Új hozzászólás Aktív témák

• #41 FoxiestFox félisten

  Új Válasz 2016-11-03 21:29:59 #41

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  FoxiestFox

  félisten

  Az utolsó kérdezett azt válaszolta, amit én szoktam - többet hagytak ezek a címek a fantáziának. Ez csak egy faktor, de egy nagyon fontos - a másikra később térek ki.
  Azt viszont kihagyta, hogy a fantáziát szűken mérik manapság, én sajnos sokakon látom. Figyelembe kell venni, hogy az ember fantáziája annál jobb, minél olvasottabb az illető.. ha valakinek mindent az agya alá tolnak kiskorától kezdve, és a játékok utolsó messzibe révedő részlete is tökéletes kidolgozású, a gameplay pedig a szájába rágja magát.. annak nem fog kifejlődni a fantázia nevű csápja.. Szerencsésnek tartom magam azzal, hogy az általános nagy részét már a saját érdeklődési köreimbe tartozó könyvek olvasásával töltöttem, azt hiszem ez is nagyban hozzájárult ahhoz, pl a Dune 2 számomra egy eszméletlen élmény volt, átélni, elképzelni, hozzátenni azt, amit a könyvben olvastam, s amit a játék már nem bírt grafikailag megjeleníteni, nem számított.. Ott volt a hangulatteremtő zene, a harvesterek, sonic tankok, és a mentat..

  Az én véleményem az, hogy mára retró lett gyakorlatilag minden olyan játék, ami először implementálta az adott stílus játékmechanikáját és kivitelezését vállalható és élvezetes formában.
  Irtó jó példa pl a GTA3, ami szinte azonnal megszületett, a koncepció azonnal átjött 3D-be, amint a hardverek lehetővé tették.
  Számomra az problémás jelenleg, hogy nem találok újdonságot. Lassan évente jönnek az új API-k, a több és több postprocess, a sok tíz GB méretű címek melyeken több száz, több ezer ember dolgozott éveket.. és a többségét szemétre valónak érzem. Vannak üdítő kivételek, de nem ez jellemző.

  Ott voltam tiniként, mikor a műfajteremtő címek megszülettek, igaz nem saját gépen, de nagyon sokkal már akkoriban játszani tudtam heti 1-2 alkalommal.
  XCOM, Dune, Driver, Carmageddon, GTA, NFS, TD, Sim City, Doom, Duke3D, Quake, Mafia, System Shock, Deus Ex, Half Life, lehetne sorolni még sokáig a műfajteremtőket.
  És azóta nem történt semmi, aminek igazán örülni tudtam volna (talán csak a DXHR, az XCOM EW, Supcom, és a Dishonored). Tudom, erősen sarkítok, mert technikailag történt ez-az, a játékfejlesztés is, a piac is teljesen átalakult, ahogy a célközönség összetétele is gyökeresen megváltozott.
  Nem ülnék fel az elkurvult-vonatra, de nagyjából pontosan ez a helyzet.
  Az összes, kivétel nélkül az összes fent felsorolt cím első részei voltak igazán meghatározók. Azóta a grafika jobb lett, a lélek út közben kiveszett. Hogy kommersz példát hozzak, a GTA V tök szép és változatos, és a maga műfajában egy zseniális mű, de fél óra múlva kilépek, mert unom. Elindítom a GTA 3-at vagy a Vice City-t, és a cicoma nélküli nyers fun marad a hangulattal együtt. Pont ami kell, nem több.
  Élesen érzem azt, hogy minél több ember, minél több stúdió dolgozik egy játékon, annak általában annál kevésbé lesz lelke.
  És itt jön be a képbe az indie - mert a garázsfejlesztők megmaradtak, a jó ötletek megmaradtak, csak itt is megy ki a képből - hiszen az indie piacon még több a szemét arányaiban, mint az AAA címeknél.

  Szerintem háromféle retro van.
  1. Tipikusan az a kategória, ami még nagyon régi számítógépekre íródott, és inkább érdekesség volt, de a processzorok sebessége, s a gyerekcipőben járó programozás még nem tette lehetővé igazán jó minőségű és hosszú távon is érdekes címek megalkotását (286, 386 éra, Amigák, C64 még bőven ilyen volt szvsz - mielőtt letámadna a komplett C64-Amiga scene, tudom jól, hogy ezeknek is van hangulata, nekem pl az Amigák hangja örök élmény, chiptune <3).
  2. Ez már a fenti gondolataimmal vág egybe, és a legszélesebb időszakot öleli fel, gyakorlatilag a 486 éra végétől a Pentiumok megjelenéséig és első néhány generációjáig, mikor is az első valóban játszható műfejteremtők megszülettek.
  3. Új-retro és a rengeteg indie cím, amely a retróságot célozza, többségében sikertelenül.

  Mi hiányzik még? A küzdelem.
  A küzdelem a technikával, az anyag, a súly, az, hogy nyomozni kell mindenért, egy alaplapjumperelés is eltart fél órát még manuallal is. A floppy seekhang. A CDROM suhogás. A HDD kerregés. Az undorító színű, besárgult-szürkült, fehérnek szánt házak.
  A jó kis sík CRT sugárágyúk, gyönyörű feketével, és annyi Hz-en, amennyit nem szégyellsz.
  A tűmátrixos nyomtató halál idegesító hangja, amikor bekapja a szalagot, vagy megakad a leporelló.
  Szóval a szívások, de ezek mellett egy sokkal fontosabb dolog - az érzet, hogy csinálok valamit, még akkor is, ha csak egy floppyról futtatok DOS-t. DAT szalagok. XMS, EMS. Szaggat? Nem baj, szúrok még cache-t az alaplapra.
  Ahogy a dohányosok is panaszkodnak leszokás után, hogy hiányzik a mozdulat. Hát ez is ilyesmi. Hiányzik a floppy becuppantása a meghajtóba, a leporelló befűzése-és sokszori begyűrése, az AT tápos gép bekapcsolása, mikor az ujjad által nyomott kapcsoló konkrétan az áramot adta a gépre.. borzalom, de mégsem.
  Annyi minden könnyebb már, és ez tök jó. Semmiért sem adnám a csendes, gyors, SSD-s, akkuról sokat futó Thinkpadem, amin a 100/50 megás, 3 ezresnél kevesebbe kerülő netemen azt töltök le percek alatt, amit akarok, és közben játszhatok, netezhetek..
  Ez a retro legnyersebb formája - a hardver. A mozdulatok, a harcok a vassal, melyeket magadnak választottál azzal, hogy megtartottál, vagy beszereztél régi technikát, amin a régi időket hozod vissza magadnak - mindenki másért, de szerintem legtöbben azért, mert egy olyan éra volt a PC kezdeti fejlődése és kibontakozása, amilyen nem lesz még egyszer, soha.

  Játékoknál szerintem ugyanez a helyzet, aki ott volt az alapoknál, az kicsit más szemmel nézi a mostani piac vergődését, újrahasznosításait, lehúzásait, mint azok a fiatalok, akik többsége igazi fantázia hiányában örül, hogy van 6738 shooter, és 45781 autós játék, amik kifogástalanul néznek ki az új nvidia titan akármin.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák