Új hozzászólás Aktív témák

• #25 #54625216 törölt tag Sinesol #22

  Új Válasz 2021-12-01 10:20:08 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #54625216

  törölt tag

  válasz Sinesol #22 üzenetére

  Ez nem a művészi tehetségről szól, hanem arról, hogy a nézőből sikerül-e a "suspense of disbelief" azaz a kétkedés feladása reakciót kiváltani.

  Látványra, amolyan "viaszbábú panoptikum" jelleggel lehetséges megtévesztően jól kinéző CG karaktereket készíteni (nagyon sok munkával, nagyon sok pénzből), de a mozgás mindegyiket lebuktatja, főleg a mimika, mert az ember csecsemő korától figyeli a többieket maga körül és a leglényegtelenebb apró mozdulat is jelentőséggel bír a számára.
  Az ilyet nincs értelme digitálisan reprodukálni, mert eleve lehetetlen, de ha mégis valahogy sikerülne összehozni, akkor is nagyságrendileg drágább lenne, mint szimplán egy élő embert beállítani a kamera elé.

  Érdemes tanulmányozni az "uncanny valley" grafikont:
  Ez tök jól kirajzolja, hogy minél fotorealisztikusabb az ember ábrázolása, annál jobban tetszik a nézőknek, de ahogy kezd megtévesztővé válni a részletesség, ez a tetszés index hirtelen megzuhan és extrém mennyiségű munkával lehet csak kikecmeregni az "iszonyat völgyéből".
  Néhány példa:
  - ha az ajkak árnyalata a környező bőrszínhez képest kékebb, akkor hulla
  - ha zöldebb, akkor zombi
  - ha a szem fehérje egy kicsit sárgább, akkor májbeteg
  - ha a fogak egy kicsit sárgábbak, akkor elhanyagolt dohányos
  - ha egy férfi karakteren a szempilla túl erős, akkor festettnek tűnik (homoszexuális)
  - ha nem elég sötét, akkor ijesztő
  és így tovább.
  Ez nem csak annyi meló, hogy jól kell beállítani a shadereket és kész, hanem a jelenet világítását, az animációt és a gradelést folyamatosan kontroll alatt kell tartani, amihez rengeteg magasan képzett ember sok sok munkaórája kell.
  Ezzel szemben egy natúr felvételen kb. oda tekergeted a színeket, ahova akarod, a néző számára a szereplő mindig egy élő ember marad, legfeljebb egy furcsán elszínezett képen.
  És ez még csak a látvány, ami a feladat könnyebbik része.

  Nézd meg a mozgást (szaggatott vonal): nagyon jól kirajzolódik a nagyságrendbeli különbség.
  Brutál mennyiségű részletet kell kontrollálni a mozgásban és a mimikában ahhoz, hogy egy digitális karakter ne csak látványra, de mozgásra is elhitesse a nézővel, hogy élő ember és ezeket a részleteket hozzáértőknek kell kontrollálniuk, ráadásul a történetmesélés szempontjainak alárendelve.

  Aki azt hiszi, hogy majd a technológia fejlődésével ez az emberi kontroll olyan szinten kiváltható lesz, hogy digitális színészt olcsóbb lesz alkalmazni, mint egy élő embert, az vagy a technológiát nem érti, vagy a mozgóképet.

Új hozzászólás Aktív témák