Játéknaplóm - Első fejezet

Sziasztok!

Ezt a naplót nem csak friss élményeknek szánom, hanem beleteszek néha egy-két műfajhoz/témához kapcsolódó ajánlást, hátha esetleg valaki kedvet kap a felsorolt címek valamelyikéhez. Főleg PC-s játékokról lesz szó, de mivel most szereztem be egy boxot is, ezért kicsit multiplatform-napló jellege lesz az egésznek.

A legfrissebb élményem éppen tegnap volt a Modern Warfare 2-vel kapcsolatban, tegnap este sikerült kijátszani a kampányt két vizsga között. Szeretem a franchise-t, az első kettő CoD felejthetetlen élményt hozott mind single-ben, mind multiban. De mivel akkoriban rájöttem, hogy multiban nem tartozom a jó játékosok közé (elég láma vagyok ilyen téren, a CS-s lanparty-k alkalmával is főleg a társaság szókincsbővítéséért voltam felelős...), az FPS-ek multis részét egyre jobban hanyagolni kezdtem. A Modern Warfare első része valahogy kimaradt az életemből, egy havernál próbáltam ki, pár alkalomig lanparty résztvevő volt, de aztán elfelejtődött az idők során, így sosem vittem végig. A folytatás első pár tesztjének végigolvasása után az az érzésem volt, hogy ez is hasonló sorsra fog jutni, mint elődje. Ekkor szereztem be az xbox-ot. A mellé szerzett játékok között ott volt az MW2 is, és mivel még konzolon sosem játszottam FPS-t, úgy gondoltam, hogy majd ezzel esek át a "tűzkeresztségen". 12 év PC-s játék után hihetetlenül szokatlan volt a kontroller, őrületes bénázás volt az első pár pálya, de a célzásrásegítésnek meg a türelmemnek hála egész jól megszoktam mostanára. Ha röviden jellemezni kellene a játékot, akkor egy rendkívül jól felépített, gyönyörűen megrendezett interaktív filmet tudnék körülírni, amibe viszont belerondított a tegnap este a számon kicsúszott mondat: Kész, ennyi volt?
Persze lehet azt mondani, hogy "Tessék multizni, akkor hosszabb lesz." Nem mindenki multizik. Igenis elvárható lenne egy ekkora játékstúdiótól, hogy ennyi emberrel képesek legyenek minimum egy 12+ órás játékidőt felmutatni, főleg ennyi pénzért. De sajnos a kiadói nyomásnak köszönhetően ezt ilyen minőségben nem tudták volna megcsinálni időn belül, ezt elismerem. Nem a fejlesztő a hibás, hanem a profitorientáltság. Tudták jól, hogy őrületes hype-ja lesz a játékosok között, mindenki úgy várta, mint a messiást, de ez azokután, amekkora reklámot kapott a játék nem is csoda. Vitték mint a cukrot és csak ez a lényeg.

Ezért is örülök annak, hogy már régebbóta játszom. Sajnos a fiatalabb generáció kezd belecsúszni abba, amit szerintem úgy is lehetne nevezni, hogy "Mindent a szemnek, semmit a kéznek". A játékok egyre egyszerűbbek, nem igényelnek semmiféle komplex gondolkodást. Nálam az etalon FPS-ek között ilyenek vannak, mint a System Shock 2, Thief, Operation Flashpoint, Half-Life 1-2, Deus Ex. Mindegyik összetett játékmenettel rendelkezett és mindegyiknél ez az összetettség jelentette a játékélményt, nem pedig a grafikai megoldások. A technológia fejlődésével egyedül a grafika fejlődése került igazán előtérbe, holott rendkívüli potenciál rejlik a játékmenetet alaplaiban befolyásoló fizika létrehozásában. Én úgymond "fizika-párti" lettem mostanság, nem érdekel a DirectX n-edik verziója, a millióféle shader, mert nem tesznek semmit a játékélményért. Amikor először játszottam az Unreal Tournament 2003-al, a haverokkal ámultunk az újonnan bevezetett "rongybaba-fizikán". Volt egy játékmód, ahol egy labdát kellett eljuttatni a kapuig, és a kapu alatt volt egy lézerháló. Percekig nem csináltunk mást, csak azon szórakoztunk, hogy bukdácsol a lézeren "hősi halált halt" karakterünk a mélyben. Vagy a Half-Life 2 teljes kampányát végigkísérő fizikai feladatok, amelyek óvodás szintűek voltak ugyan, de mégis újdonság volt az egész. Viszont a most előtérbe került PhysX-hisztériát nem értem. Hatalmas lehetőségek vannak benne, mégis megelégednek annyival, hogy a Mirror's Edge-ben máshogy lengedezik néhány zászló, a Batman-ben repkednek az újságok, a Dark Void-ban pedig részecskékre bomlik az ellenfél, amik aztán vidáman pattognak a falakon. Lehet, hogy van más is, bevallom csak a techdemókat és az összehasonlításokat láttam ezekről, de ezt korszakalkotónak mondani semmiképp se lehet. Viszont, amit a fizika miatt egyszer mindenképp ki akarok próbálni, az az új Red Faction Guerrilla. Hatalmas poén lehet lerombolni szinte mindent. A 2001-ben megjelent első rész is zseniális volt a rombolható falai miatt, teljesen új elgondolást vitt az FPS-ek világába, a mai napig nem értem, hogy azt a szintű rombolható környezetet miért nem építették bele a mostani játékokba.

Lassacskán vége ennek a bejegyzésnek, az asszony rángat, hogy nézzük meg a Sherlock Holmest...

Hogy mi lesz mostanában terítéken? Mass Effect 2, Gears of War, Assassin's Creed, Il-2 Sturmovik: Birds of Prey és még sokan mások, a következő bejegyzésben megemlítem őket mindenképp.