Európai vakáció

Látványos képsorokkal indít a Forza Horizon 2. Az élőben felvett végtelen utak és festői panorámák kiváló felütésként szolgálnak a játék számára, mert ez a mellékág erről szól. Nem egyszerű versenyzést, hanem szó szerint élményeket kínál. Élményeket, amik ismerősek lehetnek innen-onnan, de soha ennyi kellemes emléket nem idézett meg egyetlen autós játék sem.

A Horizon zenés-autós fesztivál elköltözött, a helyszín ezúttal nem Colorado, de még csak nem is az amerikai kontinens. Dél-Európában járunk, Olaszország és Franciaország határvidékén. A mediterrán napsütés, a forró kisvárosi utcák és az azúr tengerpart világában. A választás nem is lehetett volna jobb, ez a terep nemcsak nagyobb, de sokkal szebb és változatosabb mint az első részé. A játéktér nem beláthatatlanul hatalmas, de miután jóval szabadabban bejárható, teljesen el lehet veszni benne. Többé nem vagyunk az utak foglyai, a legfőbb akadályokat (vastag fás szárú növények, betonfalak és építmények) leszámítva semmi nem állja az autók útját. Áttörhetők a fa kerítések, legyalulhatók a szőlő ültetvények és a bokros területek, akár még gabonaköröket is rajzolhatunk. A Horizon 2 világa egyszerre nagy, szabad és csodaszép – ilyen hatalmas, látványos panorámákat ilyen kidolgozottság mellett alighanem most láthatunk először.

A játéktér 6 régióra van felosztva. Sisteron, Nizza, Saint-Martin, San Giovanni, Montellino és Castelletto városai és környékük adja a nextgen játszóteret. Minden régióban 28 bajnokságot lehet teljesíteni, ezek hasonló módon autótípusokra vannak szétválasztva, ahogy azt a Forza Motorsport 5-ben is láttuk. Izomautók, GT, szuper- és hiperautók, off-road, rali, mindenből modern, retro, kultikus és még ki tudja milyen variációk adják a huszonnyolc szériát. Minden város környékén 28, ez összesen 168 bajnokságot jelent csaknem hétszáz versennyel.

Az egyjátékos karrier módot a fejlesztők ezúttal egy új, és őszintén szólva kissé ellentmondásos mechanikával próbáltak feldobni, ez pedig a Road Trip, magyarul talán nevezzük Kirándulásnak. A rendszer lényege, hogy minden egyes bajnokság után a mezőny felkerekedik, és átautózik egy másik város Horizon központjába, ahol a következő teljesítendő bajnokságot lehet kiválasztani. A dolog elsőre furcsa, másodikra érdekes, harmadikra pedig már frusztráló tud lenni, de csak a "Forzás" beidegződések miatt. A Horizon 2-ben ugyanis ezzel megakadályozták, hogy gépies pipálgatásba torkolljon a játék. Nem lehet egy adott helyszínen minden bajnokságot megcsinálni, hogy aztán jöjjön a következő terület. Minden egyes bajnokság után (tehát 4 versenyenként) új helyszín következik – kezdetben a fesztivál vezetője, később mi magunk jelölhetjük ki a célt, így azért megkapjuk az áhított szabadságot. 15 bajnokság megnyerése után következik a végső leszámolás, a Horizon Finálé, egy ultrahosszú verseny hegynyi fődíjjal. Ezután folytatódnak a kirándulások, az összes bajnokság teljesítése pedig száz óránál is több játékidőt jelent.

Első hallásra, sőt néhány óra játék után is feleslegesnek tűnhet ez a kötelező kirándulgatás. Csakhogy ennek a tét nélküli (pontosabban XP azért jár érte) autózgatásnak megvan a maga értelme. A játék egyéb mechanikái (a PGR sorozatból visszaköszönő Kudos rendszer, a fotós kihívások, a Drivatarok) pontos fogaskerekekként illeszkednek össze, így bár először nem vagyunk tudatában, az egyjátékos mód felépítése szándékosan ilyen. Ezzel a játékkal lehetetlen sietni, mert nem is arról szól. A Horizon 2 élményeket kínál, és a fejlesztők ezzel a húzással lazább tempóra, a játék hangulatának, világának befogadására "kényszerítik" a játékost. Nem egyszerűen kattintunk a menüben, és jön a következő verseny. Ez egy élő, lélegző nyílt világ, ami felfedezésre vár. Kár lenne menüképernyőkké degradálni, és ezt a Playground Games – kissé furcsa módon és talán ellentmondásos kötöttségek árán, de – megoldotta.

Természetesen nem csak a versenyek várják a játékosokat. Ott vannak a visszatérő Sufnikincsek (Barn Finds), az utakon várakozó Bakancslista kihívások (Bucket List), az elképesztően látványos Showcase versenyek, és a rengeteg megtalálható tábla, amik – mivel a játéktér most már szinte teljesen szabadon bejárható – sokkal ravaszabbul vannak elrejtve mint az első részben. Az utakat a Drivatarok népesítik be. Sokan vannak, állandóan felbukkannak, és mindegyikük kihívható egy gyors versenyre, van köztük aki sokkal gyorsabb autóban ül mint mi (Pro Drivatar), de ha legyőzzük, egy vagyon üti a markunkat. A Forza Motorsport 5-ből áthozott intelligens technológia egyébként nem jelentős változás, a Drivatarok inkább a megszokott de nagyon élvezetes viselkedési mintákat alkalmazzák.

Az autók irányítása, fizikája nem változott sokat az első Horizon óta. Messze áll ez a Motorsport széria hideg-rideg szimulációjától, de az árkád őrületektől is. Ésszel kell vezetni, kanyar előtt fékezni kell, érezhetőek az autók egyedi tulajdonságai, ahogy rugóznak, csúsznak. A Horizon 2-ben nemcsak fejleszteni de tuningolni is lehet a járgányokat (ez az első részből még hiányzott). A játék alap mechnaikái egyébként ugyanúgy működnek mint a Forza 5-ben. A fejlesztés, festés, fotózás, a tartalmak megosztása is.

"Félárkád" autóverseny talán még sosem volt olyan élvezetes mint itt. A fejlesztők ügyesen találták meg az egyensúlyt a jó tapadású épített utak, a hatalmas farolásokra lehetőséget biztosító földutak és a mindenféle egyéb felület (poros út, fű, homok stb.) között, mindezt szárazon és esőben. Ha leszakad az ég, a kezelés érzékenyebbé válik, de ez nem nehézség vagy hátrány, gyakran inkább csak még élvezetesebbé teszi a kanyarok bevételét. A játéknak egyetlen olyan pontja sincs, amibe ilyen téren bele lehetne kötni. Minden pillanatban fantasztikus élmény vezetni, érezni az autók zötykölődését a földes utakon, hallgatni a vizes aszfalt susogását, figyelni a rugózást... Mindehhez az Xbox One kontroller is asszisztál, ebben a játékban is remekül érezni a tapadás elvesztését a rezgő ravaszoknak köszönhetően.

Szinte makulátlan kivitelezés

Nemcsak a játszhatóságról lehet szuperlatívuszokban nyilatkozni, hanem a látványról is. Dél-Európa egyszerűen mesés környék, az általa inspirált Horizon 2 játéktér pedig nem különben. Forza játékban ennyire élethű, természetes bevilágítást még sosem láttunk. Nagyrészt sikerült megszabadulni az első rész sárgás színvilágától, a komplex légköri szimulációnak köszönhetően a palettáért nem a művészek keze, hanem a tudomány felel. A napsütés lenyűgözően szép, de még tovább fokozódik a hangulat ha beborul az ég, dörög és elered az eső... és akkor sötét, szürke és vizes lesz minden, a tócsák összegyűlnek az aszfalton, minden tükröződik, az autón végigfutnak a vízcseppek, az ablaktörlő pedig serényen törli le azokat... A játékban minden effekt és fényforrás dinamikus, így az éjszaka kivilágított városok, a fényszórók, az autókon megjelenő tükröződések mind-mind valós időben történnek, ahogy maga az időjárás is kiszámíthatatlan.

Az autók kidolgozása egy hajszálnyival talán elmarad a Forza Motorsport 5 mögött, de ez egyáltalán nem szembetűnő. A négykerekűek rendkívül élethűek. Esőben vizes lesz a kasztni, földúton kolbászolva tiszta sár és homok lesz a gumi, a felni és nagyjából az autó egész alsó fele. A táj pedig olyan szép, hogy százméterenként meg lehetne állni fotózni. Rendkívül természetes, realisztikus az egész, dús növényzet, kopár sziklafalak, képeslapra illő kisvárosok váltják egymást hihetetlen minőségben. Felsorolni nem igazán lehet, inkább csak átélni. Mindez 1080p felbontás mellett teljesen stabil 30 fps-sel mozog egyetlen röccenés nélkül, ahogy azt ettől a sorozattól megszoktuk.

Persze nincs játék kompromisszum nélkül, a Horizon 2 sem mentes az apró technikai bakiktól. Ilyen például az árnyékok észrevehetően csökkentett minősége, illetve a távolban kirajzolódó növényzeten is itt-ott látni, ahogy közelebb érve részletesebb modellekre vált a grafikus motor. Kifejezetten technikai problémaként pedig annyit lehet felhozni, hogy a térképről a játékra visszaváltva és gyorsan elindulva néha egy-egy tizedmásodpercre megakad a játék. Ennek valamilyen streamelési vagy adatszinkronizálási oka lehet, remélhetőleg később javítják majd.

Hangok terén is nagyot alkottak a fejlesztők. Nemcsak az autók de a környezet hangzása is remekbe szabott. Mindenképp kiemelendő az esős időjárás megvalósítása, ahogy susog, vagy belső kameranézetben a tetőn kopog a szakadó eső. A gumiabroncsok kaparása, a különböző útfelületeken való viselkedése miatt szinte ott érezzük magunkat a napégette, vagy éppen eső áztatta terepen. A hangulatról pedig hét rádióadó is gondoskodik, mind külön zenei stílust képvisel, a játék összesen csaknem 150 zeneszámot kínál. Még olasz klasszikus adó is van – melyik másik játékban lehet az Örömódára ralizni?

A Forza Horizon 2 online és közösségi lehetőségeit érdekesen oldották meg a készítők. Nincs külön multiplayer menü, nincs szobákban várakozás. Néhány gombnyomással át lehet váltani online módba, ilyenkor az egész játéktér válik egyfajta "lobbivá". A résztvevők számára szinkronizálódik a napszak, az időjárás, a forgalom, a térképen pedig megjelennek az online versenyek, bajnokságok és események. Ha valaki aktiválja az egyiket, egy gombnyomással lehet csatlakozni hozzá. Barátok között értelemszerűen megbeszélés kérdése, mikor mit csináljon a társaság (természetesen létre lehet hozni privát barangolást is). Lehet versenyezni vagy kirándulni, komplett bajnokságokat teljesíteni, és természetesen visszatérnek a közkedvelt "Játszótér" (Playground) módok is, mint a Király vagy a Fertőzés. A térképen néha "el lehet veszíteni" egymást, de van lehetőség úgynevezett csoportos célpont kijelölésére, ilyenkor a GPS mindenkit a megfelelő helyre navigál. Összességében érdekes mód ez így, mert nem szakít ki a játék világából, nem kell menüben turkálni és várakozni, ugyanakkor szokni kell a rendszerét, elsőre biztosan szokatlan lesz.

További érdekesség az egyjátékos módból is elérhető Autós Találkozó (Car Meet). Ezek afféle autóbemutatóként szolgálnak. A bent lévők autóit lehet nézegetni, és ha valakinek tetszik a járgánya, festése vagy tuningja, azt rögtön meg is lehet venni. Más játékosokat ki is lehet hívni egy gyors versenyre. Minél több lesz a Horizon 2 játékos, annál izgalmasabbak lesznek ezek a Találkozók is – jelenleg Drivatarok töltik ki az üres helyeket.

A Forza Horizon 2 egy olyan autós játék, ami nem egyszerűen csak versenyeket, szép pályákat kínál, hanem valódi élményekkel ajándékozza meg a játékost. Olyan élményekkel amiket aztán lehet mesélni a baráti körben, vagy épp együtt lehet átélni. Mindehhez a nagyszerű látvány, a dinamikus napszak és időjárás asszisztál elsősorban, de mindez nem lenne elég, ha a játék irányítása nem lenne megfelelő, ha az autók egyénisége nem érződne az utakon száguldva. Ez az alkotás minden helyzetet tökéletesen kezel. Terepjáróval a dimbes-dombos tájon, rali autóval a keskeny földutakon vagy a legmodernebb sportkocsival a belvárosban, itt mindenki megtalálja a maga számítását és élményeit. A remek technikai megvalósítás, a hamisítatlan fesztivál hangulat pedig olyan pluszt ad mindehhez, ami más játékokban általában nincs meg. Feltétlenül ajánlott játék, az autók rajongóinak pedig egyenesen kötelező.

Pro:

• Változatos, szabadon bejárható játéktér
• Csodálatos grafika élethű bevilágítással és színekkel
• Hatalmas egyjátékos tartalom, rengeteg online lehetőség
• Profi kezelhetőség és fizika
• Remek soundtrack
• Erőteljes hangulat, ami a játék kikapcsolása után is velünk marad

Kontra:

• A terület lehetne egy fokkal még nagyobb
• Kevés Showcase verseny
• Apróbb technikai problémák