Egyre költségesebb hobbi
Ha azt a szót halljuk, hogy mikrotranzakció, sokunk zsebében azonnal kinyílik a bicska. A kifejezés ugyanis ma már sok esetben érvényét vesztette, a "mikro" előtagja legalábbis. Az amúgy is megszerezhető tartalmak fizetségért való gyorsabb megnyitása egyre elterjedtebb gyakorlat a játékokban, és már nemcsak az ingyenes címek alkalmazzák. Teljes árú dobozos termékek is arra ösztönöznek, hogy külfönféle előjogokért még több pénzt költsünk rájuk.
A mikrotranzakció abban különbözik a nagyobb volumenű kiegészítőktől, a DLC-ktől, hogy ezek a játékban egyébként is megszerezhető javakat nyitják meg bizonyos összegért. Előbb vehetünk a karakterünkre jobb páncélt, hamarabb nyithatunk meg új fegyvereket, autókat, vagy egyszerűen csak szabadabban válogathatunk a különböző virtuális javak között, ha valódi pénzt játékbeli valutára áldozunk. Ez az üzleti modell eredendően a "free-to-play" játékok sajátja, hiszen egy ingyenes program fejlesztői csak akkor maradnak talpon, ha a játékosokat kis összegű vásárlásokra buzdítják. Sok kicsi sokra megy alapon (illetve sok felhasználóra vetítve) ez nagyon sok bevételt generál, esetenként többet is, mintha a játék teljes áron került volna forgalomba.
Nem csoda, hogy manapság egyre több franchise hátrál ki a régi formula mögül. A kevésbé sikeres játéksorozatokat többen megpróbálták free-to-play modellre cserélni. Elég csak a japán kiadókra gondolni, a Tekken, Ace Combat, Dead or Alive sorozat is megpróbálkozott ezzel a módszerrel, de a Microsoft sem merte a Killer Instinct új részét teljes, dobozos formában csatába küldeni, az Xbox One nyitócím Powerstar Golf pedig néhány hónap után inkább ingyenessé vált, hogy ezzel behúzva a játékosokat mikrotranzakciókból generáljon profitot.
Ezzel a módszerrel néhányan elbuktak ugyan, de sokan jól jártak. Ha csak a konzolokat is vesszük alapul, akkor is elég olyan címekre gondolni mint a World of Tanks, a War Thunder vagy a Warframe, de Xbox 360-on a Happy Wars is szép sikereket könyvelhetett el. PC-n virágoznak az ingyenes MMORPG-k, hordozható eszközökön pedig se szeri se száma az ingyenes, mégis kisebb-nagyobb mikrotranzakciókat rejtő játékoknak. Néhány év alatt bebizonyosodott, hogy ez a módszer működik. Egy főre vetítve ugyanis nem nagy kiadás (nem kell egy teljes játék árát egyszerre kiadni), de ha sokan költenek keveset, az végeredményben többet jelent, az ingyenességnek köszönhetően pedig jóval többen próbálhatják ki a játékot (és ezzel jó eséllyel ott is maradnak), mintha több tízezer forintot kéne fizetni érte.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
