Új hozzászólás Aktív témák

  • Mindless

    tag

    Nem találtam, hasonló témájú topic-ot itt a Prohardveren pedig azt hittem, hogy itt mindenről van :)

    Ha érdekel valakit a személyiségfejlesztés témaköre szívesen elbeszélgetnék bárkivel a témáról, én már több mint 5 éve foglalkozom vele és mondhatni megváltoztatta az életemet és egyszerűen rendbe tett mindent körülöttem :)

    Most már mondhatni rutinos öreg rókának számítok több emberrel foglalkozom is személyesen segítek nekik előre jutni, ez lépett elő nálam az első számú hobbivá.

    Kezdjük talán a kedvenc idézetemmel:

    “Nem a biráló számít,nem az,aki fanyalog,mert az erős ember egy pillanatra megbotlott,vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az aki cselekedni mert.Egyedül azé az érdem aki kiáll a küzdőtérre,akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik,aki vitézül tör előre,aki újra meg újra téved és hibázik,mert a tévedések és hibák minden erőfeszités velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért,aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit,s ha derekas teljesítménye ellenére végül mégsem arat sikert,legalább tudja,hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és a hidegszívüekkel,akik nem ismernek sem győzelmet,sem vereséget.”

    Theodore Roosevelt

  • Mindless

    tag

    “Ha meg kell hoznod egy döntést és nem hozod meg, az is maga egy döntés.”

    William James

  • Mindless

    tag

    “Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek”.

    Márai Sándor: Füveskönyv

  • haromegesz14

    aktív tag

    Valamilyen téren érdekel a téma, bár sose foglalkoztam vele igazán, és nem is vagyok tisztába vele hogy mit is foglal magába a "személyiségfejlesztés". Nekem inkább önismereti gondjaim vannak (belátásom szerint), ez mennyire tartozik ide? :D

    10 féle ember létezik, aki ismeri a bináris számrendszert, és aki nem!

  • #56474624

    törölt tag

    válasz haromegesz14 #4 üzenetére

    Teljes egészében ide tartozik, önismeret nélkül elindulni sem érdemes. Később, ha lesz egy kis időm, linkelek be néhány személyiségtesztet (mbti, enneagram), amiket bár nem érdemes halálosan komolyan venni, de indulásnak jó szerintem, hogy elkezdjünk magunkban vájkálni. :)

  • degu

    senior tag

    válasz haromegesz14 #4 üzenetére

    Az onismeret szerintem a legfontosabb,hogy optimalisan tudd az eletedet vezetni/elni.Mire vagy/leszel kepes,es min kellene valtoztatni/javitani.
    Ennek felmeresere a legjobb modszer /sajat tapasztalat/ hogy egy kis laza sorozes kozben egy-ket igazan jo es megbizhato baratodat megkered,hogy nem tartva attol,hogy megbant,
    /hiszen a segitseget szeretned igenybevenni/ mondja el oszinten a velemenyet Rolad.
    Ez egy kinos kerdesfelteves,es kellemetlen a barataidra nezve,de ha igazan jo barataid,es oszintek,akkor vallaljak ezt a kinos feladatot.A velemenyukbol tobbet megtudhatsz Magadrol,mint amit hiszel /...Magadrol! :K /
    En ebben a szituacioban jottem ra arra eloszor /igaz-nem en kezdtem az *elveboncolast*/
    hogy milyen lehetek valojaban,es bizony baromi rosszul estek a velemenyek, mert en sokkal tobbet teteleztem fel magamrol,es egy csomo-atlalam lenyegtelen aprosagrol kiderult,hogy jobban meghatarozza az egyenisegemet,mint hittem /Termeszetesen nem az onzetlenseg,az empatia,es tolerancia volt ez a tulajdonsag! :W /
    De ebbol megtudtam,hogy mik az igazan fontos tulajdonsagok az interaktivitasban,es ki is vagyok valojaban... :R

    [ Szerkesztve ]

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • Mindless

    tag

    válasz haromegesz14 #4 üzenetére

    Köszönöm szépen a hozzászólásokat srácok :) Mint ahogy előttem már leírták az önismeret egy igen kritikus pontja a személyiségfejlesztésnek, hiszen ameddig nem tudod, hogy honnan kell elindulnod azt sem tudhatod, hogy hogyan juss el a célodhoz.

    Kiváló lehet az is ha másokat kérdezel meg saját magadról érdekes, új dolgokat tudhatsz meg, de ezeket nem szabad készpénznek venni, mindannyian emberek vagyunk és egyikünk se tökéletes, ezáltal nem feltétlenül objektív tanácsokkal fognak ellátni, hanem olyan dolgokkal amiket az ő saját világképükbe el tudnak helyezni és ez elég távol is állhat az igazságtól.

    A legfontosabb az, hogy a saját belső hangodra hallgass, elmélkedj, figyeld a gondolataidat, így juthatsz el az önismeretnek egy magasabb fokára.

    Véleményem szerint először azt gondold végig, hogy miért szeretnél többet megtudni magadról és ezután vágj csak bele és ne feledd, nincsenek olyanok, hogy veled született személyiségjegyek, mindent meg lehet változtatni, senki sem születik lustának, vagy sikertelennek, szerencsésnek, stb. Mind csak attól függ, hogy mit hiszel el valóságnak.

    "Ha azt hiszed, hogy meg tudod csinálni, vagy azt, hogy nem tudod megcsinálni – mindkét esetben igazad van."
    Henry Ford

  • haromegesz14

    aktív tag

    válasz Mindless #7 üzenetére

    Amit degu is említett, az valamilyen szinten már megvalósult 2 majdnem hogy teljesen különböző társaság közreműködésével, akik nem is ismerik egymást, volt 1-2 dolog amit mind a két oldal állított, többi inkább csak apróságok, de azokkal kapcsolatban se adok teljesen igazat nekik.

    Azzal, hogy figyelem saját gondolatimat, talán nem is igazán értem hogy miként figyelem. Nem is tudom értelmesen megfogalmazni, hogy megértsétek a mondani valómat ;]

    Tudnál nekem felsorolni pár könyvet, ami ezzel a témával foglalkozik, és nem is kell minden egyes mondatot 3-szor elolvasnom hogy megértsem? No meg jöhetnek linkek is ilyen site-okról.

    10 féle ember létezik, aki ismeri a bináris számrendszert, és aki nem!

  • Mindless

    tag

    válasz haromegesz14 #8 üzenetére

    Szia :)

    Értem, hogy mire gondolsz. Először tudatára kell ébredned annak, hogy ki is vagy te valójában. El kell tudnod különítened az egódat a valódi énedtől. Ebben Eckhart Tolle - A Most Hatalma című könyve a legjobb választás. Néha kicsit elvontnak tűnhet de amit ír az valóban igaz és nagyon hatásos.

    Ami gondolatok forognak a fejedben azokat mind az egód hozza létre ő dönti el, hogy milyen dolgokat utálsz és miket szeretsz, ezek mind korábbi tapasztalatok útján tanult szokások, amik annyira beléd rögzültek, hogy már azt hiszed, hogy a személyiséged részei.

    A valódi éned csak szeretni tud, nem aggódik, mindig megfontolt, egyensúlyban van a világgal, sokkal jobban tudsz koncentrálni, ha aktív akkor "tökéletes" teljesítményt tudsz nyújtani. Ezt hívják a sportolók a "zónának" amikor kiürül a fejük és csak teszik azt amit tenniük kell, tökéletesen, hibátlanul.

    De alapvetően ami alapmű a témában az Brian Tracy - A Phoenix Szeminárium című hangoskönyve, elég tömény és hosszú anyag, de kiválóan elmagyarázza az elmében lévő összefüggéseket.

    Ha bárminek a beszerzésében segítségre van szükséged, vagy bárkinek aki olvassa ezt, írjatok nekem egy üzenetet és segítek ;)

    Remélem tudtam neked segíteni! Szép napot :)

    [ Szerkesztve ]

  • Sir Pocok

    őstag

    Nekem ez a vélemény a témáról:

    [link]

    Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

  • Mindless

    tag

    válasz Sir Pocok #10 üzenetére

    Tetszett a megközelítés ahogyan ezt az ezerszer feldolgozott témát is érdekesen tudtad megközelíteni. :) Köszönöm.

    Nagyon szépen fogalmazol, látszik hogy sokat szoktál írni.

    Mióta mozogsz ebben a világban? :)

  • Sir Pocok

    őstag

    Lassan 10 éve foglalkozok buddhizmussal és meditációval. Folyamatosan változok, de ez egy lassú folyamat. Sokat kell látnia az életben az embernek és sokat kell gyakorolnia ahhoz, hogy "helyes" képe alakuljon ki magáról és a világról.

    Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

  • Mindless

    tag

    válasz Sir Pocok #12 üzenetére

    Gratulálok, hogy ilyen hosszan a helyes úton tudtál maradni.

    Bátorkodom feltenni a kérdést, hogy esetleg lenne e kedved a mi oldalunkat is megtisztelni egy két írással, már természetesen ha érzel hozzá affinitást?

    Szép estét :)

  • Mindless

    tag

    “…a hosszú távú boldogságunk 90%-át nem a külső világ határozza meg, hanem hogy hogyan dolgozza fel az agyunk a világot. És ha ezt megváltoztatjuk, ha megváltoztatjuk a sikerrel és boldogsággal kapcsolatos képletünket, akkor megváltoztathatjuk hogyan hatunk a valóságra. Azt találtuk, hogy a munkában való sikerességet mindössze 25%-ban határozza meg az I.Q. és 75%-ban pedig az optimizmus szintünk, a szociális támogatottság és a képesség, hogy a stresszre kihívásként és ne fenyegetettségként tekintsünk….”

    “…nem feltétlenül a valóság az, ami formál minket, hanem a lencsék amelyeken keresztül az elménk látja a világot. Ez az ami valójában befolyásolja a valóságunkat. És ha megváltoztatjuk a lencséket, nem csak megváltoztathatjuk a boldogságunkat, hanem megváltoztathatunk minden egyes oktatói és üzleti végkimenetelt egy csapásra…”

    Shawn Achor

  • Mindless

    tag

    “Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.”

    Anthony de Mello

  • degu

    senior tag

    válasz Mindless #15 üzenetére

    Nagyon jol hangzanak ezek az idezetek! :K
    Akik irtak,azoknak biztosan meg volt mindenuk,ami az emberi modon eleshez szukseges...
    De megprobalom ezt a ket idezetet a kapualjban vegetalo hajlektalannak felolvasni!
    Biztosan segit megoldani a problemait... :C

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • Mindless

    tag

    válasz degu #16 üzenetére

    A kapualjban vegetáló hajléktalan csak önmaga tudja megoldani a saját problémáit. Te maximum, csak akkor segíthetsz neki, ha ő úgy döntött, hogy változtatni akar az életén. Sajnos kevés kivételtől eltekintve a hajléktalanok feladták az életet, aki nem az pedig idővel ki fog törni onnan, ez bizonyos.

    Tudod nekem is volt olyan időszak az életemben amikor kenyérre sem volt pénzem, ha akkor feladom, hajléktalan leszek, de mivel nem adtam fel és küzdöttem, ezért nem lettem az és igenis ez a gondolkozásmód segített megoldani a problémáimat, hiszen ha azokra koncentráltam még több lett belőlük, de amint a megoldásra kezdtem el fókuszálni szépen lassan sikerült leküzdeni mindet.

    Szép napot :)

  • degu

    senior tag

    válasz #40993792 #18 üzenetére

    Sajnalom,hogy gyengeelmeju vagyok...
    Bocsass meg! :R

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • degu

    senior tag

    válasz #40993792 #20 üzenetére

    A velemenycsere nem ketrecharc! :(

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • Mindless

    tag

    Srácok, ha különböző véleményen vagytok, szerintem azzal semmi baj nincs :) Ugyanakkor szeretnélek megkérni titeket, hogy tiszteljétek egymást, hiszen a másik is egy emberi lény és ha tanítani akartok valamit a másiknak az erőszakkal nem fog menni.

  • Mindless

    tag

    válasz #40993792 #23 üzenetére

    Semmi baj nincs, köszi, hogy ezt leírtad, szép tőled :)

    Itt egy ideillő idézet reggelre :)

    "Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragot tartsunk. Túl rövid ahhoz, hogy eltaszítsunk magunktól valakit anélkül, hogy meghallgatnánk, amit mondani szeretne."

    Dorothy Koomson

  • degu

    senior tag

    válasz #40993792 #25 üzenetére

    Nem szandekozom a temat tovabb elezni,es nem jelentettel ki valoban olyat,hogy *gyengeelmeju*.Reszemrol ez malicia,vagy ironia lett volna /a torzsalkodast mellozendo/
    Semmi problema egyebkent reszemrol,a hsz.-emmel csupan azt kivantam erzekeltetni,hogy az *optimizmusnak* es a *pozitiv gondolkodasnak* is vannak hatarai,amin belul ervenyesek.
    Nem minden elethelyzetnek,problemanak a megoldasahoz eleg.
    Nagyon is ertettem az idezetek tartalmat,szellemiseget,es valoban! Az elet sok problemajara megoldast nyujt a megfelelo hozzaallas,de a *hozzaallas* a problemak kezelesehez nem mindig elegendo! :K Kellenek bizonyos feltetelek is,hogy az optimista szemlelet megkonnyitse az eletunket.
    Tudok en is idezetet mondani arra,hogy mire is gondoltam:
    /Murphyt idezve/
    -a pesszimista nem mas,mint egy jol tajekozott optimista-
    - az optimista ugy hiszi,hogy a letezo vilagok legjobbikaban elunk! A pesszimista tart tole,hogy ez igy van...
    Nekem pl. az a tapasztalatom,hogy az optimista emberek a vegsokig kitartanak a *pozitiv eletszemlelet*mellett.Ez az eletuk 90%-aban jo kozerzetet,*boldogsagerzest* teremt./A parom ilyen termeszetu/
    De tobb izben tapasztaltam,hogy amikor a valosag durvan raebresztette,hogy az adott problema megfeleloen nem kezelheto...akkor osszeomlott!
    Velemenyem szerint az optimizmus,vagy pesszimizmus ket vegletes eletszemlelet.
    Az egyik sem teljesen realis.Az optimista vegigmosolyogja az esetleg bekovetkezo *katasztrofat*,de a pesszimista meg *vegigrettegi* az eletet!
    Szerintem a helyes hozzaallas /es en ezt szeretnem elerni/ hogy mindig tudjam,hogy mikor kell mosolyogni,es mikor...megijedni,es elkezdeni *harcolni*

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • Mindless

    tag

    válasz degu #26 üzenetére

    Érdekes dolgokat írtál le, ha megengeded reagálnék rá néhány szóban én, hogy látom az adott helyzetet.

    Az optimista olyan ember aki a megoldást keresi és így van rá esélye, hogy megtalálja, ha hosszú pechsorozata van mert kinek ne lenne, minden erejével igyekszik felülkerekedni rajta és eközben igyekszik minél többet tanulni az adott helyzetből, amennyiben kiderül, hogy az adott probléma nem megoldható továbblép mert ott már nincs mit tenni. Az életet úgy fogja fel mint egy nagy utazás tele kalandokkal és lehetőségekkel.

    A pesszimista pedig mindig csak a maga elé tornyosuló falat látja, ugyanakkor lehet, hogy csak kettőt kéne oldalra lépnie és ott lenne az akadályon átvezető út de ő ezt szinte még akkor sem veszi észre ha az orra előtt van, hiszen teljesen leköti a figyelmét a fal. Számára az élet merő küzdelem, veszély és csalódás.

    Ez az én személyes véleményem és ez leginkább a jelenlegi és a felébredésem előtti önmagamat képezi le.

    Kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy ezzel egyet tudsz e érteni :)

  • Mindless

    tag

    válasz #40993792 #27 üzenetére

    Az élet folyamatosan próbára tesz minket, de készen kell állnunk és elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy felülkerekedjünk rajtuk :) Örülök, hogy le tudtátok tisztázni a félreértéseket. Respect mindkettőtöknek! :)

  • #56474624

    törölt tag

    válasz Mindless #28 üzenetére

    Szerintem az optimistának kissé a "javított verzióját" írtad le, míg a pesszimistának túlságosan negatív oldalát emelted ki. Holott a helyes út az "arany középút" lenne valószínűleg. :))
    Egy embernek csak akkor van esélye boldogulni az életben, ha a lehetőségek mellett látja az akadályokat is. Tisztában van a korlátaival. Tisztában van az erősségeivel. És tudja, hogy mit akar.
    Rengeteg helyzet van az életben, amikor pesszimistának kell lenni, a legrosszabbra érdemes készülni. (pl. matematikai algoritmusok kitalálása, de sorolhatnám a hétköznapi példákat is)
    Vegytiszta optimizmusból ugyanúgy nem lehet sehova jutni, mint az ellenkezőjéből.

    [ Szerkesztve ]

  • degu

    senior tag

    válasz Mindless #28 üzenetére

    Nem egeszen ertek egyet az *optimista-pesszimista*definicioddal.
    A problemamegoldo keszseg szerintem mindket tipusban megtalalhato.Csak az optimista nerm *csapaskent* fogja fel a problemat,hanerm egy adott elethelyzetnek.A pesszimista ezzel szemben-csapaskent,akadalykent,a sors *kiszurasakent*eli meg.Szorong.
    En alapjaban pesszimista vagyok,de ujabban egy kellemetlen tortenesre,problemara ugy probalok reagalni,hogy...ez az elet! Az eletet elni kell,es nem vegigszenvedni.
    Es ez sokszor segit.Mindjart jobb kedvem lesz! :K
    Egyebkent szerintem az optimista/pesszimista szemlelet fugg attol is,hogy az ember milyen tapasztalatokat gyujtott be az elete folyaman.Akit sok kellemetlenseg ert,az hajlamos a *rosszra keszulni*
    De ez mar egy masik kategoria,megpedig,hogy kinek mennyire szerencsesen alakult az elete.Tapasztalataim szerint az elethez elsosorban szerencse kell!
    Vannak a kornyezetemben emberek,akiket sorozatosan erik a sorscsapasok,es vannak /igaz ezek kevesen vannak/ akiknek az egesz elete egy karneval.Szinte mindig,minden sikerul Nekik,es az elet sorozatosan kinalja fel az olyan szituaciokat,amik nagy elonnyel jarnak,
    annak ellenere,hogy SEMMIT nem tettek annak erdekeben.
    Egyszeruen...igy alakul a sorsuk.

    [ Szerkesztve ]

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • Mindless

    tag

    válasz degu #31 üzenetére

    Szerintem vetkőzzük le ezt az optimista - pesszimista szó körüli eszmecserét, mert nyilván ez a két szó mindenkinek mást jelent. Mint ahogy feljebb is írtam, ezek a hasonlatok alapvetően a régi és a jelenlegi énemre vonatkoznak.

    Beszéljünk inkább pozitív és negatív emberekről, talán más kontextusba helyezi a társalgást.

    A szorongás amit te említesz alapvetően egy meg nem hozott döntés miatt van, belesodor egy szituációba az élet és te nem tudsz rá megfelelően reagálni.

    A te szituációdról előre annyit jegyeznék meg, hogy sajnálom azt, hogy ilyen dolog történt veled, de ez minden bizonnyal elindított valamit. Te alapvetően egy olyan ember vagy aki alapvetően boldog a boldogtalanságában, a komfortzónád a negatív oldalon van, ezzel igazából nincs is semmi baj, ha te azt érzed jónak, na már most történt egy negatív esemény ez lejjebb lökött az érzelmi létrán ezáltal kikerültél a komfortzónádból és igyekszel bizonyos pozitív érzelmeket bevonzani az életedbe, hogy vissza kerülj abba a zónába ahol biztonságban érzed magad.

    Nincsenek pozitív és negatív történések az életben, minden csak a mi reakciónktól függ, ezekben a dolgokban még kultúránként is hatalmas eltérések vannak, ergo mi döntjük el, hogy mit élünk meg sorcsapásként és mit élünk meg lehetőségként.

    Az élethez nem kell szerencse, az csak rövid távon jelenthet megoldást a gondokra. Aki hosszú távon "szerencsés" általában iszonyatosan erős jellemmel rendelkezik, valamint óriási munkát fektetett mind az elméje mind az élete fejlesztésébe. Beszélgess el az adott szerencsés emberrel, hogyan látja a világot, érhetnek meglepetések.

    A sorozatos sorcsapások pedig ismételten a meg nem hozott döntésekből fakadnak, személy szerint én is ismerek sok embert akik nem képesek meghozni bizonyos nehéz döntéseket, márpedig egy meg nem hozott döntés is egy döntés márpedig általában a legrosszabb. Ennél már csak az a rosszabb ha az adott ember azt sem tudja, hogy egyáltalán milyen döntési lehetőségei vannak, mert még odáig sem jutott el, hogy ezt átgondolja.

    Nekem is nagyon sokszor mondták, hogy szerencsés vagyok, a hátam mögött pedig azt mondták, hogy semmit sem tettem, hanem az ölembe hullott minden, ezt általában olyan emberek mondják akiket ritkán látok és csak a régi önmagamat ismerik, akinek a legfőbb időtöltése a számítógépes játékok és a bulizás volt. Annak az embernek tényleg óriási szerencsére lett volna szüksége, hogy bármit is elérjen az életben...

    Remélem nem sértettelek meg a véleményemmel, csak igyekeztem részletesen kielemezni az általad mondottakat az én világképemnek megfelelően.

    Szép napot :)

  • Mindless

    tag

    válasz #56474624 #30 üzenetére

    Szia!

    Igen alapvetően rosszul fogalmaztam, hiszen szubjektíven vizsgáltam az optimistát és a pesszimistát, a saját valóságomnak megfelelően.

    Én úgy gondolom, hogy pont annyira látom az akadályokat amennyire szükségem van rá, sok kisebb akadályról valóban nem veszek tudomást, de azok általában maguktól meg is oldódnak, felesleges rajta görcsölnöm. Ugyanakkor a nagyobb akadályokkal keményen felveszem a harcot, mert azok a hosszú távú fejlődés kulcsai.

    Azonban van egy olyan technika amit minimax elvárásnak hívnak. Ez alapvetően akkor kiváló amennyiben egy komoly stresszhelyzetbe kerülsz. Vegyünk példának egy vizsgát. Itt maximalizáljuk a minimális elvárást. Magyarul elképzeljük a bukást a vizsgán. Mi a legrosszabb ami akkor történhet? Pótvizsga. Miután definiáltuk a legrosszabb eredményt elfogadjuk azt. Mélyen magunkba nézünk és elfogadjuk azt a tényt, hogy bizony ez megtörténhet. Ekkor egy érdekes dolog történik, a szorongás hirtelen megszűnik, hiszen az valójában abból fakad, hogy nem tudjuk elfogadni a bukás lehetőségét.

  • degu

    senior tag

    válasz Mindless #35 üzenetére

    Erre,es a kovetkezo hsz-edre is reagalnek.
    Az egesz elgondolasod,filozofiad,azon a premisszan alapul,hogy a sorsodat Te iranyitod!
    Ez -szerintem-alapvetoen teves kiindulas.
    Lehetnek bizonyos dolgok,esemenyek,amikben Te donthetsz igy,vagy ugy,de az eletedet 90%-ban nem a Te donteseid,hanem a sors iranyitja.Eleg felrevezetoen hangzik ez a kijelentes,mert a *fatumot*,vagy a *karmat* vagy egyeb obskurus dolgot enged sejtetni,de tekintsunk el a minositestol! :R
    Az elet annyira bonyolult,osszetett,es olyan sok tenyezo befolyasolja,hogy a Te donteseid sulya elenyeszo ehhez kepest!
    Mondok egy peldat,hogy mire is gondolok:
    Nagy havaj,gorogbe nyaralunk.Szabalyosan haladok keresztul egy varoson,ahol egy bevasarlokozpont parkolojabol kivezeto szervizutrol,a stoptablaval vedett foutvonalra elemkanyarodott egy kisteherauto,egy 82 eves mumiaval a kormanynal.
    Sz*rra torte a kocsim,szerencsere az egesz csaladnak be volt csatolva a biztonsagi ovje,igy megusztuk.Elotte egy fel oraval vacillaltam egy pihenonel,ahol gyumolcsot is arultak,hogy megalljak -e.Megalltunk,es vettunk gyumolcsot.Ha nem alok meg,akkor nem tortenik meg a karambol.Ez volt az en dontesem.
    De!
    Dontott az oreg is...mondjuk visszament valamiert a hazba,indulas elott.Ez mar kivulesik azon,hogy en iranyitom a sorsom/eletem a donteseim altal.Ez mar a SORS,ami nem rajtam mulik.
    Vagy a Te peldadnal maradva.Lekuzdod a szorongasodat,hogy a vizsgan megbukhatsz,
    hiszen kemenyen dolgoztal,hogy legyozd az akadalyt,de a prof a Te vizsgaztatasod elott kapott egy telefont a nejetol...es q*rvara osszevesztek!
    Erre mi tortenik? Mergeben,bosszusagaban...megbuktat! :K /Volt mar nem egy ilyen a vizsgalegendariumban/
    Tehat a vizsgaeredmenyed nem a Te dontesedtol /hogy kemenyen tanultal/ fuggene,
    hanem egy veletlenen,meg a prof emberi gyengesegen.
    Az egyik kollegam edesapja napi 2 csomag cigit szivott el 16 eves koratol kezdve,es nem a tudeje vitte el,hanem 92 evesen egy apro baleset.
    Tehat nem azon a dontesen mulott az elete hossza,hogy napi 2 csomag cigit szivott el.
    Hozhatnek meg fel 100 peldat,mert az elet olyan meglepo dolgokat produkal,amit nem lehet maskent ertelmezni,mint hogy szerencseje volt,vagy...pechje.
    Ugyanez a kollegam /akinek egyebkent egy sikersorozat volt az elete,es nem azert,mert jo donteseket hozott,hanem piszok szerencses ember volt./
    Behivatta a diri a fomernokkel egyutt,egy ugyben,es a fomernok ellentmondott a dirinek egy szakmai ugyben.Osszeszolalkoztak.Erre a fomernok kiviharzott az irodabol,es bevagta maga utan az ajtot!
    A diri rogton kirugta,es kinevezte a kollegamat...fomernoknek! /2 honapja dolgozott ott!/
    Masik jellemzo eset: Meghalt a kollegam anyosa,es megorokolte az anyos lakasat.Ez a rendszervaltas,es a lakasarak hihetetlen megugrasa utan volt./elotte ket hettel jelent meg a rendelet a tanacsi lakasok megvasarolhatosagarol/.Rogton eladta 9 millaert,es vett egy csuda-kocsit! /Mivel mindene az egvilagon megvolt mar/
    Es meg sok ilyen dolog tortent Vele,ami nem mese volt,hanem ellenorizheto teny.Es ezekert a dolgokert/sikerekert O nem tett semmit! Nem kellett donteseket hozni-beleszolasa sem volt.A fonokunk sokszor mondta Neki: Bandi! Te 10 embert tettel szerencsetlenne,mert *elhasznaltad* a szerencse-reszuket.
    De ez mar *eletfilozofia* :DDD

    [ Szerkesztve ]

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • Mindless

    tag

    válasz degu #39 üzenetére

    Köszönöm a reakciódat, néhány szóban reagálnék rá.

    A sorsodat annyiban határozod meg te, hogy kijelölöd az irányt és makacs kitartással eléred azt amit akarsz. Amennyiben nem vagy kitartó akkor úgy érzed, hogy a sorsod irányít téged, ami valóban igaz is.

    Az autóbalesetes példádból kiindulva szerintem abszolút félreérted ennek a filozófiának a lényegét. Az, hogy te, hogyan gondolkozol soha nem fog 100%-os eredményeket hozni, az a fő probléma, hogy a legtöbben ezt várják el, elkezdenek így gondolkozni, miután éri őket egyetlen egy kudarc "rájönnek", hogy ez nem működik.

    Minden bizonnyal ismered Edison történetét a wolfram izzószállal. Edison 10000 sikertelen kísérletet hajtott végre mire megtalálta a wolframot és amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem adja fel, hiszen lehetetlen amit meg akar csinálni, azt válaszolta: Én nem buktam el, csak megtaláltam 10000 olyan megoldást ami nem müködött. Gondold végig, te, hány próbálkozás után adnád fel?

    Az ismerősöd példájára reagálva. Szerintem felesleges ezen rugózni, kivételek mindíg vannak, csak akkor van a baj, ha ezzel azonosítasz egy szituációt. Ergó attól, hogy léteznek fehér hollók, még nem minden holló fehér, sőt elég mondhatni elég kevés van belőlük.

    Ha ismersz sikeres embereket beszélgess el annyival amennyivel tudsz és lassan kialakul majd egy képed arról amiről beszélek. Ha nem az se baj, a világ legsikeresebb embereinek tömegei írták meg a gondolataikat a történelem folyamán, kezdve Marcus Aurelius-tól egészen akár Steve Jobs-ig. Ha szeretnéd rengeteg jó könyvcímet tudok adni.

    Egyszóval a siker nem egyenlő szerencse, hanem kitartás.

    Álljon itt egy idézet zárásként:

    "A patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt."

    H. Jackson Brown

  • degu

    senior tag

    válasz Mindless #41 üzenetére

    Gondoljatok at meg egyszer,amit leirtam!
    NEM azt probaltam cafolni,hogy a donteseid,a pozitiv gondolkodas,a kitartas hozza meg az eredmenyt, vezet a cel eleresehez,hanem azt,hogy az elet sokszinusege bonyolultsaga
    miatt,igen kis-mondhatni elenyeszo-mertekben befolyasolhatod a sorsodat a donteseiddel!
    Pontosabban fogalmazva a dontesed /hogy mesz -e egyetemre,vagy nem/ jelentosen befolyasolja a tovabbi eleted alakulasat,de egy veletlen,szerencses szituacio is gyokeres valtozast hoz az eletedben,annak ellenere,hogy nem volt celod annak elerese,vagy nem *gondolkodtal pozitivan rola* -es bejott megis a dolog,vagy nem tettel semmit annak erdekeben,hogy bekovetkezzen a *fordulat*vagy esemeny.
    Meg egy pelda:
    A csoka gurizett a konzervgyarban-bagoert,mikor is kapott egy telefont Amerikabol,egy ugyvedi irodatol,amelyik hagyateki ugyekkel,es az orokosok felkutatasaval foglalkozott,hogy eladja -e 120 millaert az Orczi-teri ingatlanat,amit Amerikaba kivandorolt,es elhunyt,igen tavoli rokonatol megorokolt.Nem is tudta,hogy van ez a rokona.
    Es...eladta!
    Ott epult fel a jelenlegi irodakozpont,+lakotelep! :K
    Hat mi ez,ha nem szerencse?Veletlen? Mit tett O ezert? Ez volt a celja,aminek az elereseert kemenyen dolgozott? /Nem O olte meg a tavoli rokont! :DDD /
    En ugy gondolom,hogy mindket ervelesnek van igazsaga,de nem zarja ki egyik,a masikat,es nem allja meg az az allitas a helyet,hogy a sorsodat Te iranyitod,kemeny munkaval,helyes celkituzessel,es kitartassal,hanem a *szerencse* a kaszinotulajdonos,ahol az eleted,sorsod,a rulettasztal forgasatol fugg-tulnyomoan! :R
    ...jo idoben lenni,jo helyen...
    Ennek erdekeben tehetsz dolgokat,tuzhetsz ki celokat,de rengeteg ember van,akit *csak ugy*odavet a sors,ahol meguti a bankot...

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • Mindless

    tag

    válasz degu #42 üzenetére

    Amit írsz abban teljesen igazad van, csak nem értem, hogy ez miért fontos a te életed szempontjából? Mi előnyöd származik ebből?

    Mint ahogy írtam, csodák vannak, de én nem fogok ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy valami történjen, hanem teszek érte, hogy "szerencsém" legyen :) Mert ha nem derül ki, hogy van egy amerikai nagybácsim aki rám hagy mindent én akkor sem akarok úgy meghalni, hogy nincs semmim.

    De alapvetően egyvalamit teljesen figyelmen kívül hagysz ami pedig szerintem a legfontosabb. Nem maga a cél elérése a fontos, hanem az amivé a cél elérése közben válsz. Más ember leszel, egy sokkal jobb, sokkal erősebb ember akit nem tudnak csak úgy megdönteni a világképében.

  • Mindless

    tag

    válasz #56474624 #44 üzenetére

    Tudod, ma már eléggé komoly statisztikák vannak erről is, nyilván nem az index címlapon fogod őket megtalálni, de rövid keresgélés után menni fog. Elég sok kísérletet végeztek erről.

    De mondok neked egy pofon egyszerű példát és ebből egyszerűen be tudod bizonyítani magadnak, hogy hogyan működik az emberi elme.

    Az autó és motor versenyzők mindig azt az útszakaszt nézik ahol haladni akarnak, még ha pl kisodródni látszik is az autó, folyamatosan azt nézik ahol haladni akarnak, ha egy pillanatra is azt nézik, ahol a sodródás hatására ki fognak kötni önkéntelenül is kirepülnek a pályáról.

    Ha van jogosítványod próbáld ki (motorral még szembetűnőbb a dolog), hogy az úthibákra koncentrálsz és mindegyikbe bele fogsz menni, utána próbáld ki, hogy az útnak azt a részét figyeled ahol el akarsz menni és az összes úthibát ki tudod kerülni.

    Véleményem szerint te egy olyan dologról alkotsz most véleményt amit nem ismersz és így eldöntöd, hogy ez nem működik. Neked alapvetően jogod van így leélni az életed és nekem nincs jogom ebbe beleszólni. Én mindenkinek azt javaslom aki szkeptikus, de ugyanakkor érdeklődő, hogy fektessen bele egy évet, legyen rajta minden erejével, hogy megváltoztatja az életét, nem sokan próbálják meg, de aki megteszi, soha nem tér vissza a régi berögződéseihez.

    Szép napot :)

  • degu

    senior tag

    válasz Mindless #45 üzenetére

    Sokkat sokretubb a problema,mint hisszuk! :K
    Valoban volt olyan szakasz /tobb is/ az eletemben,amikor elhataroztam,hogy valtoztatok az eletemen,es utolag visszagondolva-sikerult is. :C De meg tobbszor gyozodtem meg rola,hogy realis cel eleresebe is hihetetlen,bosszantoan pitianer dolgok is megakadalyoztak.Ilyenkor valik az ember fatalistava.Amikor a jozan esznek,es minden tapasztalatnak ellentmondo dolgok tortennek! :W
    Van nem egy olyan tapasztalatom/mindennapos!/ hogy vannak napok,amikor SEMMI sem sikerul.A legegyszerubb problemak megoldasa is elkepeszto,es szinte hihetetlen,ostoba akadalyokba utkozik.2 nappal kesobb szinte magatol oldodnak meg olyan problemak is,
    aminek a megoldasaba bele se mertem vagni,olyan valoszinutlen volt a feltetelek megteremtese.
    Az auto/motor/ut,figyelem* iranyitasarol*annyit,hogy.a defenziv autovezetes alaptetele,hogy veszhelyzetben,amikor onhibadon kivul kerulsz veszelyes helyetbe /pl. elozes kozben elkezd a csoka balra huzodni/ akkor nem a veszelyt kivaltora,hanem az *egerutra*kell koncentralni,ahol megmenekulhetsz.Ez szamtalanszor bevalt,beigazolodott szamomra.
    Az pedig,hogy a cel elerese kozben mive valsz...az is igaz,de az is hozza tartozik a teljesebb kephez,hogy a celhoz vezeto ut legalabb olyan jelentoseggel bir,mint a cel elerese.
    Az pedig,hogy ki mit hisz az *eletvezeteserol* teljesen szemelyes.Mondhatni olyan,mint a vallas.Hit kerdese.
    Az egyik szentul hiszi,hogy a sorsa a sajat kezebe van,es minden tole fugg,a masik pedig hisz a sors meghatarozo szerepeben,es a torekveseivel egyutt,remenykedik a sorsa szerencses alakulasaban.
    Valoszinutlen,hogy megnyerem a 6-os lotto fonyeremenyet,de barmennyire torekedek ra,es mindent megteszek az erdekeben,ha nincs baromi szerencsem,akkor SOHA sem nyerek! Es megis...valaki idonkent meguti... :R

    verprofi pesszimista,aki felett nem repult el nyomtalanul az ido vasfoga

  • #56474624

    törölt tag

    válasz Mindless #45 üzenetére

    Amiről te beszélsz, az az önbizalom. Teljesen más. De azt, hogy tőlem független dolgok (pl. természeti katasztrófa) "bevonzása" létezik... Ez nem tény. Ez maximum hit.

    (#47) Gebriel:
    Igazán mélyre hatóan nyilván nem tudunk dolgokat, de az legalább egy tapasztalható fizikai jelenség.
    Hogy te bevonzod a rosszat (ismét megjegyzem, tőlem független "csapásról" beszélünk), avagy a jót, hogy tapasztalod? Én az aktuális lelki állapotomtól függetlenül tapasztalom ezeket az un. bevonzásokat. Oda-vissza. Nyilván jobb pozitívan hozzáállni, de attól még ugyanúgy kapom a pofonokat, maximum jobban viselem.

    [ Szerkesztve ]

  • #56474624

    törölt tag

    Egyébként pedig igazán komolyan az ember abban hisz, amit állandó jelleggel tapasztal is.
    Hogy az áram ráz, ezt mindenki tudja, és nem sokan kockáztatják meg, hogy esetleg mégis megússzák, ha nagyfeszültséget vezetnek át magukon. Szóval nem lehet abban bízni, hogy bevonzom a jó energiákat, és akkor nem lesz baj. Lehet hinni a csodákban, de érdekes módon egyetlen komoly ember sem mer erre alapozni, csak az igazán bolondok. Ebből kifolyólag én továbbra sem látom, hogy ez a rossz bevonzása, jó bevonzása egy szinten lennének bármilyen más tapasztalattal, pl. az elektromosság emberre gyakorolt élettani hatásával. Szerintem nem kéne egy kalap alá venni.

Új hozzászólás Aktív témák