Assassinnak áll a világ

Mindannyian emlékszünk még a 2014-es Unity okozta komoly zűrzavarra. A félkészen, vicces bugoktól hemzsegő Assassin’s Creed játékra kell gondolni, mellyel jócskán leromlott a franciák renoméja. Ez volt a „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" jelenség tipikus esete. Az új konzolokra való átállás nehézségei, a szűkös fejlesztési idő és a párhuzamosan előző generációs konzolokra is készített másik játék sajnos ezt eredményezte. Mindenki hibázhat, reméljük, hogy jó tanulópénzként fogták fel a fejlesztők a Unity fiaskót, és jól felszívták magukat a legújabb epizódra, hogy megmutassák a friss Londoni kalanddal mire is képesek igazán. A kijelentés, hogy ezúttal nem foglalkoznak a multiplayer móddal, mondván egy remek történettel és precízen megalkotott egyjátékos móddal megáldott játékot szeretnének letenni az asztalra, valahol bizalomgerjesztő volt. Már csak az a kérdés sikerült-e elérni a kitűzött célt.

[+]

A templomosok megszilárdították hatalmukat Londonban, vezérük a kíméletlen és alapos Crawford Starrick világuralomra tör. Minden társadalmi réteg behódolt neki, totális befolyással bír mindenre, a kereskedők lefizetve, a politikusok maximálisan korrumpálva, az éjszakát pedig a Kőfejűek bandái uralják. Még meghódítatlan országok és földrészek is retteghetnek terveitől, ugyanis aki Londont uralja, az az egész világot uralja. Még szerencse, hogy mindig akad néhány tökös Assassin, akik számára nincs lehetetlen. Whitechapel a bűn fészke, illegális gyermekmunka, a Kőfejűek terrorizálják a polgárokat, így vissza kell adnunk ezt a várost azoknak az embereknek, akik felépítették.

[+]

A Syndicate esetében egy rövid kis jelenkori abstergós közjátékot követően máris az 1800-as évek második felében találjuk magunkat Eve és Jacob Frye testvérpár irányítását megkaparintva. Bő egy órás felvezetéssel veszi kezdetét történetünk, mely során egy-egy lineáris küldetés alkalmával Covent Gardenben megismerkedhetünk a karakterekkel, azok alaptulajdonságaival és megkapjuk a felvezetést, amiért London felé vesszük az irányt (nem mellesleg egy Éden ereklye is feltűnik Londonban). Megérkezve a hatalmas városba, a helyi Asssassin Henry Green áll szolgálatunkba és segít megtervezni a templomosok elleni haditervet. Jacob buzog a tettvágytól, keményen, gyorsan oda akar csapni, így a kisebb lázadó csoportot a whitechapeli Mohosokat próbálja harcba szólítani, Bástyák néven szerveződni kezd az ellenállás.

Elérkezett a szindikátusok ideje

Londonba érkezésünk után már kinyílik a világ, megkezdjük a kerületek felszabadítását különböző küldetések teljesítésével, és fokozatosan számoljuk fel a templomosok hordáit. A Syndicate egyszerre két főhőst biztosít a játékos számára, ami nem csak két eltérő természetű, habitusú és nemű karaktert takar, de két teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkező egyént is. A testvérpár férfi tagja (Jacob Frye) egy betonfejű utcai harcos, azonnal odacsap, ha szükségét érzi. Heves vérmérsékletével mindig megtalálja a bajt és a baj is őt.

[+]

Karakánsága révén jó vezető, irányítási képességeit London lázadói között tökéletesen tudja kamatoztatni. Ezzel szemben a lánytesó (Eve Frye) nyugodtabb, megfontoltabb természetű. Szeret utánajárni a dolgoknak, mielőtt cselekedne. Könnyed mozgású hangtalan gyilkológép, ha kell, távolból penge éles tőrökkel rendezi a nézeteltéréseket. Tulajdonságai között szerepel a megtévesztés és a rejtőzködés, szóval egy igazi Assassinról van szó. A fő küldetéseknek mindig az aktuális és a megfelelő feladatra szakosodott szereplővel vágunk neki, de ha csak bóklászunk Londonban, akkor bármikor válthatunk a hőseink között.

[+]

A megújított harcrendszert összevonhatjuk kicsit a fejlesztésekkel, ugyanis a szintlépésekért kapott pontokat (1000 XP után egy képzettségpont) olyan képességekre is elkölthetjük, amik segítségünkre lesznek a gyilkolászásban. A fejlesztések komoly fejtörést okoznak a játék első szakaszában (harc, lopakodás és ökoszisztéma témakörökből mazsolázhatunk), hiszen nem mindegy milyen területen próbáljuk könnyebbé tenni az életünket. Vagy életerőt, tárkapacitást növelünk, zárakat törünk fel, vagy kombózással elérhető instant killek kiosztására áldozunk, esetleg a lopakodás terén szerzett tapasztalatainkat erősíthetjük egy újabb szintre. Többségükben ugyanazokat fejleszthetjük mindkét szereplőnél, csak néhány karakterspecifikus képességet lehet találni. A harcrendszer a napjainkban megszokott trendekhez igazítva egyszerű, olykor már-már monoton, hiszen az egygombos püfölést, fedezékátütéssel és kitérésekkel kell a lehető legfolyamatosabbá tenni. Hosszú távon inkább szájhúzós a harc, még ha fegyvereket is bevethetünk (távolról lődözhetünk vagy késeket dobálhatunk), sőt lopakodással fűszerezve kihasználhatjuk a környezet nyújtotta lehetőségeket és egy kisebb csoportot rájuk zúdított hordókkal, vagy dinamitos ládák felrobbantásával is ártalmatlaníthatunk.

[+]

Miközben haladunk előre a történet felgöngyölítésével és fokozatosan vesszük át London egyes kerületei felett a hatalmat, egészen kellemes küldetésekben lehet részünk, ez pedig a mellékküldetésekre is igaz. Azt senki ne gondolja, hogy nem válnak ismétlődő jellegűvé egy idő után a fejvadász akciók, a rabszolga-felszabadítások és a bandavezérek lekapcsolásai, de az biztos, hogy a megtisztított terület uralmáért vívott hatalmas bandaháborúk felettébb mód hangulatosak (aki látta Scorsese New York bandái című remekművét, az tudja mire gondolok). Ügyes megoldás, hogy a városban kóborolva belefuthatunk olyan területekbe, amit nálunk jóval magasabb szintű katonák, rendőrök vagy Kőfejűek védenek. Ilyenkor a frontális harc kész öngyilkosság, szóval nem célszerű lebukni, csak a lopakodás jöhet szóba és a csendes, gyors orgyilkolás.

Unity után szabadon

A Syndicate két fontosabb játékmenetbeli tényezőt hozott magával az Assassin’s Creed univerzumába. Az egyik az eszköztárunkban keresendő, ugyanis a játék elég korai szakaszában hozzájutunk egy csáklyaszerű alkalmatossághoz, ami igencsak komoly előrelépést jelent a közlekedésünk meggyorsításában. Rendkívül könnyedén és gyorsan ránthatjuk fel magunkat a legmagasabb épületek tetőszerkezetére, de talán a legnagyobb hasznát komolyabb túlerő esetén tapasztalhatjuk meg, üldözőinket egy szempillantás alatt lerázva. A vertikális közlekedés mellett, horizontálisan is jól használható az eszköz, ugyanis két pont között kifeszíthetünk egy kötelet, amin aztán könnyedén átmászhatunk akár nagyobb távolságban lévő objektumok között is. A másik játékmenetbeli tényezőnek is köze van a közlekedéshez, ugyanis London utcáin szép számban trappatnak lóvontatta szekerek, fogatok, esetleg méretesebb postakocsik, melyeket nyugodt szívvel elköthetünk. A szállítmányozós, csempészős feladatok mellett a legélvezetesebbek az utcai fogatharcok. Még ha olykor kicsit furán is viselkednek ezek a járgányok, feldobják a cselekményt a menekülős, rombolós, lövöldözős szekvenciák. Még át is ugorhatunk egyik szekérről a másikra.

[+]

A fejleszthetőség nem csak a karaktereink szintlépéséből származó képességpontok elköltésében merül ki, ugyanis egy halom fegyvert, kiegészítőt vagy eszközt vásárolhatunk magunknak, melyeket tovább tudunk erősíteni egy kis plusz befektetéssel. A gyűjtögetésnek ezúttal nagyobb haszna van, főleg a különlegesebb, ritkább nyersanyagok esetében, mivel az értékesebb fegyverek craftolásához ezekre lesz nagyobb mértékben szükségünk. Ha pedig már ennyire belemerültünk a fejlesztésekkel kapcsolatos dolgokba, akkor jegyezzük meg, hogy főhőseink mozgásban lévő vonat bázisán még bandafejlesztésekre is elszórhatjuk az összekuporgatott javakat. Ezzel komolyabb segítőket bérelhetünk fel, vagy kémeket aktivizálhatunk egy-egy küldetés során.

[+]

Nem mehetünk el szó nélkül a vizuális megvalósítás mellett sem főleg, hogy ezúttal óvatosabb duhajként bántak a fejlesztők a poligonszámokkal, effektekkel és textúraméretekkel, ugyanis a Unity után mintha kisebb visszalépés lenne tapasztalható. Nem egyszer pislogunk majd azért a részletek láttán, az utcákat róva a lovaskocsival tényleg az 1800-as évek Londonjában érezzük magunkat, az épületbelsők pedig most is szinte megszólalnak. Szép, részletes, hangulatos a Syndicate és maga London is, viszont számos elnagyoltabb, szegényesebb tereppel is lehet találkozni. A nyüzsgő kikötő sokkal látványosabb is lehetne, igaz, az Elizabeth Tower megmászása azért kárpótol a laposabb temzei ladikokon való ugrándozásért. Ezen fukarkodásnak viszont meg is lett az eredménye, szinte teljesen stabilan kapjunk a 30 képkocka per másodperces képfrissítést, ráadásul az elődöt játszhatatlanná tevő hibáknak és nevetséges bugoknak ezúttal nyoma sem volt. A hangok, zenék és szinkronok szokás szerint peckesen megállják a helyüket, a karaktereink csipkelődése bár nem mindig üti meg a kellő mércét, még is üde színfolt a két ellentétes nemű testvérpár assassin. A lokalizáció is érdemel néhány dicsérő szót, nem finomkodtak a fordítás kapcsán, stílusos és át tudja adni a hangulatot.

[+]

Az biztos, hogy a Syndicate egyenesbe hozta a szekeret, de kevésbé erőltetett hasonlattal élve, azt is mondhatnánk, hogy tökéletesen hozta azt, amit eddig is kaptunk az Assassin’s Creed játékoktól. Kár, hogy ennél többet nem nagyon adtak hozzá az univerzumhoz, mindenesetre London, a csáklya, és a lovaskocsis harcok feldobták kicsit az eddigi játékmenetet. Ha picit szusszannánk a történet küldetései között, bóklászva az utcákon jópofák a véletlen események, mint a rablók üldözése, vagy az illegális boksz meccsek. Ezúttal is gyűjtögethetünk, elköthetünk hajót, vagy lovaskocsis versenyekre nevezhetünk. Hangulati elemként ideálisak a korábbi részekre való visszautalások (látogatást teszünk egy Kenway kúriában), megint betalált az első világháborúba tett időutazás, és a töltőképernyőkön még tanulhatunk is, mivel olykor érdekes információkat osztanak meg velünk a korszakról és London jellegzetességeiről. A végeredmény a Syndicate esetében nyugodtan felfogható egy pozitív meglepetésnek, azonban a rajongók többsége már biztosan vár valami igazán újra.

Pro:

• London varázslatos lett;
• jópofa a két főhős;
• a fejlesztési, fejlődési rendszer jól működik.

Kontra:

• Kicsit bátrabban is hozzányúlhattak volna az alapokhoz;
• olykor botladozik a harcrendszer;
• vizuális orgia kapcsán skótok voltak a franciák.

84

Az Assassin’s Creed Syndicate október 23-ától érhető el PlayStation 4-en és Xbox One-on, a PC-s verzió ellenben csak november 19-én érkezik.

Rage23