XCOM 2 teszt (PC)

Egyebek

Az AI nagyon nem hülye. Fedezékbe rejtőzik, szétszóródik, körülvesz, néha van egy főnök, aki irányítja a többieket, pajzsot emel, ha kell, akkor visszavonul és bevárja az erősítést, ami sokszor számunkra nagyon rosszkor és nagyon rossz helyről érkezik. Rájöttem, hogy ha mondjuk ki kell menteni valami VIP karaktert a pályáról, akkor az eredeti evakuációs pont általában kifejezetten ostoba helyen van, végig kell mászni a térképen, ami necces. De ha odaküldök egy rakétát és felgyullad mellette egy autó, vagy leszakad a plafon (merthogy mindent szét lehet lőni, és mondjuk a tetőről emiatt lezuhanó alien is sebződik), akkor a központ kijelöl egy új távozási pontot, ami sokszor sokkal jobban megközelíthető.

Az Exit pointnál kötélen húzzák fel az utolsó emberem, aki a vállán menti ki ájult társát.
Az Exit pointnál kötélen húzzák fel az utolsó emberem, aki a vállán menti ki ájult társát. [+]

Volt egy küldetés, amikor az volt a feladat, hogy hozzunk ki valami ellenséges főnököt, vagy öljük meg. Négyszer nekifutottam úgy, hogy én bizony kihozom, de amint elkaptam és a vállamra dobtam, hogy irány a menekülési terület rögtön leszállt az erősítés három senkiházival, akiket nem lehet halomra lőni úgy, hogy a hátadon cipelsz egy ájult testet és állandóan megszívtam. Úgyhogy ötödjére fogtam magam és lelőttem simán, kevesebb bónuszt kaptam, de hazajött a csapat. Egyébként ez is jópofa, egy sikeres küldetés után látjuk a katonáinkat ülni a Skyrangerben és elégedetten mosolyognak meg csapkodják a térdüket, de volt olyan is, hogy négyből egy úszta meg (nyilván azt újrajátszottam), az meg ott ült teljesen magába roskadva facepalm testhelyzetben.

Elégedetten utazik haza a banda előléptetéseket remélve
Elégedetten utazik haza a banda előléptetéseket remélve [+]

A mi csapatunk emberekből áll, elég jól lehet őket kusztomizálni, kaphatnak sapkát, borostát, hajat, bőrszint, szemszínt tudunk cserélni, tetkójuk is lehet. De éppen ezért hajlamosak összeszarni magukat, ha mellettük két arcot kvázi élve megesznek az alienek, akkor pánikba esnek, rohangálnak össze-vissza, sápítoznak, összezavarodnak. Ha ezek után mégis haza tudjuk őket vinni, akkor shaken állapotba kerülnek és a következő küldetésnél még hamarabb kikészülnek agyilag, ezen csak az segít, ha mindezt megelőzendő egy-két sikeres gyilkolást megejtenek, ettől visszatér az önbizalmuk.

Erősen testreszabott csapat erősen moddolt fegyókkal
Erősen testreszabott csapat erősen moddolt fegyókkal [+]

Persze folyamatosan fejlesztenünk kell a repülő bázisunkat, ami időbe, pénzbe és emberi erőforrásba kerül (mérnököket és tudósokat lehet felvenni), a különböző új létesítmények új és új lehetőségeket biztosítanak. Kell áram, rádiós központ a kapcsolattartáshoz, laboratórium, fegyvergyár, ilyen-olyan tréningközpont (például az agyhullámokat használva mi is megzavarhatjuk az ellenséget), de mindig úgy fogjuk érezni, hogy még mindig nincs kész ez-az, ami nagyságrendekkel több lehetőséget adna a kezünkbe. Folyamatosan nyomasztja a játékost, hogy az idegenek két lépéssel előttünk járnak emberállományban, genyóságban, fegyverzetben, eszközökben. Egy pillanatra sem lehet hátradőlni, hogy srácok, a következő missziónál olyan hentelést rendezünk, hogy na, mert az idegenek mindig szolgálnak meglepetéssel, volt, hogy már egész elégedett voltam 10-12 alien likvidálása után egy relatív sértetlen csapattal, amikor repülve jött egy különítmény és lentről felfelé lőni mindig kevésbé esélyes, mint fordítva. A térképek végre randomizálva vannak, nincs két ugyanolyan pálya, csak hasonló, és mindig máshol bukkan fel egy csapat rohadék, hogy az újratöltéseknél se tudhassuk előre, hogy melyik palánk mögött kuksol egy Codex.

Mesterlövészem simán kiiktatta az ADVENT tisztjét a távolból és még a menő kendője sem csúszott félre
Mesterlövészem simán kiiktatta az ADVENT tisztjét a távolból és még a menő kendője sem csúszott félre [+]

Profik kábé 25 órányi játékkal vihetik végig a sztorit, de valószínűleg ilyenkor nem találkoznak az összes fegyverrel, fejlesztéssel és misszióval. Úgyhogy neki lehet ülni újra bármikor, egyrészt a változatosság miatt, másrészt pedig aki kemény, az az Ironman módot is választhatja, amikor misszió közben nincs mentési lehetőség. Úgy azért elég hardcore, de normál fokozaton (amit veteran néven találunk) pont ideális a szint, elég szemét így is, de ad sikerélményt, viszont sosem lesz ujjgyakorlat. Szépen kitalálja az ember, hogy a mesterlövészt feldobja a tetőre, az belelő a sectoidba, a másik csávónk pedig odarohan és kettészeli. Aztán a mesterlövész mellédurrant, a szaladós fickónkat pedig egy alien overwatch módban meglövi, a kardozás elől pedig az áldozat elhajol és akkor ott állunk fedezék nélkül a sectoid orra előtt, aki nem fogja nem kihasználni a lehetőséget, noha azért az idegenek is tudnak hibázni. Az XCOM 2 nem lesz mindenki kedvence, egyrészt kell hozzá türelem, másrészt kell hozzá gondolkodni, ez a két tulajdonság rögtön kizár a júzerek közül egy raklapnyi játékost. Akik viszont hajlandóak elmerülni ebben az alienekkel tűzdelt, utópisztikus világban, azok folyamatosan úgy fogják érezni, hogy végre egy játék, ami tényleg próbára teszi a játékost, fordulatos, nem ismétlődő, egymásra épülő elemekből áll és minden sikeres misszió jóleső érzés, minden mellédurrantott lövés pedig egy stresszfaktor. És pont ezért beszippant és nem enged addig, amíg az utolsó klónozott Codex sem esik darabokra.

Pro:

  • Jól megcsavart sztori;
  • véletlenszerű térképek;
  • kiegyenlített nehézségű, változatos küldetések.

Kontra:

  • Egymásba lógó emberek és tereptárgyak;
  • közvetlen közelről nem eltalált ellenségek.

90

Bog

Azóta történt

Előzmények