A játékipar nagyjai: Sid Meier és Peter Molyneux

Sid Meier, a szimulátorok és a kalózok

Cikksorozatunk második részében két olyan emberről lesz szó, akik nélkül szinte bizonyos, hogy nem, vagy legalábbis nem ilyen formában léteznének a stratégiai játékok. Hölgyeim és uram, következzen a Civilization sorozat atyja, Sid Meier, valamint az istenszimulátorok megalkotója, Peter Molyneux!

Sid Meier
Sid Meier

A többség számára bizonyára ismerősen cseng Sid Meier neve, nem véletlenül. Az 1954. február 24-én született kanadai programozó már több mint huszonöt éve van a szakmában, sokan a "számítógépes játékok atyjának" hívják, de nevével akkor is találkozhattunk, ha nem igazán ismerjük munkásságát, ugyanis több tucat játékot adott ki saját név alatt. Karrirerjét 1982-ben a MicroProse megalapításával kezdte — ebben Bill Stealey, az Egyesült Államok Légierejének visszavonult ezredese volt a segítségére — majd következett az az időszaka, melyet ma már csak úgy emlegetünk: "az elsők". A cég megalapítása után három évvel ugyanis kiadták az első igazi repülőgépszimulátort, az F15 Strike Eagle-t, valamint a Silent Service nevű tengeralattjáró szimulátort. Előbbi programból több mint egymillió példányt sikerült eladniuk, ami bizony ma sem rossz eredmény, huszonöt éve pedig egyenesen kiváló volt. A rókabőr fogalmát persze már akkoriban is ismerték a programozók, az F15 Strike Eagle-ből ennek megfelelően még két rész jelent meg (a harmadik 1993-ban), de Sid ezután sem ült sokáig a babérjain, amit legjobban az 1987-ben megjelent Pirates! bizonyított.


Pirates! Gold

A Pirates! volt az első játék, melynek címében ott szerepelt Sid neve, a program teljes címe ugyanis Sid Meier's Pirates! volt. Erre a marketingcselre azért volt szükség, mert bár Sid korai programjainak rengeteg rajongója volt, a MicroProse a Pirates! megjelenésééig szinte kizárólag repülőgép és egyéb harci szimulátorokat dobott piacra, kellett valami, ami átcsábítja a hangsebességhez szokott gamereket az új stílusú játékra. A Pirates! ugyanis annyira új volt, amennyire csak lehetett. Egy kalózt testesítettünk meg benne, aki a 16. és 18. század között próbálta megszerezni a betevő falatra valót — hogy hogyan, azt a játékos döntötte el. Városokat, hajókat és más kalózokat is meg lehetett támadni, de a békésebbek kereskedhettek, valamint kutathattak kincsek és elveszett rokonok után is. Az 1988-ban az év akciójátéka díjat is besöprő program nem csak nyitott játékmenete miatt volt különleges, hanem azért is, mert a pályák minden egyes játéknál mások voltak (a program dinamikusan generálta őket), valamint a programnak nem volt konkrét vége, addig kalózkodhattunk, amíg csak akartunk — igaz, az idő múlásával minden egyre nehezebbé vált a játékban. A program eredetileg Commodore 64-re jelent meg, de pár év alatt szinte minden létező platformra portolták (Apple II (1987), PC (1987), Apple IIGS (1988), Macintosh (1988), Amstrad CPC (1988), Atari ST (1989), Amiga (1990), NES (1991)), melyeken ráadásul kezdetleges másolásvédelemmel is elláttak — a legtöbb platformnál szükség volt pár információra a kézikönyvből ahhoz, hogy el tudjuk indítani a programot. A népszerű szoftvert kétszer is felújították: az 1993-ban piacra dobott Pirates! Gold Windows 3.1-re és Sega Genesisre érkezett, 2004-ben pedig megjelent a teljesen felújított változat, melyet valószínűleg a Karib Tenger Kalózai című filmeposz is nagyban inspirált.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

  • A játékipar nagyjai: John D. Carmack

    Cikksorozatunk első részében a 3D-s grafikus motorok királyáról, a Wolfenstein 3D, a Doom és a Quake sorozatok atyjáról, a Ferrari-gyűjtő és űrrakéta-építő John Carmackról lesz szó.