerős terepen dolgozhattak. Az ismert zombis-sorozat szellemi utódjának is mondott Back 4 Blood sok olyan koncepcióhoz ragaszkodik, amelyeket azok a játékok több mint egy évtizeddel ezelőtt megalapoztak.

Ezúttal a Turtle Rock igyekezett egy kicsivel több történetet belecsempészni a munkájukba, azonban néhány komolyabb pillanatot leszámítva ez nagyrészt felejthető lett. A nyolc karakter behozatala a történet rovására ment, lehet, hogy kevesebb szereplővel talán erre is jobban oda tudtak volna figyelni a készítők. Persze kérdezhetnénk, hogy egy ilyen stílusú játékba minek “sztori”, de anélkül a céltalan zombiírtás is nagyon hamar unalomba fullad. Maga a kampány nehézségi szinttől függően nagyjából 10 óra alatt teljesíthető, egyes részei azonban sajnos ismétlődnek (pontosabban a helyszínek), bár akadnak azért olyan szekvenciák is, amelyek kiemelkednek közülük. (A zenegépes rész például kifejezetten stílusos lett)

Ha valaki játszott a bétával korábban, annak nem lesz újdonság, hogy a játékmenet roppant feszes, maga a lövöldözős rész is remek, de igazán csak akkor kapjuk meg a 100%-os élményt ha barátokkal együtt játszunk és mindenki tudja, hogy mi az adott szerepe. Ha egyedül vágunk neki a kalandoknak egy részről a megnyitható achievementek/trófeák lesznek elzárva előlünk és bár van online matchmaking, az többnyire a kommunikáció hiánya miatt nem sokkal jobb, mintha BOT-okkal vágnánk neki a harcoknak. Persze ez nyilván költői túlzás, de sajnos úgy vettem észre, hogy idegenekkel jóval kevésbé élvezetes a játék, így érdemes ismerősökkel nekiugrani a programnak. Aki korábban játszott a már említett Left 4 Dead szériával, azoknak sok dolog ismerős lesz itt is, hiszen hasonló ellenfélosztályokat kapunk, de például itt is akadnak olyan részek, amelyekkel egy komolyabb élőhalott hordát is a nyakunkba kapunk (madár csoportok megrémítése, vagy a kocsik és biztonsági ajtók riasztóinak beindítása)

Akad viszont egy nagy újdonság itt, ami nem más mint a kártyarendszer bevezetése. Ez egy különleges extra, amellyel bizony elég jól megbolygathatjuk a játékmenetet. A küldetések elején kapunk úgynevezett Corruption Card-okat, amelyek kihatással lesznek a teljes misszióra (Vagy akár a végigjátszásra), ezek lehetnek negatív és pozitív dolgok is, amelyeket a saját paklinkkal tudunk ellensúlyozni. Amennyiben nem solo-módban vagyunk, úgy a küldetések végén Supply Pontokat kapunk (Nehézségi szinttől függően többet vagy kevesebbet), amikből a táborban új kártyákat nyithatunk meg, amiket saját kedvünk szerint állíthatunk össze, ezekből pedig induláskor mindig kiválaszthatjuk a nekünk leginkább kedvezőt.

Érdemes nem véletlenszerűen válogatni, ugyanis az adott karakterből ezek segítségével igazán hatásos gyilkológépet varázsolhatunk. Ezekre azért is érdemes odafigyelni, mert a játék egyáltalán nem könnyű, a legnehezebb fokozaton barátok nélkül szinte esélyünk sincs, főleg úgy, hogy a baráti tűz már a második nehézségen (Három van ezekből: Recruit, Veteran, Nightmare) is megjelenik és nagyon könnyű lelőnünk a társunkat. Arról nem is beszélve, hogy érdemes nem csak a sebzés növelésre építenünk folyamatosan, hanem a kitartásra (Stamina) is gyúrnunk, roppant zavaró ugyanis, ha pont elfogy a futásunk egy tucat élőhalott társaságában.

Ellenfelekből ugyanis rengeteg van, ezeket pedig a rendszer bosszantóan tudja adagolni, emiatt a magányos harcosoknak egy idő után tele lesz a hócipőjük a rendszerrel és keresnek inkább barátokat, vagy legalább kipróbálják az onlinemeccs-keresőt. Ez sem a legjobb megoldás, de ha működik, még mindig jobb dolgunk lesz, mint egyedül. Sajnos azonban nem mindig úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnénk, hiába van ugyanis a cross-play rendszer bekapcsolva (Vagyis PlayStation és PC tulajokkal is játszhatunk), ha az sokszor nem működik megfelelően, vagy egyszerűen nem talál társakat mellénk, így meg kell elégednünk a gépi karakterekkel. Ahogy korábban is szó volt róla 8, egymástól különböző harcost kapunk ugyebár, egy csapatban pedig csak 1 személy szerepelhet, így a különleges képességeik (Amikből van saját és csapatra ható is, pl.: gyorsabb stamina visszatöltés, vagy extra élet) alapján érdemes összeállítani a bandánkat, hogy a lehető legjobb végeredményt kapjuk.

Zombik, zombik mindenhol

Bár a Back 4 Blood PVP, vagyis többjátékos módja nem igazán mély, a Swarm-nak elenvezett módban is ideig óráig elszórakozhatunk, azonban túl sokat nem szabad tőle várni. Lényegében két csapat harcol egymás ellen (zombik vs tisztogatók), azonban hosszas időtöltést nem igazán kapunk tőle. Párszor azért érdemes ránézni. Térjünk rá kicsit a látványvilágra és a technikai részletekre. Maga az összkép véleményem szerint egyáltalán nem kiemelkedő, a grafika inkább hozza csak a kötelezőt, helyenként akár szépnek is mondhatnánk, de a nagy pusztításban úgysem lesz arra lehetőségünk, hogy a környezetet vizsgáljuk. Ettől függetlenül a ködös tájak például remekül festenek továbbra is, ezeken a pontokon mintha kaptunk volna némi extra parafaktort is. A lövöldözések látványosak tudnak lenni, bár ehhez annyira túl sok eszközt nem kapunk.

Félreértés ne essék, összesen 29 fegyvert kapunk a játékban, ezek hét csoportba lettek téve, de alaphelyzetben ezekből maximum kettő lehet nálunk (oldalfegyver/közelharci fegyver és bármi más) Ezeket az eszközöket a táborban (amely lényegében egy központi gyűjtőhely) kiszínezhetjük, de kiegészítőket csak a küldetés indulásakor pakolhatunk rájuk (itt is csak véletlenszerűen), ezek pedig nem maradnak meg véglegesen. Ugyanígy kezdéskor vehetünk csapatextrákat, másik fegyvert (ez is random), vagy kötszereket, gyógyítókat, amelyekre nagy szükségünk is lesz, főleg, hogy nincs automatikus gyógyulás a játékban.

A zenékkel nincs gond a programban, az a néhány felcsendülő dallam kellemes a fülnek, a hangok többnyire vállalhatóak (néhány visszajelzés után ezzel egyedül vagyok úgy tűnik, de a fegyverhangok lehettek volna jobbak is), ahogy korábban is írtam a kinézetre: semmi extra. A Back 4 Blood hosszú napokra, hetekre le tudja foglalni majd azokat, akik érdeklődnek a zombis téma iránt, de csak és kizárólag abban az esetben, ha van néhány barátunk, akikkel együtt, közösen vághatunk neki a kooperatív harcoknak. A fejlesztők tervei szerint a jövőben számos extra jön a játékhoz (sztori, karakterek, ellenfelek stb.), remélhetőleg ezek rendszeresen érkeznek.

Az Unreal Engine 4 által hajtott Back 4 Blood 2021. október 12-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re. Mi utóbbin játszottuk végig a programot. (A teljes kiadás elérhető a Game Pass előfizetői számára)

Pro:

• Zombiírtás felsőfokon,
• Remek játékmenet,
• Számtalanszor újrajátszható,
• A kártyarendszer élvezetes,
• Kooperatív módban roppant szórakoztató.

Kontra:

• Szegényes történet,
• Egyedül nem túl örömteli játszani vele.

oriic