Új hozzászólás Aktív témák

  • cinemazealot

    addikt

    Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

    - Illat számít?
    - Ár belefér a büdzsébe?
    - Talpba faragásra fogható vagy?
    - Faragás miatt gyantától ragacsos kéz elmegy?
    - Gyerek van, akivel mindez közös program lehet?
    - Mókus és a lehullott tűlevél belefér?

    Ha mindre igen a válasz, akkor élő fenyő. :)

    Kisgyerek koromban apám mindig hozott élő fenyőt. Volt nagy, volt kisebb, volt büszke, volt görbe, de mindegyik igazi fenyő volt, pedig nem különösebben vetett fel minket a pénz. Aztán amikor őseim elváltak, anyum vett egy kis műfenyőt. Kicsi volt, formás volt, de nem az a nagyon profi, inkább csak olyan "elmegy" kategória. Szerettük, de nem volt ugyanaz, mint anno akár a leggörbébb. Pár évvel később, amikor kiröppentem a családi fészekből, néhány szezon erejéig ismét igazi fenyőt állítottam. Imádtam, visszahozta a gyerekkorom legkedvesebb emlékeit. Végül miután asszonykámmal összeházasodtunk, és neki már volt egy nagyon profi műfenyője (ami tényleg nagyon jól nézett ki), úgy döntöttünk, hagyjuk magunkat az anyagiak által "kijózanítani". Gyerek még nincs, nekünk meg jó ez így.

    De az utóbbi bő két évtized egyik karácsonya sem volt összemérhető azzal, amit 30 éve, kissrác koromban éltem át az apám által a szovjet forgótalpba faragott igazi fenyővel. :)

Új hozzászólás Aktív témák