Félelmetes kalandok, dermesztő nyomozások

A Deep End Games Perception című horrorkalandja mind koncepció, mind pedig design terén egyedülálló. Az elsőszemélyű, koromsötét bolyongásban főhősünk Cassie egy világtalan leányzó, aki botjával és mobiltelefonjával keltett zajok visszaverődésének segítségével tájékozódik. Sajnos, míg az általunk keltett zajok a tájékozódásunkat segítik, addig mások számára a helyzetünkről árulkodnak, így rá leszünk kényszerülve a taktikus használatára, a megbújásra és a csapdák állítására. A fejlesztésért felelős ex-Bioshock munkatárs jelenléte is garancia a minőségre, valamint arra, hogy a rideg massachusettsi Glouchesterben található nemesi kúria légköre és a tiszta alsónemű fogalma összeférhetetlen legyen.

Cassie látomásai révén keresi fel a helyet és megérkezve kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy egy megmagyarázhatatlan entitás csalta a kísértetkastélyba. A különleges látványvilágú kalandot csak úgy úszhatjuk meg ép bőrrel, ha kiderítjük a megmagyarázhatatlan lény létezésének okát. A Perception kapcsán egy sikeres Kickstarter gyűjtést már maguk mögött tudhatnak az alkotók, a kitűzött 150.000 dollárt kicsivel túl is teljesítették, de a PlayStation 4-es (350.000 dollár) és Xbox One-os (400.000 dollár) kiadásokért még mindig lehet adakozni.

A kategória tele van játékosok és rajongók által finanszírozott alkotásokkal, ismét egy ilyen került terítékre, ugyanis a kanadai Compulsion Games a 200.000 dollár helyett, 266.000-et vágott zsebre a Kickstarteren. A negyedmillióból azóta is kalapálják a We Happy Few-t, mely egy túlélésre ösztönző nyugtalanságban gazdag kaland. Egy alternatív múltbéli disztópikus angol városkából próbálunk elmenekülni, hiszen az ott élők számára közellenség, aki nem rabja a Joy-nak. Az 1964-es Wellington Wells-i események nem csak főhősünket, de a játékost is meg fogják viselni, hiszen könnyed kábítószeres mámort, kiegyensúlyozottságot kell színlelnünk, hogy elaltassuk a helyiek gyanakvását: csak így oldhatunk kereket az őrület határán táncoló abszurd világból. A helyszíneket procedurálisan generálja majd a játék, így sosem fogunk kétszer ugyanolyan utcákat és városrészeket bebarangolni.

Norvégia nyugati részén fogunk magunkhoz térni a Through the Woods című alkotásban, amit a Norvég Antagonist csapat hegeszt gőzerővel. A harmadik személyből átélhető, lélektani horrornak titulált rémséges kaland a skandináv mitológiából táplálkozik. Az egyszerű természetjárásnak egyáltalán nem titulálható erdei barangolásunk oka, hogy Karennel eltűnt gyermeke nyomára bukkanjunk. Egyetlen eszközünk, ami részben a segítségünkre lesz, egy zseblámpa, viszont a fénye nem csak nekünk szolgál útmutatásul, de vonzza az erdő és a vidék rémséges lényeit is, így akadni fog pár olyan alkalom, mikor a kikapcsolása mellett kell döntenünk és más érzékszervünkre támaszkodni (mint a hallásunk). A munka oroszlánrészét tapasztalt fejlesztők végzik, így élethű animációkra számíthatunk a korszerű Motion Capture révén, míg a minőségi hangzásvilág biztosítani fogja a feszélyezett szorongás minden formáját. A viking mitológiát és a Norvég folklórt ügyesen dolgozták össze a fejlesztők ebben az ízig-vérig túlélő horrorban.

A Draugen jelentése sokatmondó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit is jelent a Draug szó norvégul. A szellemvilág egyik olyan képviselőjének megnevezése, ami szinte fizikális testtel és képességekkel rendelkezik, egyféle titkokat őrző élőhalott. A Dreamfall Chaptersről mindenki számára ismerhető Red Thread Games elsőszemélyű túlélőhorrort készít és hasonlóan a Through the Woods-hoz szintén Norvégia nyugati felét szemelték ki játszótérül. A gyönyörű fjordok övezte vidéken egy halászfalucska lesz a rettegésünk alapja, hiszen főhősünkkel csak egy kihalt településre bukkanunk valamikor az 1900-as évek elején. Az amerikai botanikus fotós természetesen nem tétlenkedik és igyekszik a skandináv mondavilágból táplálkozó eseményeket felderíteni, na meg túlélni a vérfagyasztó éjszakát. A környezet és az atmoszféra egyszerre ígérkezik lélegzetelállítóan gyönyörűnek és dermesztően félelmetesnek. A csodálatos természetet fokozatosan váltja fel a rejtélyeket, misztikumokat rejtő félelmetes éjszakai halászfalucska légköre, elvégre ilyen egy igazi pszichológiai horror kaland. Az ambiciózus projekt elnyerte a skandinávok tetszését is, hiszen a Norvég filmalap (Norwegian Film Institute) nem kevesebb, mint 144 ezer dollárral finanszírozta a fejlesztést.

Következzék egy kis műfaji kitérő a Sony PlayStation 4 exkluzív What Remains of Edith Finch-el, ugyanis ez a történet sokkal inkább tekinthető kalandjátéknak, mint horror vagy túlélős őrületnek. A Giant Sparrow már egyszer megmutatta, hogy mennyire ért a különleges, művészi alkotásokhoz a felejthetetlen The Unfinished Swannal, most azonban első személyű nézetre váltanak, ugyanis Edith Finchel nyomozunk az elátkozott családja történetét illetően. A családi birtokra érkezve válaszokat kezdünk keresni a rokonainkat ért tragédiák kapcsán, melyet novellákra tagolva fog elmesélni a játék. A közel egy évszázadot felölelő kaland során több személy nézőpontjából ismerhetjük meg a rejtélyeket, valamint a tragikus végkimeneteleket. Az időben és a karakterek közötti ugrándozás révén változni fog a helyszín atmoszférája és megjelenítése, azonban a végcélunk mindig ugyan az lesz, ki kell derítenünk, miért mi maradtunk utoljára és ránk is hasonló sors vár-e. A vizuális kivitelezés már most magával ragadó (maximálisan törekedtek a realizmusra), a parafaktor minden sarkon felütheti a fejét, a játékmenet pedig rengeteg szabadságot és nézőpontot fog biztosítani, hiszen még az állatok szemszögéből is megpróbálhatunk valamilyen hasznos nyomra bukkanni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!