Tűzgolyót neki!

A narratív körítés legjobb része mindenképpen az, hogy rendkívül szabadon hozhatunk döntéseket, egész városok, civilizációk sorsát meghatározva ezzel. A játék azonban nekem igazából nem erről szólt, hanem sokkal inkább az izgalmas harcokról. A (párbeszédeket leszámítva) végig belső nézetből játszódó Avowed e téren talán a BioShockhoz hasonlítható: itt is megtörténhet, hogy egyik kezünkben ménkű pisztoly, a másikban pedig valami fagyasztó varázslat lapul. A kombinációk száma itt azonban még nagyobb: lándzsa és varázspálca, pisztoly és pajzs, buzogány és varázskönyv is lehet kezeinkben, igen változatos taktikákat létrehozva. Két kiosztás lehet elmentve, ezek közt egyetlen gombbal válthatunk csata közben is – azt viszont hibának éreztem, hogy egy tárgy, mondjuk tökélyre fejlesztett pajzsom, nem lehet ott mindkét verzióban. Természetesen pallost vagy csatabárdot, sőt, hosszú muskétát is használhatunk, de ezek mindkét kezünket lefoglalják.

[+]

Az első néhány óra nyugodtabb felvezetését követően már két karakter lesz velünk, akikből a játék végére kifejezetten hatékony támogatót nevelhetünk ki. Giatta gyógyító- és védőmágiái rengetegszer mentették meg életemet, Yatzli pusztító és ellenfelet lassító varázslatai pedig még a végjáték legnagyobb ütközeteiben is hatékonynak bizonyultak. De legyenek meg a többiek is: az elsőként csatlakozó, egy kékre festett Telly Savalasra hajazó Kai, (Garrus hangján!) talán a legmélyebben kidolgozott társ, az íjásztörpe Marius pedig a legérdekesebb küldetést adja a haverok közül. Természetesen az igazi pusztító erőt mi hozzuk – a fejünkben megszólaló ismerősünktől kapott mágiák némelyike egészen brutális hatású, ráadásul csak mi tudunk zöld szellemmedvét idézni, aki a megfelelő fejlesztéssel minden aggrót magára von, így amíg életben van, nyugodtan tudunk gyógyulni, mágiát szórni, hátbatámadni.

[+]

Sokszor akár 10-15 ellenfél is ránk vetheti magát (továbbiak pedig a csata közben másznak elő), így rendkívül fontos, hogy az irányítás a helyén legyen, és e téren az Avowed kiválóra vizsgázik, borzasztó élvezetesen lehet ide-oda suhanni a tomboló csatákban, irányítva azok lefolyását. Egy jól helyezett tűzgolyóval majdnem megölöm a többi ellenfelet gyógyító, így azonnal kiiktatandó státuszú papot, majd egy lándzsaszúrással ki is végzem; jöhet a következő célpont, a csontvázakat idéző sámán – őt pár pajzzsal levédett támadást követően a helyi Magic Missile igen hatékony energiagömbjei, és két fejlövés végzi ki. Idézőjük halálával a már majdnem a nyakamat markolászó idézett lények azonnal porrá omlanak, így van időm lehúzni két gyógyitalt, és a biztonság kedvéért egy pohárka grogot is, hogy az ereimben terjedő mérget lenullázzam – már csak két íjász, egy pajzsos bajnok, féltucat szimpla harcos, illetve egy, a küzdelembe valahogy belekeveredett, dühösen sikoltozó szellem van hátra…

[+]

Felszerelésünk fejlesztése is kulcsfontosságú lesz, az ehhez szükséges anyagokért pedig muszáj lesz felderíteni a táj minden eldugott csücskét. E téren az Avowed igazi mestermunka lett: hihetetlen, hogy mennyi kis elágazást, valami titkot, jutalmat, opcionális extrát rejtő utat helyeztek el mind a nyílt világban, mind pedig a számos dungeon mélyén. Egy szimpla gazdátlan házat felderítve lejuthatunk a pincébe, ahonnan egy hatalmas ogre fészkébe kerülünk, de még innen is vezetett egy járat egy elrejtett ládához. Egy ligetben leölhető a városban „élve vagy halva” poszteren hirdetett bandita, de feltűnhet, hogy a sátruk mögötti tóban egy romos toronyba lehet átúszni. Itt nem csak ennek emeleteit lehet kikutatni, de az egyik ablakból egy szomszédos hegycsúcsra is átugorhat a figyelmes vándor, ami egy elágazó barlanghoz vezet, megintcsak vagy három eltérő kijárattal. A figyelmes, felfedezni szerető játékos alaposan el van kényeztetve, még akkor is, ha a jutalom az esetek 90%-ában valami egyedi varázstárgy vagy (inkább) fejlesztésre szolgáló matéria.

[+]

A fejlődés két úton is zajlik: felszerelésünket a táborban fejleszthetjük a sok-sok összegyűjtött alapanyagból, csapatunk képességeit pedig a szintlépéskor kapott pontokkal gazdagíthatjuk. Bár a játék elején választani kell a három fő fókusz – varázslatok, közelharc, távolsági harc – között, ez nem valami rideg kasztválasztást jelent, ennél jóval flexibilisebb a rendszer. Én például mágusként kezdtem, de egy idő után pusztán ez már nem volt elég, így lángoló karddal egészítettem ki az arzenálomat – a végjátékban pedig már a pajzs-lándzsa kombináció volt a fő eszközöm, a varázskönyvekből megtanult két fontos mágia (lángszóró és mágikus lövedékek), valamint a medveidézés mellett. Képességeket mindhárom kaszt képességfájáról nyitottam meg, és bár a majdnem percre pontosan 30 órás végigjátszás során a 28. szintig jutottam, rengeteg olyan bónusz és képesség maradt a listán, amire egyszerűen nem volt pontom. A képességfákon akadnak százalékos bónuszokat adó helyek is, de ezek nem piti 2-3%-kal növelik mondjuk tűzsebzésünket vagy védekezési mutatónkat, hanem általában 20-30%-kal, így megvételüknek azonnal érezhető hatása van.

[+]

Történetét tényleg saját ízlésünk szerint alakíthatjuk, harcrendszere pedig kifejezetten élvezetes, de az Avowed még így sem lett egy klasszikus. Az Obsidian talán legkevesebb buggal rendelkező játékaként különdicséretet érdemel ugyan, de például karaktereit, narratív feszültségét tekintve messze elmarad a stúdió legjobbjától. Talán még nagyobb hiba, hogy millió fantasy kelléke és gyönyörű, idegen panorámái ellenére sem él igazán a világa – itt van ez a jobbára nem-emberek által lakott, penészben burjánzó vidék vallásháborúval, steampunk tudósokkal és egy letűnt világ titkaival, de még így sem tudtam igazán izgulni fordulatai miatt. Ami benne van, azzal általában semmi baj nincs – éppencsak az Obsidian korábbi munkássága nyomán valamivel többet, és sokkal mélyebbet vártam volna az Avowedba is.

Összefoglalás

A gyarmatosító hatalom ügynökeként érkezünk egy eltérő civilizációkkal teli szigetre – de a politikai ellentétek mellett egy felébredőben levő különös erő, és egy gyógyíthatatlan fertőzés is szedi áldozatait. E környezetbe az Obsidian egy vérbeli akciójátékot készített, mégpedig tőlük messze a leglátványosabbat. A történet ugyan szabadon formálható döntéseinkkel, de a statikus, élettelen világért nehéz izgulni, így a feszültség jó része elvész.

Az Avowed legfőbb pozitívumai:

• Kiváló harcrendszer és fejlődés;
• a történet és végkifejlet radikálisan alakítható;
• technikailag jól sikerült, kevés programhibával.

Az Avowed legnagyobb hiányosságai:

• A világa statikus, nem él igazán;
• történetének sok nagy fordulata előre látható;
• négy zónája kisebb, mint amire számítunk.

Az Avowed PC-re és Xbox konzolokra jelent meg. A tesztjátékot a kiadó Microsoft biztosította.

Bényi László