Ma már tényként is kezelhető, bár hivatalosan nincs megerősítve, hogy érkezik egy PlayStation 4-nél gyorsabb Sony konzol, előreláthatólag PlayStation 4K névvel. Amit erről lehet tudni azt egy korábbi hírben leírtuk, de felmerült pár érdekesség, amely más megvilágításba helyezi a történteket. A legfrissebb pletykák szerint a Sony eleve úgy tervezte, hogy ebben a generációban több konzoldizájn lesz. Ennek az oka állítólag az, hogy a mai gyorsan változó világban már nehezen jósolható meg, hogy egy évtizedes távlatban mit hoz a jövő. Ez persze régen sem volt egyszerű, de egy generációval korábban annyival szerencsésebb volt a helyzet, hogy többlapkás platformok készültek, míg most szimplán egy rendszerchip a konzolok alapja. Ez abból a szempontból problémás a mérnököknek, hogy ilyen formában nehezebben eldönthető mekkora lapkaterületet kapjon a processzorrész és mekkorát az IGP, ugyanis a módosítások egymásra hatással lesznek.
Ráadásul ma már közel sem olyan egyértelmű, hogy mire van szükség, ugyanis amíg régen a játékmenetre vonatkozó számításokat szinte kivétel nélkül a processzor végezte, addig ma már bőven választható erre a célra az IGP is. Ez az általános programozhatóság előnye és egyben átka, hiszen nagyban növelte az újszerű felépítés a kiszámíthatatlanságot. Ez már a PlayStation 4 esetében is látszik, hiszen a legtöbb felhasználó azt mondja a gépről, hogy a processzor ereje kevés benne, miközben a fejlesztők többsége inkább gyorsabb IGP-t szeretne. Az egész láthatóan nézőpontfüggővé vált, emiatt 2011-ben, amikor a gép specifikációi véglegesítve lettek, nem igazán lehetett megjósolni, hogy az jó lesz-e 2022-ig vagy nem, de amit főleg nem lehetett látni, hogy melyik részegységből kellene több.
A legfrissebb adatok szerint a PlayStation 4K specifikációját 2014-ben véglegesítették, tehát a valós fejlesztés valamikor 2012 környékén kezdőhetett el, majd a fejlesztők első visszajelzéseire építve alakult ki az új dizájn. A kiszivárgott specifikációkból már látható, hogy igazából az IGP ereje nőtt meg igazodva ahhoz, amit egyébként hallani a fejlesztőktől is. Itt valószínűleg az is döntő tényező volt, hogy amíg a processzormagok nem jól használhatók grafikai munkára, addig az IGP kifejezetten jól érzi magát általános számítások mellett, így a jövő tekintetében biztonságosabb útnak látszott az IGP teljesítményének növelése.
Érdemes kiemelni, hogy az alaparchitektúra skálázható annyira, hogy még egy lépcsőt lehetővé tesz, ugyanis az IGP-be összesen 64 CU (Compute Unit) építhető, ami még egy erősítést jelenthet a PlayStation 4K-hoz képest. Az persze nagyon valószínűtlen, hogy ezt ki is akarná használni a Sony, de a lehetőség adott. A gondolattal már csak azért is el lehet játszani, mert a mai kiszámíthatatlan világban talán jobban megéri kisebb lépésekkel operálni.
Kevésbé ismert tényező, de a PC és a konzol a két végpontnak tekinthető a reális platformfejlesztési lehetőségeket figyelembe véve. A PC előnye, hogy lépést tarthat a gyorsan változó igényekkel, de ez egyben azt is jelenti, hogy szinte megszámlálhatatlanul sok konfiguráció megépítésére van lehetőség, amelyeket ugyan a szabványos API-kkal le lehet fedni, de valójában ez így is egy hatalmas nyűg a fejlesztők számára. A másik végletet képviselő konzol előnye, hogy egy befagyasztott specifikációról van szó, amire sokkal könnyebb fejleszteni, ugyanakkor a befagyasztás miatt a teljesítmény a hardver szempontjából statikus, ami nem szerencsés egy gyors általános fejlődést produkáló világban. Valószínűleg a Sony úgy gondolta, hogy ideje lenne kipróbálni egy két végpont közötti, úgymond arany középutat. Az így születő platform a kevés befagyasztott specifikációjú hardver miatt még eléggé vállalható alternatíva a fejlesztőknek, miközben lépést tarthat a változó igényekkel is.
Az viszont nagy kérdés, hogy ez mennyire jön majd be. Ha a PlayStation 4K sikeres lesz, akkor mindenképpen van ráció több konzoldizájnt tervezni egy generációba, és ez a jövőben ez alapvetően meghatározhatja a konzolpiac irányát.
