Red Dead Redemption

1911-et írunk. A nyugati határvidéken, Mexikó szomszédságában, ahol bölények és tehenek legelésznek a füves tájakon, ahol az igazi férfiak Colt-ot kötnek az oldalukra, kalapot viselnek még fürdés közben is, már amikor néha-néha megteszik. Egy forró napon, amikor még a madár se száll a kék égen, árnyéka nem vetül a poros pusztára, a Cowboy és indián társa, Suhanó Nyíl lovagolnak a prérin. Semmi rendkívüli nem történt aznap, se egy útonálló, se egy bandita nem keserítette meg életüket, már-már túl gyanús volt a helyzet, főleg hogy a Holtak Völgyében lovagoltak éppen.
A Cowboy-nak rossz érzése támadt, de már késő volt.
Az égig nyúló hegyormok, a napsütést is eltakaró sziklák szélén ezer vad, vérszomjas indián fekete fantomképe jelent meg előttük. A Cowboy a hátán lévő Winchester-ért nyúlt, a puska végével felemelte kalapja karimáját, majd nagyot szívott megrágott végű szivarjából.
- Ha nem százan vannak, megeszem a kalapom – gondolta magában pöfékelés közben, majd odafordul társához:
- Most mi lesz velünk, hű társam, Suhanó Nyíl?
- Hogy érted, hogy „velünk”, sápadt arcú ember?

Volt egyszer egy Vadnyugat

A rendkívül frappáns monológ után, talán már valamilyen szinten viccesen Western-es hangulatba került a kedves olvasó, ha pedig nem, akkor már az elején leszögeznék pár dolgot.
A Rockstar Games (továbbiakban R*) nagyon ért a sandbox-os játékok készítéséhez, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a GTA-k elsöprő sikere, az, hogy a Red Dead Redemption (továbbiakban RDR) tarolt a kasszáknál, a nemzetközi sajtó remek pontokkal értékelte a játékot, a hazai boltok polcairól is szinte első nap, vagy már elővételben elfogyott az összes példány. Véletlen? Nem, egyáltalán nem. A játék tényleg nyújt valamit, valamit, amit ha az ember meg kostól a tíz ujját is megnyalja utána, talán a tányért már nem törli fényesre az elfáradt nyelvével, de mindenképpen maradandó élményekkel gazdagodik.
Miért is? Nos, a választ a teszt további részében megtalálja a kedves olvasó, sőt, még ennél picit többet is.

Egy zseni, két haver és egy balek

Kezdjük a történettel. A játék 1911-ben játszódik, magyarul a Western korszak végén, itt már nem csak lovakkal és szekerekkel közlekednek az emberek, de egyes, módosabb urak már
T- Modell-el furikáznak Blackwater macskaköves utcáin. A nyitó videóban már sejthetjük, hogy karakterünk, John Marston nem egy hétköznapi figura, fura fakabátok kísérik el a vonathoz és szigorú tekintettel figyelik, ahogy a gőzmozdony hajtotta szerelvény elhagyja a város állomását. Úti célunk Armadillo, egy poros kisváros a puszta kellős közepén és innen továbbnyargalva egy régi ismerős, Bill Williemson volt bandatagunk felkeresése, aminek nem lesz túl jó vége. John-t kerek perec lepuffantják a rosszfiúk, de szerencséjére Bonnie és édesapja felkanalazzák a porból, hazaviszik, összefércelik, s ébredés után elkezdődhet a nagybetűs Játék.

A két haver és a balek… a zseni után kajtatunk, jó hosszú ideig, de mint tudjuk, a rossz elnyeri méltó büntetését…

John-ról még tudni illik, hogy nem volt ő mindig „balek”. Árvaházban nevelkedett, az utca törvényei tanították meg élni és vagy három tucat bankrablás és több száz hullával a háta mögött hagyta ott a múltat és alapított családot, lett belőle igazi Cowboy. Persze az élet nem ilyen egyszerű, sőt, akkoriban főleg nem volt az, s hát, ami később még kiderül a történetben, azok se túl rózsás eseményekre világítanak rá. A tutorial részen hamar túlesünk, Bonnie szépen belevisz minket a sűrűjébe (na, nem oda…), megízlelhetjük milyen is a tehenész fiúk / lányok élete, milyen lóhátról nyulakra és préri kutyákra lőni (nem olyan egyszerű, főleg vágtázás közben, de erről majd később…), milyen tehéncsordát terelni.
Az alaphangulat, a Vadnyugati érzés, az hogy benne vagy ebben a világban, ami él és mozog körületted, azonnal a részese leszel. Beszippant és nem ereszt jó ideig. S ez még csak a kezdet, a főküldetéseken kívül is van itt élet, de még mennyire!

A teszt még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Egy maréknyi dollárért