Új hozzászólás Aktív témák

  • a_tesz

    Korrektor


    Sikerült ma vallatóra fogni a kicsikét mintegy 2km csodálatos minőségű hazai aszfalton. Hát (háttal nem kezdünk mondatot..), nem semmi kérem! Nyoma sincs a régi swiftes zötykölődésnek, csendes, tágas, kényelmes, jól húz, úgyhogy tényleg csak annyit tudok mondani, hogy Suzuki Swiftet mindenkinek!! De lássuk csak egy kicsit bővebben: a beszállás kényelmes, az ülés a régi négyajtóshoz képest kevesebbet tart, bár a télikabát azért befolyásolt valamennyit. A térérzet nagyon jó, esküszöm, a Golf V-öt nem éreztem ennyire tágasnak. Hátul ülve valószerűtlenül nagynak tűnik a kocsiszekrény, kivéve, ha 3 fő foglal helyet, de kérem, melyik kocsiban nincs ez így ebben az árkategóriában? Három fejtámla és biztonsági öv, de hátsó-középső utasnak lenni továbbra sem jó. Igazából még egy S-klasse Mercedesben sem. A műszerfalon egy optikai csalódásnak lehetünk áldozatai, az anyaga ránézésre selymes, puha műanyag, de jaj annak, aki hozzáér! Koppan a köröm, szomorú a vezető. De ez legyen a legnagyobb baja. Ja meg még annyi, hogy az Ignisből gondolkodás nélkül importálnám a kormányt, de akár még a régi Swift ''négyküllős, puha biztonsági kormány''-át is, ehelyett a prospektus által ''uretán kormány''-nak titulált darab műanyag helyett. Persze mindig is mondták, hogy kritikus vagyok a kormányokkal szemben. Pozitívum viszont az üléskárpit anyaga, mely benyomásom szerint bőven túlélne egy 20 éves futásteljesítményt különösebb nyomok nélkül. A csomagtartó alaphelyzetben alig múlja felül az elődét, de variálhatóság szempontjából sokkal jobb annál, gondolok itt a 60-40% arányban dönthető hátsó üléstámlára, illetve a további bővítéshez felhajthatjuk az egészet ülőlapostól, így már hátra 2-3 színestévé befér dobozzal, tokkal-vonóval.

    Eztán következett a legjobb rész, elindultunk. Sajnos a kísérőnek épp kezdődött volna az ebédidő, így sietősre fogtam a figurát, nem állítottam be teljesen kényelmesre az ülést, valamint előttem valószínűsíthetően még az én 174 centimnél is jóval alacsonyabb egyén ülhetett, mert nagyon magasra volt állítva az ülőlap, de sebaj. A kormány menet közben egészen megszelídült, hála a már a legkisebb felszereltségi szinten is alapáras szervokormánynak. Ez kell a városi műköröm-fél kiló vakolat-napszemcsi-szoli típusú cicababáknak, akár egy ujjal is gond nélkül tekerhető, bár ezt a manővert azért senkitől sem látom szívesen (nem, még tőlük sem). A váltó remekül kézreesik, és nem is jár hosszú utakon, a tesztautóban lévő 25 kemény km ellenére gond nélkül lehet gyorsan kapcsolgatni, és ahogy összekopnak a fogaskerekek, valószínűleg csak még jobb lesz. A pedálok a régi Swift után kicsit magasan vannak, idő kell, míg megszokja az ember, különösen, hogy a kuplung egész magasan fog. A fék viszont nagyon jó, egyből rá lehet érezni, mennyire kell nyomni a pedált. Se nem sok, se nem kevés, szerintem remek. A motor nem VVT technológiájú, kísérőm magyarázata szerint a Liana 92LE-s blokkját kapta a kocsika, ami máskülönben (furat, löket) megegyezik az Ignisben található ''istálló'' paramétereivel. Az igazat megvallva nem nagyon lehet észrevenni a különbséget, talán csak az 1500 és alatti fordulatszámtartományban, kicsit lomhábbnak tűnik az Ignisnél, de felette minden rendben van, nagyon ráillik a neve, menni akar, és ez nem baj. A rugózása teljesen a mai autók szintjén van, a kritikán aluli úton olyan csendben végezte a dolgát, hogy a szomszéd S80-as Volvója megirigyelhetné, és nem is pattog, érezni azért a 15 év különbséget a nagy elődhöz képest.

    Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, na meg el is kell menjek, ami még eszembe jut, majd leírom.

    スバル | De semmi baj Eric, ne feledd, nincsenek hülye kérdések, csak hülye gyerekek! - Mr. Garrison

Új hozzászólás Aktív témák