Játékmenet meg ami kimaradt

Lineárisabb...

Az első részt a készítők úgy harangozták be, hogy szabadon dönthetsz mikor mit csinálsz, ergo a szabadságfaktort emelték ki. Lényegében ez abból állt, hogy az aktuális feladatot készíthettük elő különféle infók megszerzésével, amit kihallgatással egy alapos veréssel vagy zsebeléssel érhettünk el. A feladatok egy része kötelező volt, csak a sorrendjükön változtathattunk, de hát ez a szabadság? Én inkább úgy mondtam volna, hogy minél több kis küldetést megcsinálsz annál pontosabban infókat kapsz a célpontról. Hol lesz, merre menekül majd stb. Mindig ugyanaz volt ami kicsit unalmassá tette a játékmenetet.

Az AC második része azonban teljesen lineáris lett, ami be kell valljuk sokkal jobb ha normális történetet akarunk kihozni belőle, mert sokkal könnyebb összekapcsolni az eseményszálakat.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem csinálhatunk mást! Két főküldetés között bármi másnak nekikezdhetünk, és lesz is dolgunk bőven ha 100%-os kijátszást szeretnénk!

Gyűjtögessünk…

Ha közületek valaki játszott az első résszel, talán emlékszik rá, hogy zászlókat gyűjthettünk össze, minden helyszínen száz-száz darabot. Ha megvolt minden akkor jött a #>@!, hogy ennek mi értelme volt, mert csak pár mondatos infókat kaptunk jutalmul; ennek vége!

Új játékelem került bevezetésre ez pedig a pénz. A játék megkezdése után nem sokkal eljutunk saját kis rezidenciánkra ami elég lepusztultan néz ki. Itt megtudhatjuk, hogy kis birtokunk bevételt is hoz számunkra, ha megfelelően foglalkozunk vele. Amolyan befektetésként kell kezelni, ha költünk rá, nagyobb lesz a renoméja, több lesz a bevétel. A fejlesztések lehetnek épület felújítások –ahol egyébként kedvezményt is kapunk a fejlesztés mértékétől függően.
Helyben de a városi festőknél vásárolhatunk festményeket és ugyanitt szert tehetünk olyan térképre ahol az elrejtett pénzes ládikák helye is jelölve van. A kovácsnál újabb páncélokat illetve fegyvereket vehetünk amik jól jönnek az egyre nehezedő harcok során. Ezek megvásárlása is növeli birtokunk értékét mivel az éppen nem használt tárgyaink mint kiállítási tárgyak a falra vagy épp a fegyverszobába kerülnek.
-egyébként, ha épp egy olyan fegyvert vettünk ami végül nem tetszik, tessék visszamenni a bitrokra és ott a fegyvertárban kicserélhető csakúgy mint a páncélok.

Ha már „előbb” említettem a zászlókat akkor ennek AC2 beli megfelelőjéről is essen szó. Madártollak -összesen száz darabot gyűjthetünk össze belőle…50 darabnál egy brutál kalapácsot, 100 darabnál pedig egy köpenyt kapunk extraként.
A játékmenethez kapcsolódóan még kódex papírokat –amiket Leonardo fejt meg- és ősi bérgyilkosok rejtekhelyein található plaketteket gyűjthetünk melyért Altair páncélja lesz a jutalmunk.
A szokásosnál gyakrabban lesz érdemes használni az Eagle vision képességet mivel ősi jeleket is találhatunk falakon, ezeken keresztül rejtett emlékképekhez férhetünk hozzá -"megtudhatjuk az igazságot"- ha teljesítünk pár minijátékot. Azért ennyi minden jobban hangzik nemde?

A játék során segítőkre is számíthatunk. Míg az első részben kis mellékfeladatként állíthattuk magunk mellé a polgárokat, most zsoldosokat, örömlányokat és tolvajokat bérelhetünk fel.
Harcolni „bármelyik” kaszt képes de mindegyiknek van egy fő erőssége. A zsoldosok értelemszerűen harcokban hasznosak, az örömlányok közt elbújhatunk és el is tudják csalni a katonákat, a tolvajok pedig jól másznak falakat így a tetőn jönnek jól egy kis viadalnál. Ha egyikük sem tud segíteni, mert mondjuk épp menekülünk akkor elő az erszénnyel, szórjunk egy kis pénzt a földre és máris annyi ember lesz ott, hogy könnyedén elhúzhatjuk a csíkot.

Ha ez még nem volt elég akkor foglalkozzunk egy kicsit az ismertségünkkel. Az első részben ha valami rosszat követtünk el, elég volt elrejtőzni és minden visszaállt normál szintre, most ez kevés mert egy-két gyanús ténykedésünk után szépen kiplakátolják arcképünkkel a környéket így nekiláthatunk ezeket eltüntetni vagy lefizetni pár szónokot.

Most mondjátok azt, hogy nem fejlesztettek eleget!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!