Egyiptom hercege

Az Assassin’s Creed sorozat ékes példája annak a jelenségnek, amit angolul „franchise kifáradásnak” neveznek. Hiába képviselt mindig magas minőséget és produkciós értékeket, a játékosok egyre jobban ráuntak az évente érkező, egymástól alig eltérő epizódokra, ez pedig már az eladási adatokon is látszott. A Ubisoft ezért taktikát váltott, és egy év kényszerszünetre ítélte a szériát. Bár ez nem tűnik soknak, az Assassin’s Creed Origins bebizonyította, hogy megérte beletenni a fejlesztésbe azt a plusz időt.

Ahogy a címe is mutatja, az Origins visszatér az aszaszin mozgalom gyökereihez, egész pontosan azokat a történelmi eseményeket láthatjuk és élhetjük át, amelyek a bérgyilkos testvériség megalapításához vezettek. Krisztus születése előtt néhány évtizeddel járunk az ősi Egyiptomban, ahol éppen hatalmi harc folyik. Kleopátra a trónért küzd, miután testvére, XIII. Ptolemaiosz eltávolította annak közeléből – az eseményekből pedig a rómaiak is kiveszik a részüket Julius Cézár vezetésével. A történet főszereplője egy egyiptomi őrző, egy Medjay (mági), aki afféle korabeli rendfenntartó, klánjának egyik utolsó tagja, Bayek. És bár a történet sokáig egyszerű bosszúhadjáratról szól (hogy miért, az spoiler lenne), csakhamar kiderül, hogy komolyabb erők munkálkodnak a háttérben, így a főhőssel együtt mi magunk is részesei lehetünk Egyiptom egyik legfontosabb időszakának.

Bár mindez nagyon jól hangzik, és az ötlet valóban szilárd alapokat biztosít a játék számára, maga a sztori talán a produkció leggyengébb része. Nem azért, mert rossz lenne, egyszerűen csak nem annyira érdekes, hogy túlságosan lekösse a játékost. Mellékszereplők jönnek-mennek, de egy idő után már az is zavaros, ki kivel (és miért) van. Nyílt világú kalandjátékként úgyis mindenki csak dróton rángatja Bayeket, keresztül-kasul utazunk Egyiptomon, hogy megöljük az éppen aktuális célpontot, és ennyi. Látványos, jól megírt és előadott mítosz, de aligha fogjuk lerágni miatta a körmünket.

Ahogy a korábbi Assassin’s Creed játékokban, úgy itt is megjelenik a modern vonal, ám ez egészen minimális részét képezi a játéknak. Az Animus gépből csak néhány alkalommal lépünk ki, akkor is gyakorlatilag csak egyetlen karakter néhány sornyi rádióbeszélgetését, és nyúlfarknyi felfedezést, illetve akciót kapunk. A 35-40 órás történet 99.9%-a Egyiptomban játszódik. Ez egyáltalán nem baj, bár kérdés, hogy a jövőben mit kezdenek majd a modern vonulattal egy ilyen jelentéktelen „új kezdet” után.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!