Agents of Mayhem teszt (PC, PS4, Xbox One)

Rendben, az eredeti szándék nyilvánvalóan nem ez volt, de akkor is zavaró, hogy az Agents of Mayhem jóval humortalanabb, jóval unalmasabb és jóval kisebb lett, mint a szuperhős-képességeket fantasztikusan ábrázoló SR4…

Noha az Agents of Mayhem is egy nyitott városban (vagy inkább városrészben – a játék végéig vártam, hogy kinyíljon a következő zóna; ez nem következett be) játszódik, és a vad kommandózásról szól, sokkal kisebb léptékű az akció, mint azt a cím és a fejlesztői múlt ismeretében várhatnánk. Lényegében egy olyan hero shooterről van szó, amely multiplayer helyett kampányként öltött testet. A játék végére már 12 hősünk lesz, akiket tetszőleges trióként vihetünk a teleportálással elérhető központból a metropoliszba.


[+]

Itt-ott egész nyilvánvaló, hogy az Overwatch vagy a Paragon melyik karaktereiből és képességeiből lett kikeverve az Agents of Mayhem ügynökgárdája. Ez önmagában még nem lenne gond, a baj az, hogy minden figura mindössze két extra képességgel bír, no meg egy nem túl fantáziadús fegyverrel, így aztán egyiket sem nagy élmény használni, és olyan nagyon nem is különböznek. Egyetlen harcos van csak, aki eltérően működik a többiekhez képest, az pedig az utolsóként kibontható nindzsa, aki legalább a közelharci fókuszával feldobja a dolgokat. Noha mindenkit 40 szinten keresztül lehet fejleszteni, az RPG-elemek a lehető legprimitívebbek: az utolsó 20 szint tárgyhasználattal történik és csak HP- és sebzésnövekedéssel jár, azt megelőzően pedig szintenként egyetlen passzív képességet növelhetünk. Ezek a lehető legunalmasabbak és legkevésbé érezhetőek – ki a fene örül annak, hogy karaktere mostantól 0.3%-kal gyorsabban tölt újra, vagy másfél százalékkal többet sebez egyik képességével?!

Noha a játék a jövő Szöluljában játszódik, maga a város semmilyen szerephez nem jut, a lámpaoszlopok kidöntésén túl kárt nem is nagyon okozhatunk. A LEGION nevű hűdegonosz gárda elleni harcot bemutató Agents of Mayhem küldetései jelentik a fejlesztőgárda legnagyobb kudarcát: ezek ugyanis a lehető legmonotonabbak lettek. Óriási ikonok jelzik, hogy hova is kell épp mennünk, aztán ott vagy mindenkit (beleértve a semmiből megjelenő ellenfeleket) le kell lőni, vagy néha meg kell hackelni valami számítógépet (esetleg kocsival kell gyorsan száguldoznunk). A hackelés szintén a „csináljuk meg a legprimitívebb módon, jó lesz az ide” rendszert követi, gyakorlatilag lehetetlen elhibázni a gombnyomkodást.


[+]

Mivel néha elképesztő mennyiségű ellenfél véd egy-egy nagyobb bázist (a föld alatt levőket kiábrándító módon alig 5-6 szobatípusból legózták össze), a harc sokszor intenzívvé válik. Mivel a puszta lövésen és ugráson kívül semmit nem tudunk csinálni, taktikus nem lesz, de legalább itt-ott tényleg oda kell arra figyelni, hogy mit is csinálunk. Ha kilövik egy harcosunkat, rá a következő nagyobb győzelemig nem kapcsolhatunk vissza, de ha egy megsérült karaktert váltunk le, ő a háttérben szépen gyógyulgat, így érdemes sűrűn cserélni az aktív harcosokat. Sajnos a hatalmas káosz és néha tucatjával rohamozó kibernindzsák miatt a precíziós karakterek nem igazán használhatók, de így is lesz féltucat figura, akik minden helyzetben hasznosak tudnak lenni.

Pár perc híján 20 órát írt a játék, amikor a végefőcím elkezdett pörögni, és ha őszinte akarok lenni, ennek az időnek elenyésző részét tudtam úgy istenigazán élvezni. Nem agresszívan rossz az Agents of Mayhem (a borzalmas xboxos képfrissítést és a millió multiplatform bugot leszámítva), de egyszerűen semmi igazán jó nincs benne. A sztorira irtózatosan buta, a karakterekben szemernyi karizma sem lakozik, a vezetés fizikája kellemetlen, a tárgykészítés abszolút felesleges és a küldetésekből is csak erős jóindulattal akadháromféle típus. A Saints Row IV messze nem volt egy tökéletes játék, de az Agents of Mayhemet egy szemvillanás alatt lecserélném rá!

Az Agents of Mayhem augusztus 18-án jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra.

Pro:

  • 12 karakter között mindenki talál kedvencet.

Kontra:

  • Dögunalmas missziók, pici játéktér;
  • rosszul kitalált fejlődési rendszer;
  • hova lett a Saints Row-humor?

50

Grath

Előzmények