A játéktermek szelleme tovább él

Nem teljesen új játék az Arcade Spirits, hiszen PC-re már tavaly februárban megjelent, a konzolos kiadásokra viszont egészen mostanáig várnunk kellett. A játék – a PQube kiadónak köszönhetően – mindhárom platformra megérkezett, és bár egy viszonylagos rétegműfajról van szó, örülhetünk neki, hogy így történt. Aki szeret olvasni (és jól tud angolul), arra egy nagyon hangulatos utazás vár.

A játék főhősét mi magunk alakítjuk, olyannyira, hogy a történet elején saját karaktert kell létrehoznunk. Ennek játékmeneti jelentősége nincs, de mégiscsak hangulatos, amikor a mi nevünket emlegetik a szereplők – személyesebb így az élmény annál, mintha egy harmadik személyhez kellene kötődnünk. A történet egy olyan világban játszódik, ahol soha nem történt meg az 1983-as videojáték összeomlás, és ahol így a játéktermek virágoznak, és népszerűbbek, mint valaha. A jövő technológiája, ahol a telefonok képernyői már 3D-s hologramokat vetítenek, és a retró játéktermi gépek hangzavara így egy különleges, hangulatos világban egyesül. Ebben a világban keresi a helyét a főszereplő, aki munkahelyről munkahelyre vándorol, végül több furcsa egybeesés folytán a Funplex nevű, elsőre semmitmondó kis játékteremben kap állást.

Itt kap erőre a sztori, és színes, érdekes mellékszereplők sorát ismerjük meg, és persze mindenféle galibába keveredünk. Az Arcade Spirits egyik legerősebb pontja a forgatókönyv, és azok a szívvel-lélekkel megírt karakterek, akiktől a történet igazi érzelmi hullámvasúttá tud válni. A játék nem veszi magát túl komolyan, akad kedves humor bőven, de rendszerint visszakanyarodunk a főhős útkereséséhez, megismerjük a múltját, félelmeit, kisebb drámákból és annál nagyobb érzelmekből sincs hiány. Bár a történet fő fonala lineáris, annak során rengeteg választási lehetőségünk van, amikkel a mellékszereplőkhöz fűződő viszonyunkat alakíthatjuk. Mindenkivel össze lehet jönni, vagy eldönthetjük, kivel ápolunk inkább csak baráti, semleges, vagy éppen ellenséges kapcsolatot. A játék – a történet egyik mókás apropójaként egy mobiltelefonos alkalmazás képében – folyamatosan rögzíti és számon tartja választásainkat és személyiségjegyeinket, így minden fejezet végén statisztikát láthatunk arról, kivel mennyire kerültünk közel vagy épp távol.

Természetesen vizuális novelláról van szó, vagyis a játékmenet kimerül az olvasásban, és a szövegek és választások nyomkodásában (bár előbbire még automatikus mód is rendelkezésre áll). A nyolc fejezetből álló történet körülbelül ennyi óra játékidőt is kínál, de a számtalan választási lehetőség és kisebb elágazás miatt akár többször is nyugodtan végigjátszható. Olyan, mint egy jó regény, amit el lehet olvasni többször is, még ha nem is azonnal egymás után.

Abszolút erőssége még a játéknak a hangulat. Engem persze azért is jobban érint a téma, mert magam is részben a játéktermek zörgésében, nyüzsgésében nőttem fel, az Arcade Spirits pedig kiválóan visszahozza azt az atmoszférát, még ha csak rajzok és kellemes zenék formájában is. A játékban sok retró utalás és kikacsintás is akad, úgyhogy az idősebb játékosok bizonyára több alkalommal elmosolyodnak majd ezeken. Akárhogy is, ennyi év távlatából bizony még így, vizuális regény formájában is mellbevágó volt érezni, mit veszítettünk a játéktermek megszűnésével. A közösségi élmény, a drukkolás egymásnak, a gyönyörű gépek villogása és zaja, a pontszámok üldözése pótolhatatlan miliőt hozott létre annak idején. Ez az, amit a játék szereplői is annyira szeretnek, és láthatóan a játék írói és fejlesztői is epekednek ezért a nosztalgiáért.

Mint játék, technikai értelemben azért hagy maga után egy kis kívánnivalót az Arcade Spirits, bár semmi olyasmit, ami ne tartozhatna a szőrszálhasogatás kategóriájába. Nekem két bajom van vele. Az egyik, hogy csak bizonyos sorok vannak szinkronnal ellátva. Gyakran zavarba ejtő, amikor teljes csendben pörgetjük a párbeszédeket, aztán több bekezdést felolvasnak, majd újra csend. Kár ezért, mert a szinkronhangok egytől egyig nagyon jók, hallhatóan lelkesen csinálták a dolgukat, így hatalmas dobás lett volna, ha az egész játék szinkronizált. Így viszont egy kicsit félkész benyomást kelt. A másik apró hiba pusztán esztétikai – a játék közben a szövegdoboz mellett megnyitható menüben alig látható a kurzor. Lila betűkön lila a kijelölés is, így nem mindig egyértelmű, melyik opción állunk.

Minden egyéb részletében nagyon jól sikerült a produkció. A rajzok és hátterek csodásan mutatnak nagy képernyőn, a játék zenéi és időnként előforduló háttérzajai és hangeffektjei pedig tökéletes retró hangulatot árasztanak, még ebben a kissé furcsa, jövőbeli világban is. A grafikusok előtt le a kalappal, a gyönyörűen megtervezett, neonfényes címképernyőtől az utolsó jelenetig nagyon látványos az egész – ilyen az, amikor egy „vizuális” novella tényleg működik.

Nagyszerű, érzelemdús történetével, szép rajzaival és rengeteg választási lehetőségével az Arcade Spirits egy szuper hangulatú, tartalmas, többször is „kiolvasható” vizuális regény, amit a műfaj kedvelőinek csak ajánlani lehet. A teljes értékű szinkron hiánya fájó, de valahol érthető apróság, minden másban viszont egy kifejezetten élvezetes darab.

Pro:

• érdekes történet remekül megírva;
• színes, jópofa szereplők;
• nagyon sok választási lehetőség, többször is végigjátszható;
• gyönyörű rajzok, remek zenék, profi szinkron (amikor épp van).

Kontra:

• csak néha van szinkron, nem egyértelmű helyzetekben;
• kisebb UI problémák.

80

Az Arcade Spirits PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Switch-re érhető el.

dreampage