Új hozzászólás Aktív témák

• #1 nagyben csendes tag

  Új Válasz 2005-12-29 18:13:27 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  nagyben

  csendes tag

  ''Kedves'' újoncok és öregebb fórumozók...!
  
  Mivel a kérdezők nagy része ugyanazokat a kérdéseket teszi fel nap mint nap, de szemmel láthatóan nem hogy nem olvasnak vissza, a saját problémájukhoz hasonló kérdés/válasz párok után kutatva, de gyakran még azokra a kérdésekre sem válaszolnak amelyek segíthetnének a problémát esetlegesen megoldani szándékozóknak, a következő szösszenetet javaslom nekik elolvasni (term. be fog kerülni az első hozzászólásba is...ahol persze ugyanúgy nem fogja senki elolvasni, de legalább nem kell többet leírnunk).
  
  Általános jótanácsok azoknak akik a laptopjuk vmelyik alkatrészét szeretnék jobbra, újabbra, nagyobbra, gyorsabbra, stb. cserélni (talán a HDD-t kivéve):
  
  TESSÉK PONTOSAN LEÍRNI IDE, HOGY MILYEN TÍPUSÚ LAPTOPRÓL VAN SZÓ!!!
  
  HA AZT KÉPES FELFOGNI EGY ÁTLAGOS ELME, HOGY EGY CIPŐBOLTBAN NEM ELEGENDŐ AZT BENYÖGNI HOGY A RÉGI CIPŐM HELYETT KELLENE EGY ÚJ, HOGY A GUMISHOZ NEM ELÉG AZT BETELEFONÁLNI HOGY AZ AUTÓMRA KELL EGY TÉLI GUMI A NYÁRI HELYETT, AKKOR LEGYEN AZ IS VILÁGOS, HOGY MINDEN NOTEBOOK MÁS ÉS MÁS A BŐVÍTHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL!!!!!
  
  És akkor most bontsuk le bizonyos hardverelemekre ezt a csere-bere játékot:
  
  CPU/processzor
  
  Szerencsére napjainkban a szubnoteszek egy részének kivételével a notebookokban a processzor foglalatban van, akár az asztali gépeknél...és ahogy azoknál sem cserélhető ennek ellenére ész nélkül a proci, így itt sem...sőt!
  
  A notebookok esetében sokkal több korlátozó tényező van, amelyeket mind-mind figyelembe kell venni az esetleges bővítés során...ha ezeket nem teszi meg valaki, akkor nem biztos hogy sikerülni fog a csere, sőt, akár tönkre is teheti a kedvenc masináját!
  
  Éppen ezért a következőt javaslom: aki nem tudja maga eldönteni a saját ismeretei, a gugli és a gyártói adatlapok alapján hogy a kiszemelt proci belemegy-e a laptopjába, az inkább forduljon egy szaküzlethez vagy szervízhez...adja be a lapostopot és kérje vissza egy gyorsabb procival...innentől a szervíz felelőssége a csere...
  
  Ha valaki mégis elég bátorságot érez a bővítéshez, akkor vegye figyelembe az alábbiakat!
  
  Azt gondolom, mondanom sem kell hogy a bővítés (ha lehetséges) csak azonos lábszámú procikkal lehetséges. Itt nem lehet játszani különféle adapterekkel mint az asztali gépeknél...nem lévén elegendő hely ehhez egy laptopban, rádásul a processzor hűtése is erősen fix megoldású a hordozható gépekben.
  
  Fontos paraméter a processzor ''családja''. A CPU gyártók gyakrabban váltogatják a termékeik belső felépítését mint a lábkiosztást...szerencsére...
  Tehát oda kell figyelni rá, hogy a több generációs ugrások általában kivitelezhetetlenek!
  A legnagyobb segítséget ebben az esetben a gyártók ad(hat)ják: a weboldalukon, a notebook kézikönyvében, esetleg boltok árlistájában meg kell nézni hogy az adott sorozatú laptop milyen processzorokkal volt szerelve.
  De vigyázat: ez sem garancia semmire! A gyártót nem kötelezi semmi arra, hogy azonos alaplapot is használjon egy bizonyos típusú laptop különböző változatánál! Előfordul, hogy a modell életciklusa alatt valamiért alaplapot kell váltania!
  
  Korlátozó tényezők továbbá: a processzor buszsebessége, az általa igényelt tápfeszültség és esetenként az általa használt szorzó...
  A notebookokban használt alaplapok abban is eltérnek az asztali változatoktól, hogy korlátozottabbak a beállítási lehetőségek! Régebben az alaplapokon jumperek segítségével lehetett beállítani a processzoroknak szükséges paramétereket (buszsebesség, szorzó, feszültségek). A korabeli laptopokból általában hiányoztak az ilyen jumperek, vagy nem mindegyik jellemzőt lehetett állítani.
  Manapság ezek az értékek a BIOS-ban állíthatók, nagy részük alapból képes rá hogy alkalmazkodjon a behelyezett CPU igényeihez...ha mégsem, akkor ''kézzel'' be lehet állítgatni a szükséges értékeket.
  A notebookok esetében ez nem így működik! Az esetek nagy részében nem lehet állítani buszsebességet, szorzót, feszültséget. Ha pedig a BIOS nem elég ''okos'', vagy a gyártó nem tett elérhetővé olyan újabb BIOS változatot ami támogatja a kiszemelt procit, akkor a bővítésnek lőttek!!!!
  
  Következzen az a kérdés, amire a leginkább nem gondolnak a tuningmesterek...
  
  A gyorsabb/nagyobb CPU-nak általában a fogyasztása is nagyobb, és ebből adódóan a hőtermelése is magasabb lehet!!!!
  A fogyasztás nem akkora gond, maximum hamarabb lemerül az akksi...ha létezik a laptophoz nagyobb kapacitású, akkor az megoldást jelenthet.
  
  A hőtermelés viszont nagyobb gond!
  Egy laptop igen finom jószág: az asztali gépekhez hasonló mennyiségű/teljesítményű alkatrészt kell begyömöszölni egy sokkal kisebb térfogatú dobozba. A tervezőknek ezért fokozottan oda kell figyelniük a működés közben termelődő hőre és annak elvezetésére.
  A processzor hűtése az egyik legkritikusabb feladat. A notebookban rendelkezésre álló hely általában bekorlátozza a megoldást, vagyis a laptopokban előforduló CPU hűtésekben kevés a tartalék!!!
  A procicsere tehát általában csak akkor lesz sikeres, ha az új proci hőtermelése (TDP-je) azonos kategóriájú, vagy alacsonyabb mint a régié!!!
  Ellenkező esetben igen hamar túlmelegedhet a rendszer...jobb esetben csak állandó üzemre kapcsol a notiban található összes ventillátor, esetleg a proci visszaszabályozza a teljesítményét, de extrém esetben a laptop károsodhat is!
  
  Az utolsó tényező az ár!
  A mobil procik általában drágábbak mint az asztali megoldások. Egy adott kategórián belül a csúcsprocik pedig horribilis pénzekbe kerülhetnek.
  Egy-egy komolyabb CPU bővítés előtt tehát érdemes megvizsgálni azt is: nem jár-e jobban az ember akkor, ha eladja a régi laptopot és vesz helyette egy újabbat, ami a kiszemelt procival van szerelve?
  Elsőre nem hangzik jól, de gyakran ez a leggazdaságosabb megoldás...
  
  VGA kártya
  
  A notebookokban sokáig az integrált megoldás volt a divat (és még ma is közkedvelt az olcsósága miatt): vagy olyan chipsetet használtak a gyártók amelyekben VGA is volt, vagy pedig az alaplapra forrasztották a VGA chipet...aztán ízléstől és a vásárló pénztárcájától függően pakoltak mellé némi memóriát is...vagy nem...
  Persze mindig voltak különc vagy előrelátó gyártók, akik a modularitást tartották szem előtt és a VGA kártyát a notebookon belül valamilyen különálló panelen helyezték el. Esetenként a VGA memóriabővítését is így oldották meg. Természetesen, mivel akkoriban sem a PCI sem pedig az AGP szabvány nem tartalmazott olyan kisméretű csatlakozót ami felhasználható lett volna a notebookokban, ezek a gyártók saját csatlakozási felületeket dolgoztak ki.
  Fentiekből következik, hogy csak a saját cuccaikkal voltak kompatibilisek!
  A gyakorlatban az ilyen integrált vagy ''házi'' megoldású modulos kivitelű VGA-król kerek-perec kijelenthetjük: cseréjük, bővítésük nem lehetséges.
  
  A PCI-express csatlakozás megjelenésekor a VGA gyártók száma már igen megcsappant és az is eldőlt, hogy kik azok a cégek, akik meghatározzák a fejlődési irányokat.
  Mind a két nagy gyártó (ATI-AMD, NVIDIA) kidolgozta a saját mobil PCI-express csatolóját: ez lett az NVIDIA féle MXM és az ATI-AMD féle AXIOM.
  Amennyiben a notebookban ilyen modulon található a VGA kártya, elvileg cserélhető is!
  Ebben az esetben sem biztos hogy bármire cserélhető. Általában NVIDIA egy másik NVIDIA-ra és ATI-AMD egy másik ATI-AMD-re megy, de ''keresztbe'' nem biztos, merthogy az NVIDIA az MXM-et, az ATI-AMD pedig az AXIOM-ot preferálja.
  Természetesen vannak olyan OEM-ek, akik mindkét VGA-t szerelik mindkét modul típusra, de a kompatibilitás itt egy kicsit rosszabb mint az asztali rendszereknél...
  Mivel nem sok noti van hazánkban ilyen kialakítással, MXM/AXIOM modul meg még ritkább ezért mondom: a csere roppant nehéz és/vagy gazdaságtalan.
  
  Azok sem járnak jobban, akik valamilyen külső VGA megoldáson törik a fejüket.
  Jelenleg három kivitelben tehetünk szert külső VGA-ra:
  
  USB: gyakorlatilag továbblépést nem jelent, arra alkalmas hogy egy második/harmadik monitorkimenetet produkáljon a noti számára, prezentációt megjeleníteni jó, mozgóképet már korlátozottan visz át...100-200USD közötti áron árulják...odakint.
  Ugyanez a megoldás manapság már elérhető bizonyos Samsung és LG monitorokban is.
  
  PC-CARD: már komolyabb adatforgalmat is bonyolíthat, ennek ellenére trágya chipsettel szerelik őket általában (pl. Trident XP2), és igen magas áron mérik őket.
  Cca. 250USD (plusz szállítás, stb.)...ez már összemérhető költség az alaplapcserével...
  
  Express-Card: sajnos csak 1x PCI-express csatlakozást nyújt, ezért igazán komoly VGA kártyákat megint csak nem lehet meghajtani vele...amelyik notebookban már Express-Card csatlakozó van, abban már a VGA is olyan erős alapból hogy egy ilyen bővítés már bőven gazdaságtalan lesz...
  
  Természetesen az alaplapcsere mindig járható, feltéve hogy az adott modellnek volt komolyabb VGA-val szerelt változata is...de ez sem tartozik az olcsó megoldások közé!
  
  Komoly javulás csak akkor várható ezen a területen, ha a VGA és notebook-gyártók összefognának és kidolgoznának egy valóban közös platformot, amit aztán kötelezően mindenki betartana és használna. Ekkor a mennyiség miatt már gazdaságos lenne a mobil VGA kártyák gyártása és forgalmazása...
  
  RAM/memória
  
  A notebookok fejlődése során a gyártók az összes létező megoldást kipróbálták:
  - alaplapra integrált memória
  - saját spéci modulok használata
  - szabványosított kisméretű modulok felhasználása
  - normál (asztali gépekbe való) memóriamodulok alkalmazása
  
  A fenti változatok a spéci, gyártóspecifikus modulok kivételével ma is előfordulnak. Szerencsére itt is rájöttek a gyártók, hogy a szabványos megoldások mindenkinek kedvezőbb lehetőséget nyújtanak, ezért manapság a notebookok több mint 90%-ban a szabványosított kisméretű modulok (SO-DIMM) használata a jellemző...
  Érdekesség: bizonyos Fujitsu notebookok normál méretű (asztali) DDR memóriákat használtak...még a P4-es világban is...
  
  A memória régebben vagy bővíthető volt, vagy nem... Manapság mindig bővíthető...amennyiben az alapmemória az alaplapra van integrálva, a gyártók egy vagy két bővítőhelyet helyeznek el a gépben. A leggyakoribb azonban ma már az a megoldás, amikor az alaplapon nincsen semmilyen memória (hacsak az integrált VGA nem kapott dedikált memóriát) hanem két foglalat szolgál a rendszermemória fogadására.
  
  Itt kell megemlíteni egy gyakran előforduló problémát: a felhasználók nagy része nincsen tisztában a vásárolt/birtokolt notebook felépítésével. Ezért lehet az, hogy időről-időre felbukkannak az ehhez hasonló hozzászólások: ''Átvágott a k*csög kereskedő! X MB memcsivel vettem a laptopot, de a Windows ennél 16-32-48-64-128-256?Y MB-al kevesebb értéket mutat...''
  Kedves felhasználók! Ez a spórolás következménye! A lapkakészletekbe integrált VGA-k nagyobb része és az alaplapra épített vezérlők egy hányada is a rendszermemóriából ''hasít'' ki magának memóriát...ennek mérete általában a BIOS-ban állítható...
  
  Akinek olyan régi notija van, amiben a gyártó saját fejlesztésű, speciális modulokat használt, a bővítésre manapság már csak két módja van: sorra járja a PC bontókat, turkálókat működő modulok után kutatva, vagy eladja/elajándékozza/múzeumba teszi a notit és vesz egy újat...
  
  Egy notebook memóriabővítése teljesen hasonló problémákat vet fel, mint az asztali gépek esetében...bár vannak bizonyos egyszerűsítések is...
  
  Az olyan alapvető és megmosolyogtató kérdésekre most nem térnék ki, mint pl. a ''most van 256MB SDRAM a gépemben, szeretnék 512MB DDR memcsit beletenni...milyet vegyek?''...gondolom elég egyértelmű hogy a különböző memóriák (SDRAM-DDR-DDR2-DDR3) nem csereszabatosak egymással és nem is keverhetők.
  
  A notebookokba tehető memória mennyiségét sok minden befolyásolja:
  - chipset
  - foglalatok száma
  - BIOS
  
  Bár a notikban alapvetően az asztali gépekhez hasonló lapkakészleteket használnak, mégis előfordul hogy a mobil változatok kevesebb memóriát tudnak használni mint felnőtt társaik. A foglalatok száma gondolom egyértelmű korlát...
  A BIOS érdekes kérdés...teljesen egyértelmű hogy a notebook gyártója, a BIOS-t programozó csapat nem tud mindig felkészülni minden jövendőbeli fejlesztésre. Előfordulhat tehát, hogy a termék életciklusa alatt olyan nagy méretű memóriamodulok is forgalomba kerülnek, amelyeket a termék első forgalombakerülése idején még csak terveztek...a BIOS tehát nincs felkészülve rá! Ilyenkor csak a BIOS frissítés segít!
  Ez nem haszontalan dolog amúgy sem RAM csere esetén, mivel a notebookok BIOS-a több ponton jelentősen eltér az asztali gépekben használtaktól. Az esetek legnagyobb részében hiányzanak belőlük azok a funkciók amelyekkel a felhasználó állítgathatná az órajeleket, időzítéseket...a notik BIOS-a általában automatikusan próbál alkalmazkodni a behelyezett memóriák paramétereihez, és ez problematikus lehet ha a BIOS régi!
  Mivel nem írható memóriában van, tanulni sem képes... Az esetleges hibák kijavítása és az újabb modulokhoz való alkalmazkodás tehát csak BIOS frissítéssel oldható meg.
  Mivel teljes értékű mesterséges intelligencia még egy ilyen szűk területen sem oldaható meg manapság, segítenünk kell a BIOS-t, hogy ne zavarodjon bele a feladatába...
  
  Ha megoldható, ne nehezítsük a feladatát az eltérő méretű, eltérő szervezésű, eltérő sebességű modulokkal.
  
  
  Természetesen az élet mindig más mint a gyakorlat, tehát az esetek nagy részében megoldja a BIOS a feladatát, de extrém esetekben számíthatunk ''se kép-se hang'' állapotra vagy kék halálra, rendszertelenül előforduló misztikus hibákra...
  
  Példák:
  Ha már nem sikerül a meglévővel egyező sebességű modult beszerezni, legalább az új modul mérete és a felépítése legyen olyan mint a régié!
  A gépben van 256MB, kétoldalas, 333MHz-es SDRAM...az új modul lehet 400MHz-es, de lehetőleg kétoldalas 256MB-os legyen...
  Természetesen lehet egyoldalast is tenni bele, meg 512MB-ost is, de minden egyes eltéréssel nő a problémák valószínűsége!!
  
  Azoknál a notebookoknál, ahol a lapkakészlet (vagy a proci) lehetővé teszi a dual-channel alkalmazását, könnyítsük meg a rendszer dolgát azzal, hogy betartjuk amit a gyártók előírnak: dual-channel konfigurációhoz két teljesen azonos modult használjunk!
  Tudom: vannak akik láttak már olyat hogy két eltérő órajelű és gyártójú modul ment együtt duálban...de ez kevéssé fogja vígasztalni azokat, akik esetleg távolról rendelnek maguknak memóriát a meglévő mellé és nekik mégsem fog működni...
  A csak single-channelt támogató rendszerek esetén használhatunk eltérő méretű vagy órajelű modulokat is, de ismét törekedjünk a legtöbb egyezésre a paraméterek között...
  Nem javasolt a paraméterek nagyfokú eltérése! Pl. azonos órajelű 256+1024MB, vagy 256MB DDR2-400 + 256MB DDR2-667.
  A nagyon eltérő méret általában más szervezést jelent, ami fizikailag terheli meg a memóriavezérlőt, a nagyon eltérő órajel pedig általában azzal jár, hogy a gyorsabb memória nem tartalmaz utasításokat az alacsonyabb órajelen való futás esetére, a BIOS tehát nem találja meg a közös hangot a két memcsi között...merthogy ilyen esetben a BIOS a modulokat megpróbálja a leggyengébb közös paraméterek beállításával használni!
  
  A notebookok memóriabővítésére többféle lehetőség is adódik, már ami a gazdasági és kényelmi szempontokat illeti:
  
  1. gyári...általában qu*va drága...garancia sok, tutira működik a dolog. Előfordulhat viszont (főleg régebbi gépek estében), hogy kereskedelmi forgalomban nem beszerezhető, csak szervízanyagként. Ilyenkor még drágább és általában csak a beépítéssel együtt rendelhető meg!
  2. noname...olcsó. Lehet hogy jó, lehet hogy nem, lehet hogy nem megy együtt a gyárival...max. 1 év garival...csak akkor fanyalodjunk rá, ha nagyon nincs pénz a bővítésre és van mód a kipróbálásra! Rendelni soha ne rendljünk ilyet, mert egy esetleges inkompatibilitás esetén nagy szívás lehet: általában nem veszik vissza!!!!
  3. Valamilyen nagyobb márka moduljai, pl. Kingston KVR, A-Data, Kingmax, stb....drágább mint a noname, olcsóbb mint a gyári. Az esetek nagy részében működik, feltéve ha jót választunk a notihoz...a már említett paraméterek: freki, időzítés, bank-szám, stb. Csak az vegye aki ért hozzá, és olyan helyen ahol azonnal cserélik másik típusra...leértékelés nélkül! 3-5 év gari...
  4. Vannak speciálgyártók, akik brand (és akár kevésbé brand) gépek memóriabővítésére szakosodtak. Ilyen pl. a Kingston, amely rengeteg géphez kínál ún. típusazonos modulokat...még mindig olcsóbb mint a gyári. Soxor létezik akkora méretben is, amekkora gyáriban már nincs is... Biztos hogy műx.! Élettartam gari...no rizikó, akár neten is lehet rendelni!
  
  Tanácsok:
  
  Vásárlás, segítségkérés előtt a lehető legpontosabban meg kell határozni a notebook típusát, a lapkakészletet, a benne levő memória méretét, paramétereit. Ez sokféleképpen történhet. Használhatunk vmilyen programot (pl. Everest), megnézhetjük a notebook kézikönyvében, felkereshetjük a gyártó weboldalát.
  A weboldalon, kézikönyvben információt találhatunk a bővítésre használható modulokról is: méret, sebesség, sőt cikkszám formájában is.
  Jó kiindulópont lehet a Kingston típushatározója is ([link]) ahol rengeteg gyártó számos termékéről kaphatunk információt: milyen felépítésű, bővíthető-e, mi van benne gyárilag, mik a bővítés korlátai, gyári cikkszámok és a felhasználható Kingston modulok típusszámai.
  
  A többi már csak pénztárca és türelem kérdése...
  
  Notebookok optikai egységének kialakítása, cseréjének lehetőségei.
  
  A kezdetek kezdetén a notebookokba beépített meghajtók igen egyediek voltak. Egy dologban egyeztek meg, mindegyik IDE csatolós volt. Azonban volt olyan amelyiknek vmilyen ''papa-mama'' jellegű csatlakozója volt és volt olyan amelyik szalagkábelen csatlakozott az alaplaphoz. A meghajtók előlapja is igen változatos volt, a funkcionalitást gyakran alárendelték a formatervnek...
  
  Ha vkinek ilyen meghajtó van a notijában, akkor az upgrade gyakorlatilag kizárt, meghibásodott egységet csak a gyártó márkaszervíze tud cserélni, olyan áron hogy tutira elmegy a kedve a vevőnek a dologtól (lásd később)...
  Szóba jöhetnek még a PC bontók, de kicsi az esélye hogy működőképes és full kompatibilis meghajtót találjon az ember fia...
  
  Szerencsére hamar rájöttek a gyártók hogy nem gazdaságos spéci meghajtókat tervezni, gyártatni, vagyis elindult a szabványosodás...
  Napjainkra kialakult egy elterjedt forma:
  [link]
  
  Ugyanígy megállapodtak a hátlap elrendezésében és egy szabványosított csatlakozóban is:
  [link]
  
  A csatlakozó egy 50 pólusú ''mama'' kialakítású kombinált csati, amin a szabvány IDE felületen kívül pl. a drive tápellátása is megoldott és ezen jön ki a régimódi analóg hangjel is.
  Ha valakit érdekel a kiosztása, itt megtalálja:[link]
  Itt látható példa arra is hogy mekkora gáz van, ha véletlenül állítani kell a drive Master-Slave beállításán.
  
  A ma forgalomban lévő notebookok esetében a következő variánsokkal találkozhatunk.
  
  Type I.: spéci IDE csatlakozó - fixen kialakítva
  A bele esetleg lehet vmelyik nagy gyártó szabványos meghajtója, de a seggét fixen átalakították a noti gyártójának házi szabványára...
  Az előlap kialakítása lehet standard (sík, téglalap alakú előlap) de gyakran spéci, ívelt vagy formára szabott...
  Tök mindegy, mert a fixen kialakított csatlakozás miatt csak a gyártó saját cuccaival helyettesíthető.
  Ha még gyártásban van a noti, vagy az ODD kompatibilis vmelyik futó szériával, akkor beszerezhető a cucc, de minimum 2-3x árral kell számolni a szabványos slim meghajtókéval szemben...
  Ha a noti már nincs gyártásban, a belevaló meghajtó már csak szervízanyagként szerezhető be (brand-ek esetén...mert noname gyártó esetén már úgy se)...ekkor viszont aranyárral kell számolni, egy DVD író ára elérheti a 100.000 Ft.-ot is...
  Genyó dolog a gyártó részéről, de így biztosítja hogy a notihoz a későbbi bővítéseket is tőle vegyék...szerencsére kiveszőfélben lévő gyakorlat...
  
  Type II.: spéci IDE csatlakozó - ''oldható'' kivitelben
  Gyakori megoldás, némelyik brand előszeretettel alkalmazza: fognak egy kutyaközönséges meghajtót, amit elmaszkíroznak...különböző lemezeket, vezetősíneket, rögzítőcsapokat szerelnek rá, az IDE csatlakozót egy fordító közdarabbal átalakítják vmi spécire (esetenként ugyanolyanra, csak egy nyákdarabbal ''áthelyezik'' a drive másik oldalára).
  Alaposan meg kell nézni a nem szabványosnak tűnő meghajtót, mert időnként nagyon pofás megoldások vannak...tökre úgy néz ki a hátlap mintha egységet alkotna a meghajtó többi részével...gyanúsak lehetnek a hátlapon lévő csavarok! A szabványos hátlapon csak lyukak lehetnek!
  Az előlapot vagy meghagyják változatlan állapotban (sík, téglalap) vagy pedig lecserélik vmi házi készítésűre, ami formában, színben jobban harmonizál a notebook oldalával.
  
  A gondot itt az előlap okozza! A meghajtó köré épített ''térkitöltő'' idomok átszerelhetők egy normál slim ODD-re, az IDE csatit átalakító adapter szintén.
  Ha az előlap ''mezei'' téglalap formájú, akkor máris mehet be a helyére...max. színben vagy árnyalatban el fog térni a notebook szinétől...
  
  Ha a gyár az előlapot lecserélte, akkor az esetek 99%-ban gáz van!
  Az előlap rögzítése a tálcához, a kidobógomb elhelyezése, az aktivitást jelző LED és a vésznyitó mechanizmus ''kulcslyuka'' nincs szabványosítva, tehát nagyon kicsi az esélye hogy a hibás drive előlapját sikerül ráapplikálni az új meghajtóra.
  
  Két megoldás van: előlap nélkül, pucér tálcával beszerelni a meghajtót...ocsmány, de működik...
  Hátránya még, hogy könyebben jut be a por a notiba...
  
  Másik megoldás: léteznek slot-in mechanikájú slim meghajtók, tehát nem kell az előlappal vacakolni...extrém esetben ilyenkor is elképzelhető hogy nem megy be a régi helyére, mert azt erősen asszimetrikusan építették be (az egyik oldalán több a töltelékanyag)...!
  
  Type III.: szabványos IDE csatlakozó
  Elterjedőben lévő megoldás...
  Az előzőekben tárgyalt esettel egyezik meg, azzal a különbséggel hogy nem kell foglalkoznunk a drive seggén az IDE csati átalakításval...
  A drive körbeépítése toldalékokkal viszont ugyanúgy előfordul, de egyre ritkábban...gyakran semmi sincs a drive körül, a szabvány slim cuccos egy mozdulattal betolható a régi helyére...
  
  Az előlappal sajnos ugyanúgy meggyűlhet a bajunk mint ahogy azt a 2.-es pontban leírtam.
  A megoldások is ugyanazok: meg lehet próbálni átszabni az új meghajtó előlapját (esetenként csak meg kell faragni vmelyik oldalát, keskenyíteni, stb.), meg lehet próbálni átszerkeszteni rá a régi előlapot (igen kicsi a siker reménye), be lehet szerelni pucéran a drive-ot ill. meg lehet próbálni a beépítést egy slot-in meghajtóval.
  Szerencsére ha egy gyár nem foglalkozott az IDE csati átszabásával, akkor nagy valószínűséggel az előlap átszerkesztését is elmulasztotta...
  
  
  A drive-ok beépítésének módja tovább bonyolítja a helyzetet...
  
  Előforduk hogy a gyártó ún. moduláris notebookot tervezett és ugyanarra a helyre bedugható pl. floppy, ODD vagy akár aksi is. Ilyenkor gyakran olyan ''ruhát'' húznak a meghajtóra hogy ember legyen a talpán aki elsőre felismeri hogy mi is van benne...
  Ebben az esetben először le kell hámozni a borítást és ezután visszavezethető a dolog a három fő alapesetre...
  
  A leggyakoribb megoldás, hogy a drive viszonylag egyszerűen kivehető: egy kallantyú kihúzásával (pl. Dell) vagy a notebook alján egy retesz vagy ''tolóka'' segítségével kioldható a drive rögzítése és ezután kihúzható a notebookból.
  
  Vigyázat!!! Előfordul hogy egy (elvetemült esetben több) csavar is rögzíti az egységet biztonsági okokból. Általában ez is a notebook hátoldalán érhető el, de előfordul hogy vmelyik bővítőhelyet takaró ajtó alá rejtik.
  Sajnos az is megesik, hogy a rögzítőcsavar a noti belsejében van...ilyenkor általában a billentyűzetet is ki kell szerelni a cseréhez, néhány takaróelemmel együtt hogy hozzáférjünk a rögzítőcsavarhoz...
  
  Az én javaslatom az, hogy ilyen cserét érdemes szervízben csináltatni...vesződjön vele a 'bótos'': találja ki, melyik az ideális megoldás, szerelje ki, próbálja belefaragni az újat...ha vmit elszúr, az ő anyagi és erkölcsi felelőssége...
  
  Ha vki mégis otthon fekszik neki a cserének, akkor a következőképpen érdemes eljárni.
  
  1. ki kell szerelni a régi (rossz vagy elavult tudású) meghajtót a notebookból.
  2. minél jobban be kell tájolni hogy melyik kategóriába esik (teljesen spéci vagy a tárgyalt 3 eset egyike).
  3/a. ha full spéci vagy fixen átalakított IDE csatolós (Type I.), akkor célszerű felvenni a márkaképviselettel vagy a márkaszervízzel a kapcsolatot.
  Számítani kell rá, hogy maga az egység 25-50.000 Ft. is lehet, ráadásul a szervíz munkadíja is terheli a költségeket.
  A szervízanyagként beszerezhető egységek árát pedig korábban már taglaltuk, a gyengébb idegzetű vagy kisnyugdíjas fórumozókra való tekintettel nem írom le mégegyszer...
  Illetve mégis: 80-100.000 HUF...
  
  Esetleg elgondolkodni egy USB-s külső egység beszerzésén...ez minden esetre gyógyírt jelenthet...
  3/b. ha cserélhetőnek néz ki (Type II. vagy Type III.), be kell szerezni a leginkább hasonló előlappal szerelt drive-ot vagy egy slot-in meghajtót.
  Normál kialakítású DVD író egységek 18-20.000HUF környékén szerezhetők be, a slot-in mechanikájúak kicsit talán drágábbak. Neves gyártók termékei elérhetik a 25.000 Ft.-ot.
  ''Butább'' egységek, tehát CD-ROM, DVD-ROM már nem igazán szerezhetőek be, Combo drive-ok még előfordulhatnak...az áraik nem feltétlenül alacsonyabbak a DVD-RW egységekénél...sajna a notebookpiac ilyen...
  Célszerű a kiszerelt egységgel járni a boltokat és összehasonlítani a régi drive-ot a kiszemeltekkel...érhetik meglepetések az embert ha ezt elmulasztja...
  4. az új meghajtóra átszerelni az esetleges függelékeket, előlapot összepászítani a házzal, drivet-ot beszerelni, gépet bekapcsolni...imádkozni...
  5. ha minden műxik, ne felejtsünk el firmware-t frissíteni a drive-ban...ki tudja mióta porosodik a kereskedőnél...
  
  Ha vmi nem műxik, akkor ki-ki tegyen vérmérséklete szerint: szaladjon szervízbe, próbálja megcsinálni...vagy vágja bele a kisbaltát...
  
  A hozzászólást Rover623 hozzászólásai alapján Pompi szerkesztette 2007. 09. 04-én

Új hozzászólás Aktív témák