Horrorra akadva

Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Wales Interactive erősen ráállt az interaktív, élőszereplős filmek kiadására. Minden évben menetrendszerűen érkezik egy-két ilyen produkció, amik általában a thriller műfajt kerülgetik jobbról-balról, több-kevesebb sikerrel. A most megjelent I Saw Black Clouds is hasonló húrokat penget, ám ezt hamisítatlan, szellemekkel és természetfeletti horrorral beoltott formában teszi, nem is feltétlenül rosszul. Ezen felül pedig meglepetést is tartogat, hiszen a műfaj többi tagjához képest egészen radikális módon más irányba is elvihető a cselekmény.

A játék (vagyis inkább film) főszereplője Kristina, akinek egyik legjobb barátnője gyanús körülmények között hal meg. A kezdeti gyászt aztán csakhamar hátborzongató rejtélyek váltják, kiderül ugyanis, hogy a lányt talán egy szellem vette rá, hogy végezzen magával. Főhősünk talál egy naplót, amit elolvasva egyre sötétebb és félelmetesebb események közepén találja magát. A kisvárosban gyanúsabbnál gyanúsabb szereplőkkel beszélgetve végül már maga sem tudja, mit gondoljon, és bárhol kutasson a válaszok után, szinte biztos, hogy egy kísértet fog a nyomában járni, vagy akár az életére törni…

Az ISBC (ez nem valami bank neve, csak a játék címét rövidítem a hatékonyság kedvéért) tehát alapvetően ugyanúgy működik, mint az élőszereplős interaktív filmek műfajának többi tagja, akár a Late Shift, a The Complex vagy más produkciók. Van azonban néhány lényeges különbség. Először is, sokkal több ponton van beleszólásunk a történetbe: gyakran néhány másodpercenként kell választani, akár komplett párbeszédek során minden választ mi adhatunk meg. A másik dolog, ami kifejezetten meglepett, a szabadság, hogy mennyire eltérhetünk az eredeti alapvetéstől. Az első végigjátszás után csak hümmögtem magamban, hogy láttam egy időnként egészen hatásos pszichológiai horrort, másodszorra viszont egy teljesen másik „filmet” nézhettem végig. Majdnem olyan, mintha két filmet kapnánk egyben. Nem szeretném elspoilerezni a dolgot, de bizonyos döntések függvényében a természetfeletti, „szellemes” horror helyett egy hagyományosabb, gyilkosos thrillert kapunk, ahol a fenyegetést nem rémisztő kinézetű kísértet, hanem egy álarcos, kalapácsos gyilkos jelenti – komplett jelenetek és filmrészletek lettek leforgatva különböző szereplőkkel, sőt a két ágon egyedi karakterek is feltűnnek.

Mindig is éreztem és vallottam, hogy ebben a műfajban több van, mint amit eddig láttunk, az ISBC pedig ebből végre meg is csillant valamit. Játékidőben és tartalomban is több és változatosabb, mint a korábbi próbálkozások, jóval több eltérő helyszínnel, jelenettel és szereplővel, amik, és akik egészen más megvilágításba helyezik a történetet. A vége természetesen mindig hasonló, de így is van összesen négyféle befejezés, és egy rakás titkos részlet, amiket nem lehet egy-két végigjátszás során megtalálni, annyi variációs lehetőségünk van. További kellemes extra még például a „streamer mód”, ami megállítja a döntéseknél a filmet, hogy egy élő közvetítés során akár a közönséggel is megbeszélhessük, hogyan legyen tovább. Egyébként is üdvözlendő a sok beállítási lehetőség (például a feliratok kinézete és mérete), ugyanakkor az angolul nem tudóknak rossz hír, hogy magyar nyelvet sajnos most sem kaptunk.

Sajnos ennek a nagy szabadságnak hátulütői is vannak, mind dramaturgiai, mind technikai értelemben. Nyilvánvaló, hogy egy ennyiféleképpen összeollózott film sosem működhet olyan jól, mint egy dedikált mozis vállalkozás, vagyis senki ne várjon horror-forradalmat. A jelenetek néha nem teljesen logikusan követik egymást, a színészi játék jóindulattal is közepes. Az ijesztőre vagy félelmetesre hangolt jelenetek viszont hatásosak: nekem rendszeresen felállt a szőr a hátamon a film közben – egyébként sem jól tűröm az ilyen kísértetjárta történeteket. Horror rajongók nem látnak majd újdonságot benne, de amit a filmkészítők kitaláltak, az remekül működik.

Komolyabban rombolják viszont az élményt a technikai problémák, amik leginkább a hangot érintik. A tesztelt Xbox változatban a kép csúszik a szinkronhoz képest (épp annyit, hogy az már észrevehető és zavaró legyen), de ami még rosszabb, hogy minden vágásnál megszakad egy pillanatra a hang és a zene. Ez nagyon illúzióromboló, olyan, mintha állandóan akadozna a film, főleg a gyors, pár másodperces snittek között. Maga a képminőség sem tökéletes egyébként, hiába HD, bizonyos jeleneteknél olyan, mintha egy agyontömörített YouTube videót néznénk, nem jönnek át a finom részletek. Ezen nem segít a fényképezés sem, a szereplők (többnyire rémült) arca helyenként túl erős fénnyel van megvilágítva, míg máshol a sötétben alig látni valamit.

A technikai kiforratlanságok megoldására egyébként a kiadó egy hamarosan érkező frissítést ígér, ami elvileg rendbe teszi majd elsősorban az Xbox változatot, de még ezekkel együtt is jó véleménnyel vagyok a „játékról”. Az I Saw Black Clouds végre tovább mer lépni a hagyományos interaktív filmeken, és több döntési lehetőséggel, több tartalommal és változatosabb cselekménnyel súlyt is ad ezeknek a döntéseknek. Egy olyan alkotás, amit tényleg érdemes többször is végignyomni, plusz keresni benne a további lehetőségeket, átkutatni helyszíneket, amiket először nem tettünk, mert a lehetőségekhez mérten kifejezetten sok extra jelenet került bele. Azok számára mindenképp ajánlható, akik egy horrortól, vagy feszült, gyilkosos thrillertől nem riadnak vissza, kedvelik a borzongást, és ezt akár másokkal is szívesen megosztanák.

Pro:

• hangulatos horror-thriller történet megfelelő játékidővel;
• az átlagnál jóval több döntési pont;
• jelentősen eltérő irányokba elvihető cselekmény;
• jól működő, feszült, hátborzongató pillanatok.

Kontra:

• a képminőség nem tökéletes;
• hanghibák;
• itt-ott logikai bukfencek a jelenetek között.

70

Az I Saw Black Clouds PC-re, PlayStationre, Xboxra és Nintendo Switch-re érhető el.

dreampage