Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #07400704

    törölt tag

    válasz #71562240 #2 üzenetére

    Üdv. kammerer!
    Jó újra látni!
    Kitűnő topik indító, és nem különben kitűnő elképzelés a hifi, audiofil, high-end iránt érdeklődők számára.
    Remélhetőleg békés(vagy legalábbis egészséges, építő viták) eszmecserék helye lesz ez a fórum, és mindenki értelmezni tudja majd azt a filozófiát, amit képviselsz, és át szeretnél adni.
    Téged ismerve, bárki iránymutatást találha a maga számára elképzelt, megannyi nehézséggel kikövezett hifi úton.

    [ Szerkesztve ]

  • Mathiask

    senior tag

    válasz #71562240 #2 üzenetére

    "Etalonunk ugyebár megfoghatatlan"
    Hát ez az. Szerintem egy átlagos zenehallgatónak nincs lehetősége ellenőrizni hogy mi hangzott el a felvételnél és az hogy szól otthon az ő rendszerén. (persze ott a My Reel Club, ami segíthet ezen)
    Erre lehet azt mondani hogy sok koncertre kell járni és az ott hallottakat lehet referenciának tekinteni. Csak ez se olyan egyszerű szerintem, mert mondjuk egy hangosítatlan előadásnál ha nem a mikrofonnál ül az ember, hanem mondjuk ott ahová jegyet kap, akkor már nem azt hallja amit a mikrofon. Valószínűleg sok részlet amit a mikrofon még rögzít, azt már a nézőtéren nem hallani. Hangosított koncertnél is sok minden közrejátszik abban mit hallunk(pl akusztika) és már nem azt halljuk tisztán ami rögzítésre került.
    Szóval az számomra, hogy ami ott elhangzott azt adjuk vissza eléggé ellenőrizhetetlen cél. Főleg mondjuk egy ismeretlen studio felvételnél.
    Én inkább úgy vagyok vele már egy ideje hogy a hangok hajhászása helyett egy másik szinten próbálom megfogni a hifit. A számomra megfoghatatlan hanghűség helyett inkább én arra törekszem hogy azok az élmények, hangulatok, érzelmek jelenjenek meg otthon is az agyamban, ami a koncerten is megjelent az agyamban. Tehát még a fület is kivenném a képletből és a már az agy által feldolgozott zene eredményeként létrejövő hangulatot tekintem etalonnak. Persze ez nem jelenti azt hogy nincs hanghűség, mert az is valószínűleg kell hogy létrejöjjön az az élmény bennem. Igazából csak más szinten dől el a high fidelity.
    Ez így elsőre lehet zavaros, de igazából sok mindent leegyszerűsít és számomra jobban ellenőrizhető hogy jó úton járok-e a hifivel. Ha egy rendszer képes úgy szólni hogy a zene(!) bennem képes könnyen érzelmeket kelteni, az egy jó rendszer, ami nem az meg nem.

  • Dave™

    nagyúr

    válasz #71562240 #2 üzenetére

    Nekem elég annyi, ha nincs a rendszeremnek zavaró hibája, a zene gördülékeny, megfelelő tempó mellett is egyben van az egész és átjön mindaz, amit az előadó közvetíteni szeretett volna (vagy amiről én ezt gondolom). Sokat cserélgettem komponenseket korábban, de valahogy egyre komplikáltabbá vált minden, míg végül a legegyszerűbb megoldás lett a legcélravezetőbb: egy kis integrált megoldás DAC-ra, sztereó erősítőre és fejes erősítőre, egy érzékeny MA hangsugárzó meg egy kakukktojás AT fejes, nem is lehetnék elégedettebb a végeredménnyel :)

  • perempe

    addikt

    válasz #71562240 #2 üzenetére

    Jelenleg NFZ-ra vonatozok. Legutóbbi komolyabb koncert a Konzerthaus-ban Keenlyside / Welser-Möst / Cleveland volt október közepén. Musikverein duplákból még csak a két Chicago / Muti koncertre van jegyem, ezen kívül csak egy Konzerthaus (Mehta) és egy Rudolfinum jegyem van. Rendszer nincs.

    [ Módosította: Intruder2k5 ]

    * Brahms: 4. szimfónia *

Új hozzászólás Aktív témák