As Dusk Falls teszt

Mi baj történhet, ha egy Amerikát átszelő költözés közben egy apró arizonai motelben húzzuk meg magunkat? Mint most kiderül, lényegében minden!

Pirkadat

A két kötetre, és azon belül három-három fejezetre bontott játék klasszikus játékmenet híján kizárólag a történetével tud hódítani – amiről ugye faramuci módon egy tesztben a lehető legkevesebbet illik csak elárulni. A konkrétumokat illetően tehát szűkmarkú leszek: az As Dusk Falls tulajdonképpen két család tragikus találkozásával kezdődik, és igazából végig ennek következményeiről szól. A Walkerek nagyvárosi, modern életet élő család, még akkor is, ha a családfő Vince-t nemrég kirúgták munkahelyéről, és emiatt Amerika másik oldalára kényszerül költözni feleségével, lányával, illetve 30 év távollét után visszatért apjával. Óriási balszerencséjükre azonban gondtalan utazásuk során 1998 tavaszán Arizona egyik légypiszoknyi települése, Two Rock lepusztult városkája mellett szó szerint beleütköznek a Holt-fiúkba. Vince-ék autója ennek köszönhetően meghibásodik, így az éjszakát egy motelben kényszerülnek tölteni – pont abban a motelben, amelyben pár órával később a rablási kísérletükből menekülő testvérek is megpróbálják meghúzni magukat.


[+]

Ez természetesen azonnal ellentétekhez, fenyegetőzésekhez, szökési lehetőségek kereséséhez vezet, mégpedig a játékos döntéseinek megfelelő intenzitással. Bár nyilván nem tudtam minden lehetőséget letesztelni, eddigi próbálkozásaim alapján úgy tűnt, hogy a történet fő eseményei mindenképpen bekövetkeznek, de az azokhoz vezető út lehet jelentősen eltérő is. A rendőrség például előbb-utóbb mindenképp megérkezik a motelhez, de hogy mikor, és mennyire véres körülmények között, az már jobbára rajtunk áll. Természetesen egy ekkora drámából a halál sem hiányozhat, de az As Dusk Falls nem olyan szellemiségben készült, mint mondjuk a Heavy Rain, ahol ugye lényegében bármelyik játszható karakter elhalálozhat – itt ez javarészt előre meghatározott esemény, amelynek következményei főleg a második kötet eseményeit fűtik.


[+]

A játék felépítése leginkább a modern tévésorozatokat idézte fel bennem – legyen akármilyen fura is (hiszen innen teljesen hiányzik a szex és az extrém erőszak is), nekem igen gyakran a Banshee című széria jutott az eszembe. Arról például, hogy a kisvárosban kontinensekre elég bűnözői elem lakik, és persze egyetlen éjszaka során minddel találkozunk is. Vagy például az, hogy a gyerekszereplők őrjítő katasztrófamágnesként vonulnak végig a világon, minden irányból vonzva a bajt. De az is ismerős, ahogy a karakterek múltját bemutató flashback-jelenetek mindig a legizgalmasabb jelenetek közepén indulnak el; ez engem mindig is inkább kizökkentett a hangulatból, és most is ez történt. Szintén ezerszer látott dolog, hogy az események során jószerivel minden brutális témakör előkerül: öngyilkosság, érzelmi zsarolás, családon belüli erőszak, mindenféle függések, mélyszegénység és ebből fakadó kilátástalanság, hűtlenség, no meg a brutális éjszakát követően bénító PTSD és marcangoló bűntudat is.


[+]

Mindez számomra már egy kicsit túl sok is volt – egyszerűen túl sűrűnek, és ettől túlontúl monotonnak bizonyult a dráma. Természetesen semmi gond nincs azzal (sőt), ha a szereplők jellemét nem fekete-fehérben ábrázolja egy narratív alkotás, de úgy érzem, hogy az írók ezúttal túlzásba vitték, túl nyilvánvalóvá tették a manipulációt. Gyakorlatilag Vince-et leszámítva minden, a felszínen pozitív karakter múltjában van valami ocsmányság, és minden, a felszínen negatív karakter életében meg akarják magyarázni, hogy nem is ők tehetnek szörnyű viselkedésükről, hanem a körülmények. Még egyszer mondom: nem azzal van a bajom, hogy vannak olyan karakterek, akiknek kidolgozott életútja van, akiknek más a múltja, mint a jelene, hanem azzal, hogy egyetlen kivétellel mindenki ilyen; annyira kiszámíthatatlanok akartak lenni az írók, hogy pont ettől lett – az én ízlésem alapján – sokkal megjósolhatóbb, laposabb minden. (Hozzá kell tennem azért, hogy számtalan ma népszerű tévésorozat működik pontosan így, szóval benne van a pakliban, hogy ez cseppet sem univerzális vélemény.)


[+]

Mindent egybevetve az As Dusk Falls nálam túlzottan sok fordulatot és traumát próbál a maga játékidejébe belezsúfolni ahhoz, hogy igazán hatékonyan működjön. Egyetlen karaktert sem tudtam úgy istenigazából megkedvelni, és emiatt nagyon ritkán tudtam olyan erős érzelmekkel reagálni, mint amilyeneket az alkotók vélhetően szerettek volna kiváltani. Hogyne, volt pár tényleg feszült helyzet, és volt néhány hangulatos, lassabb pillanat is a játék második felében – de úgy érzem, volt már dolgom érzelmileg sokkal hatékonyabb játékokkal is. Néha még a legrosszabb, Telltale-féle nyomorspirál is az eszembe jutott, ahol pusztán azzal próbáltak meg izgalmat kelteni az írók, hogy egyszerűen nem adnak jó választást a kezünkbe. Szerencsére ez nem jelentkezik olyan töményen, mint a műfaj mélypontjain, de meg kell vallanom: igencsak örvendetes, hogy a Game Passben jelenik meg a játék, mert úgy érzem, teljes áron még csodálatos látványvilága ellenére sem fogja lenyűgözni játékosainak nagy részét.

Az As Dusk Falls PC-re és Xbox konzolokra jelent meg, mindkét platformon rögtön a Game Pass szolgáltatás részeként.

Összefoglalás

Narratív játék, inkább apró elágazásokkal, mintsem mindent radikálisan átalakító döntésekkel. Az alaphelyzet (egy család önhibáján kívül szörnyű dolgokba keveredik bele) ugyan klisés, de így is feszült – de aztán annyi fordulat, annyi mélyre temetett trauma, annyi háttér-dráma kerül elő, hogy az már túl sokká válik.

Az As Dusk Falls legjobb vonásai:

  • Az animációk hiánya ellenére is pazarul néz ki,
  • a második kötet hangulatváltással is jár,
  • van magyar felirat.

Az As Dusk Falls leggyengébb pontjai:

  • Túl töményen adagolja a karakterdrámát,
  • a magyar felirat lehetne sokkal jobb is,
  • kiérdemeletlen cliffhanger befejezés.

Bényi László

Azóta történt

  • South of the Circle teszt

    A nyár közepén egy olyan történetet játszhatunk végig, amelynek főhőse a fagyott, viharos Déli-sarkon küzd a túlélésért.

  • Two Point Campus teszt

    Néhány éve egy mafla betegségekkel teli kórház irányításában merülhettünk el, most pedig egy szintén nem normális egyetemi kampusz felépítése lesz a feladatunk.

  • Mothmen 1966 teszt

    Az amerikai kriptidek talán legkedvelhetőbb tagja a molyember, Nyugat-Virginia nem-hivatalos kabalaállata – na de mi köze van e lénynek az 1966-os Leonidák meteorrajhoz?

  • The Excavation of Hob’s Barrow

    Pár héttel a Return to Monkey Island után egy újabb minőségi point ’n’ click kalandjáték érkezett – ezúttal teljesen más hangulattal. Van merszed feltárni az ősi síremléket humor nélkül is?

Előzmények

  • The Quarry teszt

    Az Until Dawn alkotói ismét egy seregnyi tinit sodortak bele egy veszélyekkel teli éjszakai kalandba. Igaz, hó és jég helyett nyárvégi az idő, de ettől nem lesz könnyebb dolgunk.

  • The Centennial Case: A Shijima Story teszt

    Egy évszázados rejtély megoldását nézhetjük végig ebben a furcsa hangulatú, élőszereplős videókat használó programban.

  • The Stanley Parable: Ultra Deluxe teszt

    Mind emlékszünk 2013-ra, amikor a Stanley Parable megjelent, ugye? Lehet megkapaszkodni: a nagyszerű játék most egy kicsit ultrább és sokkal deluxe-szabb formában tért vissza!

  • Martha Is Dead teszt

    Sötét, néhol egyenesen kegyetlen kalandjáték, helyenként fotorealizmust közelítő látványvilággal, és egy sötét titkokat még sötétebb titkokra halmozó családdal.