Az új siker?
Bár a Wii U nem valami sikeres konzol, a Nintendót nem kell félteni: tonnaszám áll a pénzük a bankban (a Wii és a DS együtt elképesztő mennyiségű profitot hoztak a cégnek), és kreatív energiájuk sincs fogyóban. Minden Mario, minden Zelda, minden Super Smash és Mario Kart és Kirby és más játék parádés minőséget képvisel, és szerencsére ez akkor is így van, ha a piacvezető szereptől most igen messze vannak. És, nagyon úgy tűnik, az idei év sem lesz kivétel. (Korábbi cikkeinkben foglalkoztunk már a Xenoblade Chronicles X-szel, a Devil’s Thirddel és a Fatal Frame 5-tel is).
Splatoon
Külső nézetes, multiplayer csapatjáték – a leírás hallatán mindenki elképzelte, hogy nagyjából miről is van szó. Modern háború, fejlődő karakterek, fedezékharc, fejlövésért plusz száz pont; ismerjük a dörgést. A Nintendo viszont szerencsére úgy tör be erre a számára eddig gyakorlatilag ismeretlen kategóriába, hogy semmilyen műfaji megkötésnek nincsenek tudatában, és így bátran mernek újítani. Ennek eredménye a Splatoon, ez a vidám online lövöldözés, ami megannyi eredeti ötletével biztosítja, hogy a szürke, poros harcmezőkbe belefáradók ismét energikusan vessék magukat a küzdelembe!
Az újdonságok listáját talán az vezeti, hogy bár lövöldözésről és csapatjátékról van szó, ellenfeleink kinyírása abszolút nem a feladataink legfontosabbika. Nyilván jó persze, ha kiiktatunk valakit, hisz míg újra eljut a frontvonalra, nem fog terveinkbe beleszólni, azokat szabotálni, de nem ez a legfontosabb. Hanem a festékkel fröcskölés, a pálya átszínezése, minél gyorsabban, minél hatékonyabban, minél kiterjedtebben. Alap fegyverünk egy festékfröccsentő készülék, amellyel saját csapatunk színére tudjuk színezni a pályát. Minden meccset az a csapat nyer, amelyik az időlimit végeztével több területet tudott befesteni – nem számítanak a killek, assistok, headshotok, nincs zászló és kontrollpont, járművek, XP vagy légitámogatás. Vagy te, van három haverod, kezedben a festékpuska, előtted az ide-oda kanyargó, sokszintes, átjárókkal sűrűn ellátott pálya, és az egyetlen feladat: agresszív Seurattá válva le kell fröcskölnöd minden felületet.
A meccsek elején a pályák még nem absztrakt festményre emlékeztetnek, hanem igazi helyszínekre. [+]
Ez az ötlet már így is remek, de taktikázásra nem lenne elég. Így aztán természetesen lehetséges az ellenfelek festékbe fojtása – néhány nagyobb adag színezék, és az ellentétes színű pajtás belesüllyed a masszába, és saját bázisán éled újra, ezzel értékes másodpercekre vontuk ki a játékból. Szintén fontos, hogy saját színű felületen sokkal sebesebben mozgunk, az ellentétes nyálka viszont épp ellenkező, lassító hatással van ránk. Egy gombnyomással saját színünkön festék-polippá alakulhatunk, és így csaknem láthatatlanul és igen gyorsan tudunk haladni a felszín alatt – ráadásul ezzel a manőverrel tudjuk tölteni fegyverünk lőszertartalékát is Ezzel a trükkel amúgy további előnyöket is szerezhetünk: a falon is fel tudunk menni, ha azt saját színünkre pingáltuk, és így a pályát amúgy elzáró rácsok alatt is át tudunk siklani – így ezek fürge átpingálása igen fontos lesz a meccs irányítását illetően.
A festékréteg alatt úszva lendületet is vehetünk, így hatalmasakat ugorhatunk. [+]
Alig néhány fegyver van a játékban, melyek közül egyik-másik (például a mesterlövész-puska) inkább az ellenfelek eltakarításában hasznos, mások (a hatalmas, tolható festékrolni) pedig inkább a területfoglalást erősítik. A maximális lőszer 70%-ának felhasználásával gránátot is kilőhetünk, ez lehet repeszgránátként nagy területen festő színrobbanás, de lehet kis ideig pacavihart teremtő változat is, amellyel megakadályozhatjuk egy terület visszafoglalását. Bizonyos területmérték elfoglalása után a pályán bónuszok (pl. pajzs, festéktornádó-kilövő) jelennek meg, kis harcosainkat pedig különféle tuhákkal bolondíthatjuk meg.
Noha a játék elsősorban az online csatákra épül, lesz benne egy igen vidámnak tűnő kampány is, ahol a gonosz polipseregek ellen kell felvennünk a küzdelmet. Ez oktatómódként is szolgál, mert bár a játék alapjai azonnal érthetőek mindenki számára, az irányítás amolyan nintendósan minden konvencióval ellentétes. A legtöbb gomb és kezelési megoldás az akciójátékokból megszokott, de a precíz célzás, a nézelődés, a kamera mozgatása a GamePad mozgatásával történik. Ez gyakorlatilag garantálja, hogy az első néhány meccs során végtelenül bénán fogunk küzdeni, néha az eget nézve, néha a földet, de sosem az ellenfeleket. Aztán valami kattan – az E3-on nekem ez a harmadik meccs volt –, ráérzünk arra, hogy a kontrollert csak nagyon finoman kell mozgatni, és ilyenkor indul be a móka. Kézzelfogható előnyét e rendszernek nem igazán láttam, de az mindenképpen hasznos, hogy a GamePad képernyőjén állandóan látszik a pálya valós idejű rajza, amin pontosan látszik, hogy a két csapat éppen hogy áll, így mindig látjuk, hogy hol van ránk leginkább szükség. A májusban megjelenő Splatoon a rég várt „valami új” a Nintendo fiatalabb gárdájától – új ötletek tömegével, ráadásul egy olyan stílusban, az online multiplayer embervadászatban, amelyben a Modern Warfare óta radikális újításnak nem lehettünk haszonélvezői.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
