Új hozzászólás Aktív témák

  • borg25

    senior tag

    LOGOUT blog

    válasz Füleske #23280 üzenetére

    A régen minden jobb volt nosztalgiázás lelki okait ismerem. Tudom, hogy nehéz objektívnek lenni, s könnyű elütni az ebben a megfogalmazásban benne lévő igazságot azzal, hogy ez csak illúzió. Szerintem nem az, megváltozott a társadalom, az emberek mentalitása, másak a vágyaink, fogyasztók lettünk egyszer használatos tárgyakkal. Mindennek, így a fejlődésnek is vannak jó és rossz következményei. Arról órákat lehetne vitázni, hogy az, hogy minden háztartásban lehet 3-4 TV az jó vagy rossz. A mennyiségi, minőségi növekedés nem feltétlen jelent több boldogságot. S ha belegondolsz mindkettőnket az kellene, hogy érdekeljen, hogy most boldogabbak vagyunk-e mint 10 éve, könnyebben vagyunk ugyanolyan boldogok. Illetve két 18 vagy 40 éves most vagy akkor volt boldog, s akkor leszedjük azt a torzító hatást, hogy 18 évesen az ital legfőbb tulajdonsága az üssön és legyen olcsó, míg egy érett középkorúnál fontos szempont hogy az a bor legyen finom.

    Jap nagyjából minden a közösségnek hasznos, ferengi ultraortodox kapitalistaként is a közösséget építed, hisz a hatékonyságnövelés és pénzfelhalmozás a gazdaságot erősíti, ami jó az egész közösségnek. De ha emberekkel akarsz foglalkozni, nekik jót tenni, akkor orvos leszel, pszichológus, politikus?, lelkész, tanácsadó, rendőr?, katona? stb. Művészként is inkább már önmagadat fejezed ki, semmint azt mondod, hogy olyan zenét szerzel, játszol ami a közösségnek jó.
    Ha szerzetes vagy, akkor tudsz elzárkózni az emberektől, hogy csak Istennel legyél, őt szolgáld, lelkészként, apácaként aktívan emberek közt vagy. Bár úgy tűnik, hogy leegyszerűsítve az emberek eszközök abban, hogy Istent szolgáld, de ez nem így van. A főparancsolat nem engedi. Szeretned kell embertársaidat, ha eszközként tekintesz rájuk, akkor felhasználod őket, ergó nem szereted őket. Itt jön be az önzetlenség, igen, ha segítesz valakin, akkor az jó pont, de nem a pontokra hajtasz. Talán a szerepjátékokat tudnám példának felhozni. Minden cselekvéseddel ott is tapasztalati pontot kapsz, ami alapján fejlődik a karaktered. De ott se a karakterfejlesztés a cél, hanem, hogy játsz. A karakterfejlődés a játék következménye, nem célja. Igen, egyre jobb varázslatokat tudsz csinálni, meg nagyobb lesz a sebzésed, felveheted a level9 szintű páncélt, ami egy csatában jól jön, van úgy, hogy az elején fontos, a TP, hogy minél ritkábban halj meg, de attól még csak játszani akarasz, s nem kezdesz pöcsmérésbe, hogy nekem 64-es szintű varázslóm van, neked meg csak 12es mert ha játékos vagy nem a 64es szinten van a hangsúly, hanem azon, hogy múlt héten milyen király volt vívni, s a csatában győztünk.

    Azt hívom szolgálatnak, hogy hétről-hétre ott vagy, hogy misét mutass be az embereknek, hogy találkozhassanak Istennel, hogy meghallgatod őket, hogy figyelsz a lelki fejlődésükre. Hogy meghallgatod a bánatukat, együtt érzel velük, s igyekszel jó tanácsot adni, vagy csak meghallgatni. A lelki szemeteskuka egyáltalán nem könnyű szakma. Szerinted hányan mennek oda egy paphoz, hogy múlt hét király volt, Isten velem volt, s folyton minden nap egyből jött a busz, az ügyeim maguktól elrendeződtek, kibékültem az asszonnyal stb.

    "Szóval az embereknek fontosabb lett az én, mint a mi szolgálata, ezért van kevesebb pap."
    Szerintem nincs összefüggés,
    Mást gondolunk. Ha önzöbb a világ, kevesebben akarnak szolgálni. Kevesebb a pap, orvos, tanár, rendőr stb. Az is igaz, hogy roppant nehéz ma ezekben a szakmákban megélni. De a fiataok számára ezekl a szakmák nem fontosak. Nagyon kevesen akarnak tanár lenni vállalva az alacsonyabb fizetést, azért, hogy oktathassák a jövőt, s alakíthassák a gondolkodásukat. A könyvelő, informatikus, vegyész, biológus jobb szakma mint a matek, fizika, biológia tanár. Pár év és nagy hiány lesz reál tanárokból. Te ezt hogy magyarázod? A fizetés csak egy aspektusa a munka díjazásának. Ott van még a megbecsülés, nyugalom, önkifejezés, munkahelyi hangulat stb.

Új hozzászólás Aktív témák