Teeem játéknaplója - Elder Scrolls V?

Mint azt korábban is említettem, van még néhány közelmúltban játszott játék amiről szívesen írok, persze nem feltétlenül pozitívan, s mint legutóbb, most is egy inkább negatív mint pozitív játékkal indítanék, ez pedig az Empire Total War. Az előző részben azt is leírtam hogy nagy Total War rajongó vagyok, és mint ahogy a többi részt, ezt is nagy izgalommal vártam, főleg a korszak iránt érzett érdeklődésem végett. Azonban számomra a tavalyi év egyik legnagyobb csalódása volt. Nekem a kampány teljesen átláthatatlan, nem tetszett az építkezési rendszer, sem semmi más a kampányban. Már a bejelentés óta nagy hangsúlyt fektettek a tengeri ütközetekre, ami eddig minden részből kimaradt, s én ennek örültem is, ám be kellett látnom, hogy hiába van tengeri ütközet, ha egyszerűen élvezhetetlen. A hajók sokszor nem arra mennek amerre én akarom, nem tudom szabályozni hogy ha megfordulnak akkor melyik oldal felé forduljanak. Példálóznék azzal, hogy a hajótól még lő távon belül, de csáklyázáson kívül siklik a kalózhajó, és pillanatokon belül egymás mellé kerül a kettő. Én természetesen rányomok hogy támadja meg, de a hajó a logikus jobb irány helyett balra próbál megfordulni, ezzel megfosztva önmagát az ágyúzás lehetőségétől, és a kalózhajó ennek tetejében
még le is hagyja, és persze ágyúzza is rendesen. A hajó ezután két másik hajó közrefogásába kerül, és elsüllyed. Mindenesetre azért a szárazföldi csaták még mindig izgalmasak, főleg hogy most már a lőfegyvereseken van a hangsúly, és hál istennek végre lehet állítani, hogy a lőfegyveres lövöldözés helyett bajonettre, vagy közelharci fegyverre váltson. Persze itt is akadnak bibik, de közel sem annyi mint a tengeri csatában. Ezek után a kampányt, és a tengeri csatákat egyaránt hanyagolva csak néhány custom összecsapást játszottam le, ugyanis totálisan elment a kedvem a játéktól. De ki tudja? Talán neki ugrom még 1x.

Eközben sor került a Guitar Hero 3 telepítésére is. Már nagyon kíváncsi voltam rá, aztán a sors úgy hozta hogy a kezembe került a játék. Azelőtt csak Frets on Fire -öztem, abban már elég sok szám ment/megy experten, billentyűzeten. A guitar hero viszont más volt, sokat kellett vele játszanom hogy eléggé hozzászokjak ahhoz, hogy menjen közepes, esetleg nehéz fokozaton is néhány szám. Elvileg csak a video-audio laggal kellett volna valamit babrálnom hogy teljesen ugyanaz legyen mint a frets on fire ( mármint a fretek nyomkodásában, mert a GH ban nagyon pontosan kellett nyomkodni, a fretsonban pedig egy kis késés, vagy koránnyomás még belefért ) de ehhez lusta voltam, így inkább szoktattam magam. Nagyon tetszett a játék, egyenesen briliánsnak tartom, s még szeptemberben megfordultam a Vértes Centerben ahol GH5 verseny volt. Már azelőtt is játszottam kontrollerrel, de csak barátnál, és ott is 1-2 szám erejéig, én billentyűzethez voltam szokva, így szomorúan tapasztaltam hogy nem igazán tudom felvenni a versenyt az odagyűlt játékosokkal, de legalább belenéztem az 5 be is, és szerencsémre akadt olyan szám amit ismerek, és szeretek. (Iron Maiden - 2 Minutes to Midnight) Viszont nagyon hiányoltam belőle a Metallicát, AC/DC-t, Slipknot-ot, KoRn-t, System of a Dawn-t, és még pár kedvencet. Mindenesetre nagyon szórakoztató mindkét része.

Ismét kedvet kaptam egy jó kis stratégiához, de előtte muszáj volt kipróbálnom az új Falloutot. Azelőtt szinte semmit nem tudtam róla, majd amikor mindenki azt harsogta hogy " fú de jó, ezt ki kell próbálni, végigtolom még1x " akkor én is elkezdtem érdeklődni iránta. Kiderült hogy a Bethesda fejleszti, és ez úgy érintett mintha tarkón vágtak volna. Több se kellett, már telepítettem is. Az egyetlen csalódás a játékkal kapcsolatban csak annyi volt, hogy egy az egyben olyan mint az Oblivion, ennek természetesen pozitív oldala is volt. Persze ez nem véletlen, és önmagában nem is probléma, csupán az zavart hogy ugyanazokon a mozgásokon és küldetésféléken kívül, ugyanazok a bugok és hiányosságok is megtalálhatóak voltak benne. Mindazonáltal legalább akkora hívője lettem mint az Oblivionnak. A sztori, a mellékküldetések, az egész játék atomszférája tetszett, talán a befejezést tartottam kicsit gyásznak. Amikor megjelentek hozzá az első DLC-k, elhatároztam hogy a harmadik végig vitel után nekiállok újra, és minden küldetést amit csak lehet megcsinálok. Az opertaion anchorage kifejezetten tetszett. (ez máig nem fejeződött be, de egy winreinstall után sajnos rákényszerülök hogy újra belekezdjek) Kicsit lusta vagyok megint elkezdeni, de még mindig csábítanak a poszt apokaliptikus világ sziklás, fémroncsokkal borított, mutálódott élőlényekkel teleszórt mezői, és metrópoliszai.

Miután csillapítottam a Falloutszomjamat, a stratégiahiányra is találnom kellett valami gyógyírt. A kezelőorvos nem adott javaslatot hozzá, a használaton pedig csak annyi állt hogy saját felelősségre, mindezek ellenére én akkor is leporoltam és bevettem egy jó nagy adagot a Warhammer 40.000 Dawn of War-ból. Ahogy bejött a máig mindent taroló intró (nem tudom észrevettétek-e, de a Warhammer cuccoknak mindig atom feelinges az intrója), én már totálisan átadtam magam az érzésnek, hogy megint beküldhetek pár dreatnoughtot a tömegbe, és pusztíthatom az eretnekeket. Az egyetlen bajom ismét csak az volt vele, hogy pár óra játék után kifulladt a kampány. Számtalanszor végigjátszottam már, és megint eszméletlenül élveztem, akárki akármit mond, nincs jobb mint űrgárdistával orkot büntetni.:D Végignézni ahogy négy heavy boolteres cafatokra lő száz orkot, vagy ahogy a force commander végigzúzza a pályát. Nem beszélve a dreatnought okról, és a predatorokról. Hajjaj, ezek az ütközetek izgalmasak csak igazán. Aztán ahogy másodjára is végigvittem a kampányt, és skirmishezgettem, kezdtem hiányolni a Dark Crusadeig feltűnő újításokat, és fajokat. De mivel a Dark Crusade nem volt kézközelben, ezért a Soulstormhoz nyúltam, amiben lényegében megtalálható minden, ami a DC ben is. Azért akármennyire is szeretem a DC-t és a Solustormot, akkor is hülyeségnek tartom hogy az imperial guard, a space marine, meg a sisters of battle egymás ellen vannak. Megértem én hogy valahogy bonyolítani kellett a dolgot, de pont így? Nos mindenesetre most a nagy kedvenc helyett a Sisterst választottam, azzal még nem vittem végig. Kicsit nehezebb volt mint az
űrgárdistákkal, de végül is ez is sikerült.Főleg a Chaossal és az űrgárdistákkal gyűlt meg a bajom. A DC ből megszokott módon zajlottak a fővárospusztítások, és persze hogy mindig akadt a pályákon egy-egy dolog, ami le*opatott.(már bocsánat a kifejezésért.:D) Főleg az SM nél a pálya végén található "erőd". Aki azt nekem 1 perc alatt beveszi, úgy mint a Taui bázist, annak fizetek egy sört.:) Viszont azt leszögezném, hogy nagyon megharagudtam a fejlesztőkre amikor kijött a soulstorm. Sokkal, de sokkal többet vártam a játéktól. Számomra az, hogy kiadták a Dark Crusadet más borítóval, 2 új fajjal, amik szinte csak külsőben térnek el a " közeli rokonoktól " (eldar,spacemarine), meg 4 bolygóval hogy picit hosszabbítsák a játékidőt, nem újítás. A Dark Crusade az előző részekhez viszonyítva újításnak számított, és be is jött. Viszont ha már megtartják a bolygóterjeszkedéses dolgot, meg az egész kieget az előző alapjaira építik, akkor igazán kijavíthatták volna a hibákat, pótolhatták volna a
hiányosságokat, ügyelhettek volna hogy a területeknek jelentősségük is legyen, vagy is jelentősebbek legyenek.(Mert volt hogy azért foglaltam el valamit, mert plusz egységet kaptam, vagy ilyesmi.) Tehettek volna bele a repülők mellé, vagy akár helyett is új egységeket,stb. Tehát kizárólag csak azért tettem fel, mert a Dark Crusade nem volt kéznél. Ó és még a végére megemlíteném, hogy a repülős újítás lényegében semmit nem ér. A magasabb tereptárgyakon nem tudnak átrepülni, van hogy bebugolnak a tereptárgyakba, és taktikailag sincs jelentős szerepük.

Egyenlőre megint csak ennyi.:) - Teeem'

A teszt még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Harmadik fejezet: Madgod Első fejezet: "A kocka el van vetve"