Armed Forces - Teszt

Armed Forces

A játék egy kommandós csapat kalandjait kíséri végig, ami csak azért furcsa, mert terepszajhás ruhában rohanunk végig a küldetéseken…, irodaházakban. Jó, van egy kis csatornázás, meg egy falusi utcákon játszódó pálya, de a dzsungelbulihoz öltözött katonák szerintem már csak akkor lehettek volna feltűnőbbek, ha J.Lo kolleksönben rohangálnak a házak között. Na de nem baj! Végülis ami megfogott, hogy végre nem egy szörnyírtós játékot kell tesztelni, hanem egy Irodaházas, Terráristás, Likvidálós stuffot, ami nekem nagyon tetszik.

A grafika, a mai elvárásoktól igencsak elmaradva kullog a mezőny után, de ezt leginkább a grafikus motor számlájára írhatjuk. Erősen látszik, hogy Fear 1 motor, csak 1-2 fokkal gyengébb a megvalósítás. A falakon látszanak golyónyomok, de csak idényjelleggel. Erősen cink, ha az ajtó szélét találod el, akkor a golyónyom lelóg róla! A rengeteg beállítási lehetőség ellenére is kilóg a lóláb a játékban. Rengeteg helyen sötétítéssel próbálják elfedni a grafikai hiányosságokat, az alultextúrázottságot, vagy éppen a textúrák hiányát. Sok az ismétlés a játékban, tehát nem egyszer fogunk azzal találkozni, hogy átmegyünk egy szobán, aztán átmegyünk egy még egyszer teljesen ugyanolyan szobán. A modellek kidolgozására igyekeztek több hangsúlyt fektetni a készítők, de nem sokkal több sikerrel. Rengeteg átvezető videó van a játékban, a különböző pályák között, ahol jól megfigyelhetjük, hogy a mai színvonalhoz képest már erősen baltával faragottak a modellek. Ezt leszámítva is tragikus, hogy a főhősünk keze kb. Miki Egér lapátkezeihez hasonlít a leginkább. Épp csak 4 ujja nem volt. :) A játékot ennek ellenére is igyekeztek skálázhatóvá tenni, rengeteg performance beállítási lehetőségünk van. Én a 8800GT-nél ezt mind maxra raktam, de nem tapasztaltam lassulást sehol sem. Ellenfelekből, és tereptárgyakból sem vitték túlzásba a grafikusok a tervezést. Kis túlzással azt mondanám, hogy többnyire találhatunk TFT-ket a játékban, meg terroristákat, aztán jó éjszakát.

Térjünk át a játékmenetre. Nagy meglepetés nem fog senkit sem érni, legfeljebb csak akkor, amikor kinyit majd egy ajtót, és minden átmenet nélkül egy átvezető videó indul el, néhány esetben teljesen más helyre teleportálva a szereplőket, mint amit az ajtó mögött láttunk! A koncepció alapján, harmadmagunkkal kell a pályákon át a rossz fiúkat fegyvereinkkel likvidálnunk. Ezeken felül rendelkezésünkre áll még, zseblámpa, illetve egy Night Vision szemcsi. Az életet nem mutat a játék, így health pack-ek sincsenek a játékban. Amolyan COD szerűen 3-4 lövést bír karakterünk, utána elkezd szédülni, pirosan és homályosan látni aztán végül meghal, ha nem bújunk fedezékbe. Egy 10-15 mp elteltével, szerencsére felgyógyulunk. Enyhén nagy baki, hogy a játékban tűzharc közben is elérhetjük a checkpoint save-et, és ha meghalunk, akkor a mentés ugyanúgy a tűzharc közepére rak vissza minket. Az ellenfelek nem túl okos állatfajták, mesterséges intelligencia nem sok szorult beléjük, így a kommandós fedezékből kibújós taktikát sutbadobva lazán leAOE-zhatjuk a 3-4 rosszfiút. Ezt tovább könnyíti, hogy spanunk, kb. minden teremben előre bemondja, hogy honnan fognak jönni a rossz fiúk legközelebb, így elég csak odanéznünk és mosolyogva tüzet nyitni. A legjobb, amikor egy ajtón csak úgy lehet bejutni, hogy a 2 segítőnk azt feltöri, aztán bedobnak egy flashbanget, ami után mátrix szerűen belassul az idő és szépen kioszthatjuk a rosszcsontokat, amíg azok kábultan rázzák a fejüket. Én természetesen itt is megpróbáltam trükközni egy-egy gránáttal, hogy kipucoljam a terepet, de a remek gránátdobálós technikának köszönhetően, vagy nem hatott senkin sem a gránát, vagy az ajtóról visszapattanva, magamat likvidáltam. Természetesen segítőink betonból vannak, ha közéjük dobom a gránátot, nekik semmi bajuk nem lesz. Ennél is kellemetlenebb, hogy nincs Friendly Fire. Ezért, amikor begyalogolnak akció közben a társaink a tűzvonalba, automatikusan abbahagyja a fegyverünk a skulók szórását, egészen addig, amíg ki nem kerül a látómezőnkből a társunk. Na ilyen sok lesz, elárulom! A nagy vízcseppet a homlokunkon, az fogja előidézni, hogy társaink teljesen idióták, és mindig akkor fognak minket közre, amikor el szeretnénk bújni egy fal mögé újratölteni, vagy kevés az életünk és hátrálnánk be, hogy ne haljunk meg. Tehát lényegében a segítőink sokszor a halálunk segítői lesznek! Az ellenfelek is rafináltak ám, mert ha pl. egy gránátot bedobsz egy sarok mögé távolról, az különösebben senkit sem érdekel! Direkt teszteltem egy ponton a játékot, és nem tudtam úgy bedobni egy szűk folyosón a sarkon túlra a gránátot 10-ből egyszer sem, hogy az ott megbújó ellent likvidáljam vele. Következésképpen itt is bebizonyosodik, hogy a Terráristák, a Jók előtt járva fényévekkel, képesek a teleportációra! A pályák teljesen lineárisak, amit még az is segít, hogy „segítőink” folyamatosan a jó irányba rohannak, ha akarjuk ha nem, és megvárnak minket a következő ajtó előtt. A pályák interakciója nulla, még egy árva madár sem repült el, amikor az utcai pályán rusholtam át. Ki tudja! Lehet hogy közvetlenül a Langorierek előtt kell átrongyolnunk a pályán? Talán adnának egy kis ízt a játéknak! A játékidő iszonyatosan rövid lett, 1 óra alatt végigtoltam a játékot tokkal-vonóval.

A hangok talán a legerősebb része a játéknak, igazi kommandós feelingem volt végig, a fegyverek hangja nagyon tetszett, illetve hogy amikor robbanás van, akkor becseng a karakter füle és elhalkulnak a zajok. Tudom, ez ma már nem túl nagy újdonság, de a hangok nekem tetszettek, és az aláfestő zenék is hangulatossá tették a játékot.

Összevetve mindent, ez a játék messze elmarad a piacon lévő társaitól, legfőképpen ha azt nézzük, hogy még Multiplayer támogatás sincs benne. A fegyverek szűkös készlete, és a tereptárgyak nullával egyenlő interaktivitása, és még megannyi probléma sorolja őt, a jelenleg is erős piaci rangsor legaljára.Tehát ha valami jó FPS-sel szeretnétek játszani, akkor változatlanul is ajánlanám inkább, a Crysis-t, a Bioshock-ot, vagy a FEAR 2-t.