Bár a 2014-es vb hamarosan véget ér, aki továbbra is a foci bűvkörében kíván maradni annak nagyon sok alternatíva kínálkozik. Nyilvánvalóan a legkézenfekvőbb lemenni a haverokkal egy pályára, de a mai digitális világ a lustábbak számára is kínál alternatívát. Aki viszont a szokásos FIFA/PES meccsek mellett valami másra vágyik és még a JRPG játékokért is rajong, annak remek elfoglaltságot jelenthet az Inazuma Eleven GO.

A játék alapját még a 2008-ban eredetileg Japánban megjelent Inazuma Eleven adja, ami később Európában és Amerikában is megjelent. A DS-re készült játék kísérletet tett arra, hogy a focit egy egészen újszerű megközelítésben mutassa be. A kísérlet sikeres volt, bár nem mindenki rajongott egyformán a játékért és annak folytatásaiért. Ennek egyik oka az erősen japán jelleg, másik pedig nyilvánvalóan a témája.

Történetünk főhőse Arion, aki már kisgyerek korában eldöntötte, hogy ő a Raimon középiskola focistája lesz. Ennek igen egyszerű oka volt, ugyanis hősünket egy titokzatos focista mentette meg egy baleset következményeitől, méghozzá egy olyan focilabda segítségével amin a Raimon iskola logója szerepelt. Arion életében pedig eljön a nagy nap és megérkezik az iskolába, ahol beteljesülhet élete nagy álma. Az viszont már rövid időn belül kiderül, hogy valami nincs rendben a focival. A meccseket bizonyos utasítások figyelembe vételével játsszák, amiket a focit irányító szervezet a Fifth Sector hoz meg. Minden meccs az ő utasításaik szerint zajlik, és minden iskolában megtalálhatóak a „küldöttjeik” akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezen utasítások betartásra kerüljenek. Természetesen főhősünk a foci megszállott rajongója, így egy kisebb „lázadást” szít, hogy visszatérjen a valódi foci, bár az elején még csapattársai ezt nehezen fogadják el, később az egész csapat szembeszáll a Fifth Sectorral. A történetről talán többet nem is írnék, mivel könnyen spoilezhető, annyit viszont érdemes megemlíteni, hogy akik a korábbi epizódokkal játszottak, azok számára lesz néhány ismerős karakter.

Maga a játékmenet viszonylag egyszerű koncepcióra épül. A történet szempontjából fontos meccsek között a játék hátterét adó eseményeket ismerhetjük meg, miközben egyik helyről a másikra szaladunk és beszélgetünk különböző karakterekkel. Ezen részeket akár tölteléknek is tekinthetjük, de a játék szempontjából is fontos történések zajlanak ilyenkor is. Ekkor van ugyanis lehetőség arra, hogy csapatunkat összeállítsuk, fejlesszük a karakterek képességeit, kisebb összecsapásokat játszunk, felszereléseket és eszközöket szerezzünk. Vagyis ilyenkor készülünk fel a „sorsdöntő”, a játékot meghatározó meccsekre.

Az RPG rész nyilvánvalóan nincs túlbonyolítva, a játékosaink fejlődnek, új képességeket kapnak, npc-kel beszélgetnek. Az összecsapások viszont már nem a szokványos módon zajlanak. A játékosok irányítását az érintőképernyőn végezhetjük. Bár a karakterek önmaguktól is mozognak, akár mindegyiknek külön is parancsot adhatunk, de elsődlegesen arra helyeződik a hangsúly akinél a labda van. Ha ez éppen az ellenfél, akkor a közelben lévő játékosunkat küldhetjük rá, amennyiben az beéri akkor kiválaszthatjuk, hogy miképpen szeretnénk megállítani. Ez lehet blokkolás vagy becsúszás a későbbiek folyamán pedig egyéb különleges képesség. A játék előrehaladtával egyre nagyobb hangsúly helyeződik ezen különleges képességekre, amik a játékosok TP-jéből hozhatók elő. A különleges képességek közül is kimagaslik az úgynevezett Fighting Spirits amik lényegében Avatarokat idéznek meg, és hosszútávon növelik a játékosok képességeit. Szinte megállíthatatlan szuperjátékosunk lesz, aki könnyebben tör előre és nagyobb eséllyel blokkolja az ellenfeleket is. Tovább mélyíti a játékmenet összetettségét a taktikai manőverek és a négy elem használata. Ez utóbbiak akkor kerülnek előtérbe amikor két speciális képesség feszül egymásnak, ilyenkor az elemek közötti viszony dönt. A levegő legyőzi a föld elemet, a fa legyőzi a levegő elemet, a föld legyőzi a tűz elemet, a tűz pedig legyőzi a fa elemet.

Mint látható tehát maga a foci rész igen összetett, és odafigyelést igénylő része a játéknak. Bár az első mérkőzések még nem hordoznak magukban annyi lehetőséget a későbbiek folyamán már kifejezetten izgalmasak lesznek. A játékosok irányítása mellett ugyanis oda kell figyelnünk a képességek megfelelő használatára, a játékosok TP és FP pontjára. Ez utóbbi elfogyása ugyanis azt jelenti, hogy játékosunk elfáradt, ilyenkor vagy cserélünk, vagy izotóniás italt adunk neki. Elmondható, hogy a játék bár egy picit nehezen indul pár óra játék után viszont már komoly függőséget tud okozni, tehát érdemes átlendülni az első szakaszon és azt mint tutorialt felfogni.

A játék olyan elemeiről, mint a grafika, hangok és zene még nem esett szó. Az Inazuma Eleven Go egy szép és stílusos játék, az nem mondható el róla, hogy kiemelkedő ezen a téren, de tegyük hozzá, hogy Japánban 2011 végén jelent meg, vagyis közel három éve. A zenékről szintén hasonlóan tudunk nyilatkozni, vannak igazán fülbemászó dallamok, de akadnak olykor monoton zenei aláfestések is, összességében viszont a játék ezen része is inkább pozitív. Nem mondható ez el viszont a szinkronhangokról. Némelyik kifejezetten kellemetlen, és akkor még nem is említettük az erőltetett különféle akcentusokat, és a szövegbe kevert francia, spanyol és egyéb szófordulatokat. Ezekkel a játék hangulatát próbálták emelni, de nálam és feltételezem még sok egyéb játékosnál pont az ellenkezőjét váltották ki. Felesleges volt ebbe az irányba elvinni a karaktereket, és kinézetük alapján valamilyen akcentust rájuk erőltetni.

Összességében elmondható, hogy akik szeretik a különleges játékokat és nem rettennek vissza az érdekes stíluspárosítástól, azok egy tartalmas és szerethető játékot kapnak az Inazuma Eleven Go-tól. Vannak hibái és közel sem tökéletes, a szinkron néha kifejezetten idegesítő és a japános túldramatizálás is megtalálható benne, de ha valaki ráérez az ízére biztos hosszú órákat fog eltölteni vele. Tartalom és felfedeznivaló bőven van benne.