Olvasói gondolatébresztő olvasóinknak, a benne foglaltak nem feltétlenül egyeznek a Gamepod szerkesztőségének álláspontjával.
A nagy csinnadrattával beharangozott next-gen konzolok ugyan már megjelentek múlt év végén (amik lényegében most már current-gennek számítanak), de még a 2014-es játékfelhozataluk is erősen megkérdőjelezhető az eddigi információkat figyelembe véve. Ahelyett, hogy új, friss IP-ket jelentenének be, vagy nagyszerű franchise-ok folytatásairól hallanánk (jó, persze ezekre is van példa, csak kevés), sorra kelnek szárnyra a pletykák az előző generációs játékok HD-sített változatairól, és bejelentések is akadnak ezen a téren szép számmal. Lássunk csak néhány példát, mely játékok felújításairól volt szó az utóbbi időben, akár pletyka, akár hivatalos bejelentés szintjén:
- Mass Effect trilógia
- Call of Duty: Modern Warfare trilógia
- Gran Turismo 6
- Beyond: Two Souls
- The Last of Us: Remastered
- Uncharted trilógia
- Halo: The Master Chief Collection (Halo 1-4)
- Sleeping Dogs
- Metro: Redux (Metro 2033 és Metro: Last Light)
- Payday 2: Ultimate Crimeware Edition
- és a listát még lehetne folytatni...
Nem beszélve arról, hogy biztos van még - főleg az előbbiek tudatában - jó néhány játék, aminek a felújításáról az elkövetező időkben hallani fogunk. A Sonyhoz egy közelálló ember - aki többek között a cég E3-as programját is megszellőztette - számolt be arról, hogy számos HD-újrakiadás várható még a közeljövőben (természetesen Xbox One/PS3, és adott esetben PC platformra).
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt örülök ennek, mert így olyan játékokat is bepótolhatok, amik eddig kimaradtak nekem (itt elsősorban a PS3 exklúzív címekre gondolok), illetve egy-egy régi kedvencemet is újrajátszhatom. Ellenben viszont csalódott is vagyok emiatt, mert így ugyanazt adják el nekünk, vagy legalábbis ugyanazt akarják, mint amit "x" éve megvettünk, ráadásul teljes áron, legtöbbször érdemi tartalmi plusz nélkül.
Hiszen gondoljunk csak bele, mit takar valójában a HD-sítés? Magasabb natív felbontást, megnövelt FPS-számot, javított textúrákat, szebb effekteket. Az első kettő magától értetődően, egyszerűen megvalósítható abból adódóan, hogy az új konzolok nyers számítási kapacitása sokszorosa az előző generációs gépekének. A magasabb felbontású textúrákat egyszerűen be tudják implementálni (a prev-gen játékokban használt textúrák legtöbbször nagyobb felbontásban készülnek el), vagy át tudják importálni PC-ről adott esetben, egyedül a korszerűbb effektek beépítésével kell egy kicsit szórakozni. Na meg persze az eltérő felépítésnek köszönhetően nem árt egy kis rendszerszintű optimalizálás, de úgy egészében véve a játék egykori előállítási + marketingköltségeinek csak töredéke egy next-gen port elkészítése. Épp ezért felháborítónak tartom, hogy ezért teljes árat mernek kérni. Nyilván az is közrejátszhat a dologban, hogy másodjára már nem adnának el ezekből a játékokból annyit, de ez nem éppen egy felhasználóbarát megoldás...
Az előző generáció végén megjelent címek átportolása még nagyjából érthető, elég csak a közelgő GTA V-re, vagy a Tomb Raider-re gondolni, ami kapott egy kis ráncfelvarrást, plasztikázást (ahogy a főhősnő is ugyebár...), hiszen ilyen minden generációváltáskor előfordult. A többi játék újrakiadása (melyek jóval korábban kerültek piacra) azonban már nem indokolt, korrektebb lenne megoldani a PS3 játékok emulálását, amire a PS Now vélhetőleg hamarosan megoldást is fog nyújtani. Ebből a kiadók pedig ugyanúgy tudnának profitálni. Ugyanez igaz az Xbox-os oldalra is, adottak a cloud által nyújtott lehetőségek, csak ki kellene használni őket.
Gondolatmenetem végén némileg személyes véleményemet fejteném ki a témával kapcsolatban. Ha durva akarok lenni, azt mondom, hogy a játékipar elkorcsosult. Talán nem ennyire fekete a helyzet, de árulkodó jelek tömkelege tódul elénk nap mint nap, amikor egy-egy új játék megjelenik. A mára óriásivá növő kiadók és fejlesztőcégek sokszor a költségekkel és a kockázatokkal védekeznek, vagyis az új ötletek, az innováció sok pénzbe kerül és fenn áll a veszélye a bukásnak. Mivel a játékipar mára erősen pénz orientált, így a bukás nem tekinthető opciónak. Ezzel szemben viszont számtalan példát lehet állítani, amikor is kevés pénzből egy kis csapat, maradandót, sőt újító jellegű játékot alkotott.
Hogy hol van az igazság? Nehéz lenne megmondani. Ami valószínűsíthető, hogy a játékkiadók élén alapvetően nem a játékok iránt elkötelezett vezetők vannak, számukra sokkal inkább fontos a cég stabil működése. Nyilván ez utóbbit akár el is ítélhetjük, hisz a mi szempontunkból rövidtávon a játékok minősége, fejlődése, új játékelemek megjelenése a cél, de e mellett azt is meg kell értenünk, hogy ezen cégeknek és felelős vezetőiknek a játékosok igényei mellett sok száz vagy akár ezer ember gazdasági érdekeit is szem előtt kell tartaniuk.
Mindez tehát számos kérdést vet fel. Ne legyen hype, és hatalmas marketingköltség, inkább fordítsák azt a pénzt a fejlesztésre és a minőségre? Inkább kapjunk kevesebb, de innovatívabb játékot? A kiadók strukturálják át magukat, és nagy mamutok helyett inkább kisebb, de az igényekre jobban reagáló, viszont ezáltal sérülékenyebb cégek legyenek?
A kérdések pedig sorolhatóak lennének a végtelenségig. Nyilvánvalóan nem itt fogjuk megfejteni az iparág problémáit, és nem két mondatban fogjuk megfogalmazni a megoldásokat. Bár véleményem szerint a játékot a minőségnek, és nem a hype-nak kell eladnia. Mindenesetre talán érdemes gondolkodnunk, hogy a kiadókkal, a fejlesztőkkel vagy velünk van a probléma? Ti mit gondoltok?
