Hirdetés

Hozzászólok Aktív témák

  • Agyturbina

    senior tag

    LOGOUT blog

    Örök idealista, tudat alatt magadat segíted.

    Ha azt akarod, hogy másnak jó legyen, ha már neked nem az, azzal magadon segítesz. Neked boldog pillanatokat okoz a másik boldogsága, és talán a másik ember is elkezd másként gondolkozni, ha nem is nagyon, csak egy picit.
    Rengeteg olyan bolondra van szükség mint TE!!!!
    Sajnos nincs elég, mert az önző egysíkú emberek nem értékelik azokat a dolgokat amit nem lehet megmérni.

    "Won't be nothing (won't be)
    Nothing you can measure anymore"

    The Future

    ,........A szükségletek lettek a célok, és a célok szükségletek lettek........, ,........A paradoxonban az a szép, hogy paradox módon nem szép.............,

  • bitblueduck

    senior tag

    hátha még témába vág, meg 2018 után meglepően aktuális lett :D
    Ghost - Dance Macabre

    An open mind is like a fortress with its gates unbarred and unguarded.

  • Eastman

    őstag

    LOGOUT blog (1)

    "Lélek-mozdulás

    Egy tavaszi napon a kőfal mellett jöttem andalogva. A fakadó természet, a napsütés, a korai virágzás, a csend, az egyedülvalóság elbájolt. Gyönyörűséget éreztem a szívemben; mondhatnám: hangtalan zenét; megálltam félig lehunyt szemmel, és arra gondoltam, hogy a természetnek azt a szépségét, amely most hat reám, azt a gyönyörűséget, amit most érzek, ki kellene fejeznem, valami módon meg kellene írnom, hogy ne múljon el.

    Határozottan emlékszem, hogy ezt gondoltam: meg kellene írnom. De annyira lehetetlennek éreztem ezt ugyanakkor, hogy a második gondolatom ez volt: talán ha nagy leszek... Minthogy az elragadtatásnak ez a perce tisztán megmaradt emlékezetemben, arra is emlékezem, hogy az írás, a le kellene írni, nem mint művészet állott a fogalmaimban, hanem csak mint gondolom-eszköz, hogy ennek a percnek a mámorát szerettem volna megmenteni az elmúlástól.

    Tehát nem volt eszemben, hogy író leszek, semmi efféle elhatározás, csak egy gondolat volt az egész, de ez a gondolat oly rendkívüli, mintha éjfél után két órakor látnék az égen átvillanni egy napsugarat.

    Mi volt ez?

    Ha átgondolom az eddig lefolyt életemet, azt kell látnom, hogy kövek alatt nőtt fű vagyok. Sok idő kellett, míg ki tudtam bújni a levegőre. Körülményeim olyanok voltak, hogy el kellett vesztenem hivatásomnak ösztönszerű tudatát is.

    Hajós voltam, akinek harmincöt évig kellett haladnia iránytű nélkül. Csak hányódtam, süllyedeztem, ide-oda terelődtem a folytonos ködben, nem tudva, hova jutok.

    De azért mentem, haladtam; irányozgattam magamat ösztönszerűleg, mint a madár, mikor hazaindul térkép nélkül Afrikából. S ma már, mikor odajutottam, hogy bizonyos utamat felismerve, egyenes irányban haladok tovább, bámulva kérdezem: mi vezérelt?"

    .

    https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Hozzászólok Aktív témák