Új hozzászólás Aktív témák

  • madgie

    titán

    Nézem a naplementét, mondom uzsgyi a határba, van egy ötletem estére. A gép dolgozik egy kis ideje, már tök sötét van, furcsállom, hogy az asszony még nem keres (aggódik, ha egyedül vagyok az éccakában). Előveszem a telefont, 13% akku, majd egy figyelmeztetés, hogy akkor most nekem nincs hálózati kapcsolatom, indítsam újra a készüléket. Na, öcsipók, a telefon az all-in-one zseblámpa, a fényképezőgép max még adhatna fényt, de az meg dolgozik, legyen akkor reboot. Kikapcsol, majd be már nem. Még egyszer, a mobil a pilács. Belöktem recovery-be, aszongya battery low, ő nem fog elindulni. Nabammeg, menjünk haza. Emlékezetből olyan 40 fokos lejtőn jöttem fel fény mellett, nosza, essünk neki lefelé, töksötétben. Jobb oldalamon a táska, balban az állvány, próbálok azzal is kicsit támasztani, hogy ha megcsúsznék, talán fogjon rajtam annyit, hogy hárommal kevesebbet bukfencezzek lefelé. Nagy élmény volt lejönni vakon, ennél már csak az volt nagyobb élmény, amikor hazaérve pár centivel túlgurultam a garázsba, megindult a bringám a fal felé, gyorsan korrigáltam egy rükverccel, az meg a jobb visszapillantóval felkarolta az asszony kétkerekűjét.

    Na ez egy perfekt este volt. Inkább ki se mozdultam volna :DDD

Új hozzászólás Aktív témák