Afterlove EP teszt

Indonéz történet gyászról és szerelemről, barátokról és zenéről – és arról, hogy a továbblépés tényleg minden esetben jó és szükséges dolog-e.

Húrok és hurik

Az Afterlove EP tehát Rama következő hónapjáról szól: a végpontot a nagy koncert jelenti, a kérdés pedig az, hogy a főszereplő milyen idegállapotban éri azt el. Továbbra is csak a Cintával való bizarr párbeszédekre, belső világára, idealizált emlékeire támaszkodik, avagy sikerül továbblépnie bűntudat nélkül? Mindeközben rendbe tudja hozni kapcsolatát Adittal és Tasyával? És persze az is kérdéses, hogy a mentális hercehurca közepette jut-e ereje a zenekarra, tágabb baráti körére, esetleg még egy új szerelem elfogadására is? Igen, Rama esetleges új kapcsolatát is mi egyengethetjük, hiszen ebben a visual novelben komoly szerep jut ennek is – ráadásul a fejében levő Cinta a kiszemelt célponttól függően akár áldását is adhatja arra, hogy Rama saját boldogságával is törődjön egy kicsit.

[+]

Az Afterlove EP műfaját tekintve tehát visual novel: bár a párbeszédek során itt-ott hozhatunk döntéseket, ezeknek nem minden esetben van érezhető hatása a későbbiekre – de például mindenképpen ilyen az a pillanat, amikor Rama eldönti, hogy egy romantikusnak ígérkező kapcsolatot továbbvigyen, avagy inkább szigorúan baráti síkra terelje az eseményeket. A játék csaknem minden napján két cselekvési lehetőséget kapunk Jakarta öt városnegyedében: napközben, illetve este egy-egy kiválasztott ismerőssel tölthetjük időnket. Ez a személy lehet Rama új pszichológusa, lehet valamelyik régi bandatag vagy új flört-partner – de időzhetünk egy régi Cinta-emlék felidézésével, vagy akár utcai zenéléssel is. Az, hogy kivel töltjük az időt sokkal komolyabb döntés, mint nem egy olyan választás, amelyeket a párbeszédekben és a telefonos chatelések során hozunk meg – Rama élete radikálisan más fordulatot vehet, ha mondjuk nem küldjük terápiára, vagy épp mellőzzük zenésztársait, netán potenciális romantikus partnereit.

[+]

Mivel a játék egyik fő történeti szála a Sigmund Feudhoz visszatérő Ramáról szól, a zenének óriási narratív szerep jut – ez pedig a játékmenetben egy meglehetősen gyenge ritmusjáték formájában csapódik le. A roppant egyszerű, csak rövid vagy hosszú gombnyomásokra építő szakaszokban nyújtott teljesítményünk csak az achievementekre van kihatással, és ezek megszerzését is csak az nehezíti nagyritkán, hogy az ikonok két oldalról közelítenek. Ami a randevús részeket illeti, azok is determinisztikusak: ha a térképen is látható partnerek valamelyikét meglátogatjuk, egész biztosan továbblépünk a romantikus viszony építésében.

[+]

Az Afterlove EP végigjátszása tehát mechanikus kihívást nem kínál, de azért így is akadt néhány pillanat, amikor letettem a kontrollert. Érdekes módon a legtöbb ilyen helyzet Rama minősíthetetlen viselkedéséhez kapcsolódott: a még mindig izzó, élő gyásza miatt a sadboy srác a legtuskóbb dolgokat képes nyersen barátai arcába vágni, lekicsinyellve vagy észre sem véve az ő érzelmeiket. Mivel e jeleneteken kívül a játék hangulata általában szelíd, ezek a pillanatok még nagyobbat ütnek, és sikeresen teszik a főszereplőt néha ritka ellenszenves, önző alakká. Rama ezen kívül is képes egy kicsit ütődötten viselkedni, és igen sok nyilvánvaló dolgot még akkor sem ért meg, ha azt Cinta teljes erejéből kiabálja az agyában – ilyen például a flörtölések felismerése.

[+]

Az Afterlove EP sokkal érdekesebb játék lett, mint amennyire jó élmény okoz. Visual novelből született már ennél jóval romantikusabb és szomorúbb is, ritmusjátékként szinte értékelhetetlen, de én a környezet és a hangulat miatt mégis egyetlen hétvége alatt játszottam végig hét-nyolc órára nyúló történetét. Egyfajta perverz kíváncsiság még most is dolgozik bennem: vajon milyen káoszhoz vezetett volna, ha az egyik cimboránk exével hozom össze Ramát? Ez valószínűleg számomra nem fog kiderülni, mert a játék nem rendelkezik a műfajban megszokott, ide-oda tekerhető időszállal – vagyis az egész történetet újra kellene kezdeni. Az Afterlove EP tehát helyenként kellemetlen, néha pedig felemelő élmény – képes megríkatni és megmosolyogtatni is. Vagyis nem a tömegeknek szól, de azt senki nem vitathatja el tőle, hogy egész életszerűen mutatja be egy gyászoló fiatal káoszát.

Az Afterlove EP PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Fellow Traveller biztosította.

Összefoglalás

Sokkal többet ad át a gyász tényleges fájdalmából ahhoz, hogy igazán élvezetes játéknak lehessen nevezni – de mivel a saját traumát is megélő fejlesztők célja vélhetően pontosan ez volt, erre igazán nem lehet haragudni. Cinta jelenléte mellett a romantikázás egy kicsit furcsán veszi ki magát, de még ez a három történetszál is szokatlanul nyers lett, és csak úgy tobzódnak a brutális-igazságokat-vágunk-egymás-fejéhez részekben.

Az Afterlove EP legfőbb pozitívumai:

  • A kétségektől a fájdalomig mindent bemutat a gyászból;
  • Cinta jelenléte és kommentárja sokat ad a játékhoz;
  • Rama baráti köre érdekes alakokból áll.

Az Afterlove EP legnagyobb hiányosságai:

  • A ritmusjáték-szakaszok roppant gyengék;
  • a románcok alakulásába nincs sok beleszólásunk;
  • még néhány opcionális teendő belefért volna.

Bényi László

Előzmények

  • Stories from Sol: The Gun-Dog teszt

    Minden téren a nyolcvanas évek japán nosztalgiájára épít ez az űropera: világát a komolyabb mechás animék ihlették, kinézete pedig az idehaza alig ismert PC-98 számítógép stílusát idézi meg.

  • Rift of the NecroDancer teszt

    A NecroDancer kriptája és a Hyrule-kirándulás után ismét új világba kerülünk, ahol ásó és kard helyett végre gitárzúzással kell legyőzni a szörnyek armadáját – természetesen ritmusra pengetve a húrokat.

  • Urban Myth Dissolution Center teszt

    „Egy férfi kimászott az ágy alól, és baltával kergette a menekülőket.” Rendben, ez önmagában is félelmetes – de vajon paranormális eseményről, egy agresszív szellemről van szó, avagy szimpla gyilkosról?

  • Taiko no Tatsujin: Rhythm Festival teszt

    Elő a dobverőket, és dübörögjön a Blackpink! A világ egyik legtöbb részből álló videojáték-sorozata most először látogat el Steamre, hátha a PC-s közönség is vevő lesz a koreai és japán zenékre.