Hirdetés

2015 legjobban várt játékai: Vita-exkluzívok

Régi ismerősök, új köntösök

A PlayStation Vita ugyan még Japánban sem lett annyira népszerű, mint azt a Sony várta, az elmúlt évben azonban már némileg jobban teljesített, köszönhetően egyedi, olykor több, mint furcsa játékainak, és persze az indie alkotások áradatának. Ez az év is ebben a mederben fog folydogálni: jönnek az olykor igen betegnek tűnő, de az új élményekre vágyó játékosokat jó eséllyel meggyőző egyedi és exkluzív alkotások, és persze a millió kisebb, multiplatform fejlesztés. Listánk az előbbieket közül az angolul biztosan megjelenőket gyűjti csokorba, és mivel ez a csoport gyakorlatilag kizárólag kis költségvetésű japán játékokat tartalmaz, aki nem szereti a visongó lányokat, 14 éves hősöket és a realizmustól igen messze vezető történetmesélést, az jobban jár, ha nem olvas tovább. Mindenki mást köszöntök 2015 legvidámabb gumiszobájában!

Persona 4: Dancing All Night

Milliók mondták, hogy szinte bármit megtennének a Persona 4 direkt folytatásáért; nos, ők nem feltétlenül erre gondoltak. Pedig ha csak a tényeket nézzük, a Dancing All Night pontosan ez lesz: fél évvel játszódik minden idők egyik legjobb játékát követően, szerepel benne annak minden fontos karaktere és visszatérhetünk a kitekeredett démonvilágba is. Igaz, ezúttal nincs iskola, randizás, vagy élvezetes tápolás – ahogy a cím is mondja, itt minden a riszálásról szól! (A magyarázat szerint az Inabába visszatérő Rise egy weboldalon esik át a másik oldalra, ahol olyan új démonokat talál, akik ellen csak a tánc ereje hatásos, erre összegyűjti volt nyomozótársait, és nekiállnak az új módszerrel megtisztítani e világot.)

A fentiek alapján talán egyértelmű: ritmusjátékról van szó, ahol a 30-nál is több nótával összhangban kell gombokat nyomogatni. A fantasztikus Hatsune Miku: Project DIVA-játékokat készítő Dingo is részt vett a játék megalkotásában, így nem kételkedünk benne, hogy a játékmenettel nem lesz gond. A zenékért természetesen továbbra is Shoji Meguro felel, bár a 60-70 órás Persona 4-végigjátszás során agyunkba vésődött eredeti dalok mellett jónéhány remix is megnyitható lesz. Aki netán mégiscsak egy igazi folytatást várna, azt csak azzal tudom lelkesíteni, hogy a fejlesztők ígéretei szerint a stílusban hasonló, történetben újat hozó Persona 5 még idén a boltokba kerül - igaz, csak PS3-on és PS4-en.

Brandish: The Dark Revenant

Kevés olyan SNES-re megjelent RPG akad, ami oly sok gyűlölködőt vonzana (megérdemelten), mint a dungeon-tisztításról szóló Brandish. A botrányosan repetitív zenék (a minimum 25 órás játékban 5, azaz öt darab, egyenként három perces nóta szerepel), a minitérkép hiánya és az egyszerű csaták mellett ennek legfőbb oka a játék irányítása volt. Az összesen négy fő részt megélt széria mindig is arról volt nevezetes, hogy minden megszokást - netán épelméjűséget - sutba dobva karakterünk mindig felfelé néz, azaz tulajdonképpen a pályát forgatjuk alatta. Leírva talán nem hangzik veszélyesnek a dolog, de elég pár percet eltölteni a régi verzióval, és az ember dührohamot kap, főleg, ha egy kanyargós részhez ér. Na és itt jön be a képbe a PSP-re Japánban már 2009-ben megjelent The Dark Revenant rész, az első rész teljes remake-je, amely Európában néhány hónapon belül a digitális Vita-boltban is feltűnik.

Ez a kiadás az eredeti szinte minden hibáját kijavítja, kezdve az irányítással. Bár a pályaforgatós irányítás továbbra is a játék része, mivel már 3D-ben vagyunk, ez jóval kevésbé zavaró. Igaz, a 2009-es japán beszámolók szerint a főellenségek körül ugrálva még mindig meg lehet zavarodni, de jóval kevésbé, mint anno 1995-ben. Kapunk új zenéket, minitérképet, teljesen átalakult művészeti rendezést és tíz extrakemény szintet. Sőt, Alexis, a játék egyik főgonosza (a korábbi nyugati kiadásban még cenzúráztatta Nintendo, most ismét szadomazo dresszben, ostorral a kezében rohangálhat) is játszható lesz egy teljesen új minikampányban, ami játékmenetében sok újat nem hoz, de a régi rajongóknak, ha voltak egyáltalán ilyenek, újabb piros pontot jelent.

Atelier Ayesha Plus: Alchemist of Dusk

Oké, kicsit csalunk ezzel a játékkal kapcsolatban: az Ayesha Plus már megjelent néhány napja, de mivel még nem jutottunk hozzá, hogy kipróbáljuk, megemlékezünk róla. Az Atelier-széria úgyis egyike a legkevésbé ismert szerepjáték-sorozatoknak, így minél többen adnak esélyt neki, annál jobb. A Gust által általában trilógiák formájában tálalt széria összekötő elemei a festményszerű tálalás, illetve a végtelen küzdelmek útján zajló tápolás helyett az alkímia, a tárgykészítés és a szintetizálás előtérbe tolása. A Dusk-trilógia első része is erről szól: főszereplőnk, Ayesha egy füvészbolt vezetője, akit az eltűnő húga utáni hajsza rángat bele a kalandba, a füvek, ércek és szörnyalkatrészek egyre profibb használatába.

A korábban PS3-on megjelent játék szinte változatlan formában került át kézikonzolra, ami a látottak alapján igen szép játékot eredményez. Szerencsére ez nem az összes erénye, az Ayesha ugyanis egy remekül kitalált, körökre osztott harcrendszert vet be a konfliktusok kezelésére, és egy természetesen szinte felfoghatatlanul sok lehetőséget adó tárgykombinációs-alkimista rendszert a tápolásra és a történet előrevitelére. A sorozatban megszokottakhoz képest némileg komolyabb, melankolikusabb hangulat felejthetetlen pillanatokkal van tele. A Plus megjelölést kapott Vita-változat extra kosztümökkel, karakterekkel, szörnyekkel, eseményekkel és egy – szerintem – felesleges extrakemény játékmóddal csalogat.

Konzolháború

Hyperdevotion Noire: Goddess Black Heart

Az eredeti Hyperdimension Neptunia egy rendkívül érdekes koncepcióra épült: a Gamindustri világában zajló szó szerinti értelemben vett konzolháborút élhettük át antropomorfizált játékgépek segítségével. Noire volt Lastation úrnője, Vert vezette Leanbox világát, Blac pedig Lowee királynője (sorrendben ugye ezek a PlayStation, az Xbox és a Wii birodalmai), a játékos pedig a valóságban csúnyán elbukott Segát szimbolizáló Neptune-t alakította. Az egyedi humor és a furcsábbnál furcsább varázslatok és ellenfelek (az egyik részben Keiji Inafune megidézhető démonként jelent meg) feledtették a kicsit lapos játékmenetet, azonban a gyors folytatások, remake-ek, portok és a fantáziátlan anime-széria hatására nehéz volt nem belefásulni a sorozatba. A Hyperdevotion Noire azonban új stílusban jelentkezik, így ismétcsak várólistákra kerülhet.

Bár a játék borítóképe talán nem ezt sugallja, a Noire az ultracuki chibi grafikai stílusban készült, és nem klasszikus mászkálós RPG, hanem klasszikus körökre osztott taktikai játék. A négy fő karakter mellett 18 harcost toborozhatunk, mindegyik valamilyen hardver, játékstílus vagy sikersorozat paródiája lesz, onnan hozott, jól ismert támadásokkal. A sztori ugyan egy másik világba vezet, de hasonló lesz a korábbiakhoz: a végtelen konzolháborút csaknem megnyeri Noire, ám az utolsó pillanatban egy rejtélyes entitás elszívja minden résztvevő CPU-erejét, így első szintű kezdőként vághatunk neki a Tactics-mintájú küzdelmeknek. A megjelenés Európában február 27-én esedékes.

Hyperdimension Neptunia U: Action Unleashed

Igen, a konzollánykák nem csak stratégiai játékot kapnak idén, de a Tamsoft fejlesztésében (a Senran Kagura-széria írható a nevük mellé) egy akciójátékban is megmutathatják, hogy melyiknek a legerősebb a CPU-ja, melyiknek a legtöbb a RAM-ja. A négy istennő, illetve a sorozat második részében megjelent húgaik mellé két teljesen új karaktert kapunk, mégpedig a két legfontosabb japán játékmagazin, a Famitsu és a Dengeki képviselőit. Az összesen tíz játszható karakter a történet szerint a korábban számtalan alkalommal megmentett Gamindustri világában unja el magát annyira, hogy most készakarva idéznek meg szörnyeket, hogy lehessen versengeni, ki is a legjobb vadász a vidéken.

A játékmenet leginkább talán a Kingdom Hearts-szériát vagy a Crisis Core-t idézi: karakterünk fürge tempóban szeleteli a tömegesen támadó ellenfeleket, igazán taktikázni csak a boss-ok ellen kell. Természetesen igen durva tápolás lesz a játékban, lánykáinkat igazi vérengző bestiává alakíthatjuk, brutális fegyvereket és egyre kihívóbb ruhákat szerezve nekik. Bár a ruhák itt is kopnak harc közben, az eddig látottak alapján szerencsére ebből a folyamatból hiányzik az az erotikus szál, ami annyi kényelmetlen pillanatot okozott, amikor valaki rápillantott a képernyőre egy-egy Akiba’s Trip menet során. A játék tavasszal jelenik meg Amerikában, valamikor ezt követően pedig jó eséllyel nálunk is.

Hyperdimension Neptunia Re;Birth 2 - Sisters Generation

Nem akarván lemaradni az elmebeteg játéknevek versenyében, az Idea Factory mindent beleadott, amikor a Hyperdimension Neptunia mk2 Vita-portjának elnevezésére került a sor. A Summon Night-sorozatról ismert Felistella fejlesztőcsapat kapta a feladatot, hogy a PS3-as játékot átültesse a jóval kisebb teljesítményű kézikonzolra, és az alapján, amit az Európában jövő héten megjelenő játékból eddig láttunk, azt mutatja, hogy remek munkát végeztek, többek között majdnem az egész szinkront is újravették, a képfrissítés pedig jóval stabilabb, mint az e téren csúfosan leszereplő eredetiben.

A történet itt már annyira elmebeteg, hogy különösebben nem térnék ki rá – mindenesetre többek közt szerepel benne a CFW Magic nevű gonosz karakter, Gamindustri Graveyard területén pedig réges-régi kézikonzolokkal is összefuthatunk. A Re;Birth kiadásban a sorozat legjobb harcrendszerét, a Victory epizódban szereplő megoldást vették át, így ez biztosan jól fog működni. Az új területek mellé kapunk öt új játszható karaktert (Red például a háremépítő vizuális novellák avatárja), egy új befejezést, és néhány új, anime stílusú videót. Aki játszott az alapverzióval, annak ez talán túl kevés egy második végigjátszáshoz, de a sorozatot nem ismerők adhatnak neki egy esélyt, feltéve, hogy magas az ingerküszöbük az őrült japán humor tekintetében.

Haddelhadd

Zodiac

Hogy egy apró, eleddig egyetlen Facebook-játékot leszámítva múlt nélküli francia fejlesztőcsapat miként tudott megnyerni magának két elismert japán játékfejlesztőt, az egyelőre rejtély. Rejtély és tény: Kazushige Nojima, megannyi remek Final Fantasy (VII, VIII, X, XV, Crisis Core) szövegírója, illetve Hitoshi Sakimoto zenész (XII, Tactics, Vagrant Story) álltak össze a parányi stúdióval egy vadonatúj 2D-s szerepjáték elkészítésére. Ez, vagyis a Zodiac 2015 végén jelenik meg.

Játékmenetét, működését tekintve a Zodiac a legközelebb talán a múlt év legjobb Ubisoft-játékához, a Child of Lighthoz áll. Hőseink itt is egy gyönyörűen megrajzolt 2D-s világban mászkálnak és körökre osztott harcokban csapnak össze a változatos gonoszokkal. Igaz, itt lesz igazi multiplayer is, ahol több játékos tud együtt kalandozni, a hangulat pedig jóval vidámabbnak ígérkezik, mint az osztrák hercegnő szomorkás meséjében. A csatákban karaktereink a 12 kasztnak megfelelő csillagjegy között váltogathatnak, így jutva változatos képességekhez. Még nem dőlt el, hogy a játék fizetős lesz-e, avagy F2P rendszerben juthatunk-e hozzá – mi az előbbinek drukkolunk, nincs kedvünk kristályokért grindelni, netán fizetni a későbbi epizódokért.

Oreshika: Tainted Bloodlines

Vélhetően igen kevesek vannak Magyarországon, akik emlékeznek az Oreshika elődjére, lévén az kizárólag Japánban jelent meg PS1-re, valamikor a ködbe vesző 1999-ben (jó, volt egy 2011-es PSP-remake is, de angolul az sem került kiadásra). Az eredetileg a Sony által kiadott játék egy klasszikus dungeon-kifosztós játék volt, amelynek egyik igazán eredeti húzása az volt, hogy a látványvilág az ősi japán tintarajzok stílusában készült. A másik figyelemre érdemes pont az volt benne, hogy nem fix hőseink voltak, hanem egy egész klánt vezethettünk csatába az őket megátkozó démon ellen – csakhogy épp az átoknak köszönhetően karaktereink igen hamar elpusztultak, így új és új rokonokat kellett bevetnünk a küzdelemben.

Az Oreshika természetesen megőrzi elődje e két vonását – elnagyolt festményekre emlékeztető grafikája továbbra is tetszetős. Sőt, a Vita kameráját használva saját arcunkból készíthetjük el a családfőt, akinek főbb vonásait a tömegesen születő unokák is öröklik, így tényleg egyedi családfát építhetünk. A körökre osztott csatákban nem csak XP-t kapunk és ezáltal klasszikus módon fejlődünk, de a győzelmekért kapott valutával válthatunk magunknak házastársat az istenek közül, akikkel aztán – szintén fizetség fejében – gyermeket nemzhetünk. Minden karakter két évig él, és minden lemerészkedés az épp aktuális szörnyfészekbe, illetve minden gyermekszülés ebből egy hónapot vesz el – így aztán sok-sok generáció hal csúfos halált, mire végre kétvállra fektethetjük a démonvezért. Pontos megjelenési dátum 2015-ön belül nincs.

htoL#NiQ: The Firefly Diary

Hagyok egy pillanatot, hogy mindenki megeméssze a címet…

A Firefly Diary igen különleges játék lesz, ami részben a Wii egyik remek, sajnos alig ismert játékára, a Shadow’s Tale-re hasonlít kicsit, részben pedig a DS-es (és már iOS-es) Ghost Trickre emlékeztet. Feladatunk „mindössze” annyi, hogy a játék központi karakterét, egy Mion nevű fiatal lányt kimenekítsünk az árnyéklények börtönéből (a sztoriban elvileg fontos tényező, hogy 9999 december 31-ét írjuk, de azt még nem tudjuk, hogy miért), de ez a megszokottnál is bonyolultabb lesz, köszönhetően annak, hogy a hölgyet közvetlenül nem tudjuk irányítani.

Mion helyett új barátját, egy mágikus szentjános-bogarat fogunk az első vagy a hátsó tapipad segítségével mozgatni, Mion pedig mindig őt próbálja meg követni. A világító rovarral tudjuk befolyásolni az árnyékokat, ráadásul a negatív térbe váltva a pálya manipulálása is lehetséges lesz. Gépeket kapcsolhatunk be, sziklákat lökhetünk meg, hidakat készíthetünk, mindezt persze azért, hogy Mion számára megnyissuk a továbbvezető utat, mindeközben megvédjük a gonoszoktól is. A htoL#NiQ letölthető formában, kedvező áron érkezik Európába, egy kisebb halasztás után végül február 25-én.

Modern lányok

Tokyo Twilight: Ghost Hunters

Az anime-klisék világában természetesen kell egy olyan játék is, ahol hősünk egy év közepén új iskolába kerülő fiúcskát alakít. És természetesen ő az első iskolai napján rögtön valami természetfeletti drámába keveredik – szellemvadásszá kell válnia. Nyilván, vannak lányok is, akiket valahogy el is kellene csábítania. A Tokyo Twilight egyfelől egy vizuális novella lesz, a stílushoz illő, regényekre való mennyiségű párbeszéddel, temérdek kapcsolat-alakítási lehetőséggel és animékból ismerős fordulatokkal. Másrészt azonban a szellemvadászatot tényleg ki kell tanulnunk: ezek ugyanis körökre osztott csaták képében jelennek meg.

A Deadly Premonition néhány fejlesztője és a Tokyo Majin-széria designere találta ki ezt a koncepciót, ők győzték meg a Nitroplus egyik illusztrátorát, hogy rajzolja meg a karaktereket – így aztán tudható, gyönyörű hölgyekre lehet számítani. (Hogy a készítők névsora még lenyűgözőbb legyen, az intro zenéjét Nobuo Uematsu szerezte.) A harc meglepő rendszerben zajlik, hisz a szellemek láthatatlanok, így amíg nem rakjuk le a megfelelő helyekre szenzorainkat, elég durva előnyük van. Az „igazi” szellemirtás mellett egy ingame táblás játékban is vadászhatunk a túlvilági lényekre, ezzel lehet képességpontokat farmolni nagy mennyiségben. A játék márciusban érkezik Amerikába, valamivel később pedig remélhetőleg hozzánk is.

Operation Abyss: New Tokyo Legacy

A Demon Gaze egy meglehetősen csalódást keltő, klasszikus fantasy dungeon-tisztogatós RPG volt Vitára, de szerencsére úgy néz ki, hogy az Experience stúdió fejlesztői tanultak hibáikból. Az április 17-én boltokba kerülő Operation Abyss ugyanis jóval vonzóbbnak tűnik annál, köszönhetően ténylegesen eltérő karaktereinek, jóval kidolgozottabb grafikájának és persze cyberpunk világának. Igaz, a lényeg sokat nem változott: hatalmas labirintusokat kell karddal, puskával és mágiával a kézben felderíteni, levágni minden szembe jövő démonfattyat, felmarkolni minden kincset.

A génmanipulált gimnazitsákból álló Xth Squad vezetőjeként, hősünk mellett további öt tagot irányítva kell helytállnunk a New Tokyo városát elözönlő lények ellen. Különösebben érdekes sztorit nem várunk, de az alsó hangon is 40 órásra tervezett végigjátszás jól hangzik – feltéve persze, ha a harcrendszer tényleg izgalmas lesz, illetve, ha a karaktereket tényleg olyan sokféle irányban lehet fejleszteni, mint ahogy ígérik.

Criminal Girls: Invite Only

Manapság már nem sok dologgal lehet kiakasztani a játékosokat, sok-sok GTA és CoD és egyéb játék után már mindenféle fegyverrel tömegeket mészároltunk le. A másik, a cenzorok figyelmét megragadó dolog az erotika, de hát ezt Japánon kívül játékban igen-igen ritkán látni. Legalábbis eddig, mert a Vita rétegjátékainak nyugati sikere (egy-egy ilyen kaliberű játéknál 50-100 ezer eladott példány is óriási profitot hoz) hatására egyre több olyan programot ültetnek át angolra, melynek megjelenése ellen korábban nagy összegekkel fogadott volna bárki. A Criminal Girls is ilyen játék - és bármilyen hihetetlen is, ugyan csak letölthető formában, de február 6-án Európában is megvásárolható lesz!

No de miről is van szó? Alaphelyzetben egy klasszikus, feltűnően nem látványos tápolós RPG-ről, amelyben kusza folyosók százait, ellenfelekkel és kincsekkel teli labirintus-szintek tucatjait kell bejárnunk. A harc körökre osztott, a fejlődési rendszer egyszerű, a tápolás csaknem végtelen. Az extra figyelem azért hárul mégis a játékra, mert partitagjainkat hét, épp a pokolban bűnhődő lánykából állíthatjuk össze. Mi vagyunk felelősek a megváltásukért, és mivel mindegyik hölgy valamelyik bibliai bűn megtestesítője, el leszünk látva feladattal. A lánykák szintlépése, fejlődése a büntetésekhez kötődik, amit a tapipad útján ostrorral, olajjal és egyéb változatos eszközökkel adhatunk elő. Már a Monster Monpiece is igen rossz érzésekkel töltött el sokakat, így jó eséllyel ez a játék sem tömegek kedvence lesz. A nyugati kiadás enyhén cenzúrázott: bár tényleges meztelenség eddig sem volt, a különösen kihívóan ábrázolt kebleket és hátsókat most stratégiai pontokon elhelyezett ködpamacsokkal teszik sejtelmesebbé, és a büntetés alatti nyöszörgést is eltávolították.

Azóta történt

Előzmények