Új hozzászólás Aktív témák

  • Gargouille

    őstag

    Elég defenzíven vezetek, sosem voltam ilyen előzgetős, sávok között kacsázós, ****méricskélős típus (nem lesz tőle nagyobb :DDD ), amióta meg van két gyerekem még inkább úgy vagyok, hogy teljesen értelmetlen bármit is kockáztatni pár méter előnyért. A sztorit olvasva azon gondolkodtam, hogy én ilyen helyzetben mit szoktam csinálni, hogyan előztem volna és beugrott, hogy ebben szó szerint pont azt szoktam követni, amit annak idején tanultam, hogy be nem látható útszakaszon vagy kanyarban nem előzök. Magam elé képzeltem a buszt, amitől ugye nem látom, hogy mi van előttem, így én jó eséllyel megvártam volna azt az útszakaszt, amikor ki tudok kandikálni a busz mögül úgy, hogy belátom a szembejövő sávot jó hosszan.

    Egyetértek a levont tanulsággal, valóban nem szabad "megbízni vakon" senkiben sem az utakon. Biztos vagyok benne, hogy a buszvezető sem akart szándékosan megölni, nem feltételeznék ilyesmit, inkább valószínű, hogy félreértettétek egymást. Valamit jelezni akart neked a jobbra indexeléssel, de lehet nem szó szerint azt, hogy mehetsz vakon. Nagyon sokszor van ilyen "félreértés" az utakon, én is nap mint nap tapasztalom mennyire másképp jelzik ugyanazt a szándékot autóstársak.

    Átérzem a leírtakat, kellemetlenek és stresszesek az ilyen közúti szituációk, de örülök, hogy a végén nem esett bajod és senki nem sérült, max. lelkileg.

    Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

Új hozzászólás Aktív témák