Új hozzászólás Aktív témák

  • slfln

    senior tag

    Bodz megkért rá, hogy egy általam is tesztelésre használt számot, nevezetesen az unalomig ismert Eagles - Hotel Californiaját hasonlítsam össze 24/96 vinyl és 16/44.1kHz mintavételezésben. Ez pm-ben történt, de remélem nem sértődik meg, ha itt válaszolok.
    A Hotel Californiát -bár a számot magát nem szeretem- jó tesztfelvételnek vélem, mert van benne minden: basszgitár, 12 húros akusztikus, vokál, ének, csörgő, viszonylag összetettebb dob - seprőzés, pár sparkle effekt.
    A két felvétel között nüansznyi különbségeket találtam csak. Nem volt semmiből több, vagy kevesebb és. Azonos hangerő mellett a vakteszten elbuknék valószínűleg. Így nem mert a vinyl sokkal halkabban szólt.
    Ami kapkodós, váltogatós 15 perc A-B-zgatás után kisült, az az, hogy a viny felvétel hangja valamivel nyugodtabb és folyékonyabbnak tűnik (de alig). A cd ripnél a hangszerek kontúrja kissé jobban tapintható, a vinylt viszont 'levegősebbnek' éreztem kissé. Az akusztikus gitár pendülései hangyányit a bakelittel több zöngét kaptak, de erre már tényleg nagyon kellett figyelni. A fej felett áthúzó csörgős effekt a 16/44.1 esetén valamivel tisztább, élénkebb karakterrel csendült, az áthúzása a két oldal között más volt a két felvétel között, de megint csak sok figyelmet igényelt ennek felismerése. A vinylnél valamivel távolabb indult és messzebb jutott.
    A vokálok a bakelit esetén -megintcsak- picit opálosabbnak tűntek, a cdrip jobban artikuláltabb enyhén közelebb hozott vokálokkal operált. Az énekes hangja kb., pozíciója ugyanaz volt mindkét felvételen.
    Ezek még egyszer mondom leheletnyi különbségek és ha először hallanám ezt a számot 1-1 hallgatás után, ugyanazon a hangerőn azt mondanám, hogy ugyanaz szerintem.

    (F2K ASIO - AQ Cinnamon - HRT MSII+ - KCS207 - Creek OBH-21SE - Beyer DT770 32ohm (2010))

    bigmasterg: Beraktam a bs2b-t a F2K alá. Nem olvastam semmit róla, nincs is időm utána böngészni, csak hallgattam negyed órát váltogatva. Eredmény: az emlegetett 'szétrobbantott hatású' remasterelt anyagokon valamennyit segített, így közelebb került minden, jobb az áthallás de a térérzetem jóval beszűkültebb lett. Úgy érzem, mintha egy pontba, (ez én vagyok) hozzám közvetítene mindent az egész zenekar. Jobban megfogalmazva a hangszerek hangja egy irányba terjed, szinte 'vektorosan' felém és nincs kiterjedtségük, miközben a pozíciójuk azért pontos marad. Ez most nem tetszik így :D.
    Minden egyébbel a Beyer 'ha picit is kisebb lenne már átlag alattinak mondanám' tere meglépi ezt a határt, mondhatni összeomlik a színpad vele és minden a fejem közepére koncentrálódik. A mélységérzet szinte megszűnik. A Gradoval ez teljes katasztrófa :D.
    A Jan Meier/Chu Moy/default opciók között továbbá én semmilyen különbséget nem tudtam eddig felfedezni, de ez még további elmélyült koncentrálást igényel lehet.

    Más:
    Egy hét után az MSII+-ról. Ha már írtam valamit kezdetinek, akkor most lezárom ezzel. A Streamer egyértelműen a legmelegebb és legrészletezőbb, legrétegzettebb, legtágasabb hangú forrásom jelenleg. Hasonló körülmények között alaplapi hangkártyákkal, a másik dacommal és a Cowon 7 lejátszómmal való A-B-zás után legalábbis erre jutottam.
    Igen, én részletesebbnek hallom. Igen, azok a részletek ott voltak eddig is, de nem közvetítettek ennyi információt. A részletezése a Streamernek egyáltalán nem agresszív. Úgy csinálja ezt a meleg muzikális hangot, hogy közben nem taknyosítja/homályosítja el a mikrorészleteket és a zene rétegjeit is remekül szétválasztja. Ezt se mutogatja, tolja bele az arcodba, hanem teljes nyugodtsággal leközvetíti.
    Némi treble roll off nekem gyanús, hogy van neki, de már teljesen áthangolódott az agyam erre és most már így tetszik jobban. A Beyer karcos magasait megnyugtatja, most már nem hiányzik az érdes csilingelés.
    A tér érzete 3D-sebb és tágabb, némi levegőt azért még szeretnék a hangszerek közé, de érzésem szerint ez a lánc végének a problémája már. :)

    (-bocs a szófosásért-)

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák