Bevezetés és grafika
Bizonyára sokan vannak közöttetek olyan idősebb Sonic rajongók, akik annak idején SEGA Megadrive konzolok előtt ülve irányítottátok a kis kék sündisznót és barátait. Jómagam is sokat játszottam velük, így nagyon megörültem a hírnek, amikor a SEGA bejelentette, hogy Sonic 20. születésnapja alkalmából egy vadonatúj játékot ad ki, melyben ötvözik a klasszikus játékmenetet a modern, 3D-s grafikával. A játék címe Sonic Generations lett, és valóban, több generáció számára kínál felhőtlen szórakozási lehetőséget.
Az új Sonic játék 3DS, PC, PS3 és XBOX360 platformokon is elérhető, sajnos a PC kiadásból nem készült dobozos kiadás, csak digitális disztribúció útján lehet azt beszerezni. A játék rendszerkövetelményei elsőre talán túlzásnak tűnhetnek, de higgyétek el, hogy az Intel Core i7-920 CPU + AMD Radeon HD 6870 VGA párosítás mellett 1920x1200-ban, maximális grafika és bekapcsolt látványjavítók mellett nálam néha lement az FPS érték 40 körülire, amikor sok robbanás, gyors akció és nagy objektumok egyszerre látszottak a képernyőn. Persze egyébként alig esik 60 alá a FRAPS mérője, de ilyenkor picit zavaró.
Viszont a látvány mindenért kárpótol. Bevallom őszintén, a Sonic Generations grafikája számomra első pillantásra annyira megtetszett, hogy nem is tudom szavakba önteni. Egyszerűen bámulatosan szép, ugyanakkor árad belőle az utánozhatatlan Sonic hangulat, egyedül talán az új, 3D-s helyszínek lehetnek picit furcsák azok számára, akik - hozzám hasonlóan - 2D-hez vannak szokva, ám egy kis gyakorlással bele lehet jönni és utána már képes elragadni a hév és a száguldás gyönyöre a szintén szépen kidolgozott helyszíneken.
Igaz ugyan, hogy a 3D-s pályák nincsenek olyan szép éles textúrákkal borítva, mint a 2D-s helyszínek, de a pörgő játékmenet miatt ez egyáltalán nem feltűnő. Amikor veszettül nyomkodja az ember a kontroller - vagy billentyűzet - gombjait, akkor a legkevésbé van arra ideje, hogy a grafika részletességét figyelje. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy 3D-ben nem szép a Sonic Generations, csak aki a mai modern 3D-s játékokhoz hasonlítja, az esetleg nem láthatja olyan igényesnek. Az én véleményem szerint azonban tökéletesen megfelelően eltalálták a pályák kidolgozottságát.
Ha már szóba került az irányítás: aki nem rendelkezik kontrollerrel - akárcsak én -, az készüljön fel rá, hogy billentyűzettel nehéz irányítani megfelelően a játékot. A mellékelt képen láthatjátok, hogy nekem milyen beállítást használva sikerült úgymond "játszhatóvá" tennem a programot. De azért még így is sokszor előfordul, hogy a játék próbál rajtam segíteni, veszettül irkálja ki a kontroller gombjait, hogy mit kellene éppen nyomkodnom. Persze ilyenkor néha csak pislogok, mint borjú az új kapura, mivel a nagy kapkodásban gőzöm sincs, hogy az "X", "B", "Y", "A" és hasonló gombok minek a megfelelői (pl. ugrás, lehajlás, gyorsítás).
Persze ez főleg 3D-s pályák esetében szokott zavarni, klasszikus nézetben általában sikerül "A" értékeléssel zárnom, sőt, néha még az "S" is összejön, ha nem veszítek el sok gyűrűt az irányítás miatt. 3D esetében ez már kezd problémás lenni, ugyanis néha egyszerűen annyira begyorsul az akció, hogy nem tudom követni. Sokszor már az is gondot okoz, hogy egy mozgó platformra felugorjak, mivel 3D-ben számomra annyira furcsa ez a játékmenet. Most pedig térjünk rá a játék lényegi ismertetésére.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
