Új hozzászólás Aktív témák

• #43049 krichd1 addikt .DLL #43047

  Új Válasz 2015-10-10 22:32:45 #43049

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  krichd1

  addikt

  válasz .DLL #43047 üzenetére

  Attól, hogy egy felvétel rossz, még egy nagyon jó rendszeren hallhatod úgy megszólalni, mint eddig soha, persze ehhez olyan karakterű lánc kell, ami nem a hibákat tolja az ember arcába, csak finoman megmutatja. Hogy mi ez a szint? Nehéz meghatározni, de nagyságrendileg sok millió Ft.

  (#43026) PuMbA:"Mi az, hogy túlságosan feltárják a zenét? Az minden hangrendszer dolga... pont fordítva van, a zenék nagy részét rosszul csinálják meg, ezért nem érdemes mondjuk drága rendszert venni adott esetben, mert a zenék többsége nem fogja elérni a rendszered tudását "

  Ezzel a megközelítéssel nincs értelme mondjuk 10eFt-nál drágább fejhallgatót vagy egy Genius SP-HF1250B-nél jobb hangrendszert venni, mert sok rossz felvétel már ezekből sem hozza ki a tudásuk maximumát.
  Aztán mégis mást mutat a gyakorlat, mert sokan nem állunk meg ezen a szinten...

  [ Szerkesztve ]

  Az év legjobb zenei albumai: http://tinyurl.com/ou4u3ql

• #43106 Ear001 addikt .DLL #43047

  Új Válasz 2015-10-12 11:29:02 #43106

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Ear001

  addikt

  válasz .DLL #43047 üzenetére

  Én azt tapasztaltam, hogy a legjobb hifi láncok felbontása nagyobb, mint amit a legtöbben gondolnak, és amit a stúdióban ülők gondolnak. Egy mikrofon szerintem többet vesz fel, egy jó pedig sokkal többet, és ebből elég sok minden meg is marad, mindenféle keverés és hangmérnöki igyekezet ellenére.

  Én ezt elsőként egy Ongakuval éltem meg párszor, de itt van egy idézet az Esquire hifis cikkéből:

  "He asks me if I want to hear something on his system. I choose “To Here Knows When”, the 1991 single by My Bloody Valentine that Brian Eno described as “the vaguest music ever made”. When it was released, people kept taking it back to the shops, convinced that there was something wrong with the record they’d bought: surely it wasn’t meant to sound like that, with its beautiful sleepy-eyed melody almost drowned out by layers of churning, woozy noise. I’ve listened to it obsessively for 25 years, trying to get to the bottom of what the band thought they were doing. In Steve’s front room, I feel like I’m sitting in the middle of the song, the guitars arcing around me. It’s overwhelming. And once again, all the downsides of audiophile addiction – the ridiculous financial excesses, the mystical woo, the obsessive behaviour – seem to evaporate."

Új hozzászólás Aktív témák