A játékipar nagyjai: Sid Meier és Peter Molyneux

Sid Meier és a Civilization

A Pirates! után még jó pár harci szimulátort dobott piacra (F-19 Stealth Fighter, M1 Tank Platoon), de Sid ekkoriban már a stratégiai játékok felé kacsintgatott. A nagy sikerű Railroad Tycoon 1990-ben került piacra, melyet 1991-ben követett az a Civilization, melyet sokan minden idők legjobb játékának tartanak.

Azt már kevesen tudják, hogy Sid Meier legendás játéka tulajdonképpen nem is annyira Sid Meieré. A programozó ugyanis sok ötletet és technológiai fát "vett kölcsön" az azonos nevű táblás játékból, mely Hartland Trefoil 1980-ban publikált Angliában. Nem is ő volt az első nagy programozó, aki el akarta készíteni a játékot, de ő volt az első, aki véghez is vitte, amit akart. Először az Electronic Artsnál dolgozó Danielle Bunten Berry fejében fordult meg, hogy el kéne készíteni a Civilization játékot. Kétszer is nekifogott, de sem 1983-ban, sem 1985-ben nem fejezte be, úgyhogy végül hagyta inkább az egészet. Másodszor a Utopia (az első szimulációs játék) dizájnere, Don Daglow próbálkozott meg a játék elkészítésével 1987-ben, de mikor felajánlottak neki egy vezető állást a Broderbundnál, dobta a projektet.


Civilization

Sid viszont nem dobta, ezzel pedig valószínűleg unokái anyagi jólétét is megalapozta, hiszen a Civilization hatalmas siker lett. A program időszámításunk előtt 4000-ben kezdődött, célunk egy olyan civilizáció létrehozása volt, mely kiállja az idő próbáját. Meier innentől nem is nagyon próbálkozott más típusú játékok készítésével, a Civilization utódjait és klónjait viszont futószalagon szállította. 1994-ben jelent meg az alapjátékra nagyon hasonlító Colonization, mely azonban közel sem lett olyan népszerű, mint testvére. Ennek oka az volt, hogy a játék megnyeréséhez célszerű (de nem kötelező) volt kiirtani az őslakos törzseket, a rabszolgává tétel lehetősége ellenben hiányzott, holott a valós történelemben létezett — emiatt sokan már filozófiai szinten is kritizálták a programot. Elkeseredettségében Sid 1995-ben piacra dobta a többjátékos funkcióval felvértezett CivNetet, mely gyakorlatilag ugyanaz volt, mint a négy évvel korábban megjelent alapjáték. Ezt követte a Civilization II (1996), két harci szimulációs játék (a Gettysburg! és az Antietam! 1997-ben és 1998-ban), majd jött az újabb nagy siker, az Alpha Centauri. A program nagyon hasonlított a Civilizationre, csak épp ott kezdődött, ahol az véget ért: a távoli jövőben, ahol az emberiség elpusztította a Földet, de találtak egy ahhoz tulajdonságaiban nagyon hasonló planétát, ahol újra elkezdték a csatározást. A siker meggyőzte Meiert arról, hogy a jövője ezekben a játékokban van, az elmúlt tíz évben tehát csak úgy jöttek a hasonló alkotások, melyek elődeikhez hasonló sikereket arattak.


Alpha Centauri

Az utóbb felsorolt programokat Sid már az 1996-ban általa megalapított Firaxis Games berkein belül fejlesztette. Érdekes, hogy az úriember több játékában is elrejtette saját nevét, az Alpha Centauriban például van egy rejtett párt (a Firaxis), melynek Sid Meier a vezetője, de említhetnénk a Civilization III legnehezebb fokozatának nevét (Sid) vagy a Civilization IV-ben a barbárok vezetőjét, aki — döbbenetes, de — szintén Sid Meier névre hallgat.


Civilization IV

Sid Meier volt a második ember, aki felkerült az Interaktív Művészetek és Tudományok dicsőségfalára (Academy of Interactive Arts and Sciences' Hall of Fame), közvetlenül Shigeru Miyamoto, a Nintendo legendás programozója után. 2008-ban életműdíjat kapott a Game Developer's Conference-en.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

  • A játékipar nagyjai: John D. Carmack

    Cikksorozatunk első részében a 3D-s grafikus motorok királyáról, a Wolfenstein 3D, a Doom és a Quake sorozatok atyjáról, a Ferrari-gyűjtő és űrrakéta-építő John Carmackról lesz szó.