Gamin' blog - A legrasszistább játék?

Remélhetőleg a cikk végére kiderül...

Szóval kivégeztem ezt is. Az egyel ezelőtti írásomban az első 1-másfél óra alapján már kezdtem temetni WaW-ot, ám a helyzet így a végére némiképp megváltozott, és bizony nem is olyan rossz ez a játék.
Pont ezért cseppet sem könnyű objektíven összefoglalni a tapasztaltakat, hiszen egy egyértelműen kiváló játék esetében nem nehéz egybegyűjteni a pozitívumokat, ezesetben viszont még az íráson belül is kompromisszumra kényszerülők.

Szóval a grafika. Mint az egész játék úgy ahogy, ez is eléggé felemás. Egyrészt valóban van, hogy a látvány a nagyon szép és az "ez meg mi?" kategória között ingadozik. De igazából úgy vettem észre, hogy a motor a világosabb textúrájú pályákon igencsak alulteljesít. Értsd ezt úgy, hogy a fényesebb, napsütötte mapok elég "száraz" benyomást keltenek, amiből azért akad bőven itt is ott is.
Valamint azt hiszem, ez az első Call of Duty, amiben van roncsolódás, bár néha elég extrém helyzetek adódnak ami a gépfegyverektől leszakadó lábakat, karokat illeti.
Kiefer Sutherland ide, Gary Oldman oda, a szinkron lagymatag. Főleg utóbbi csalódáskeltő. Annyira erőltetett ez az angol-orosz akcentus. Meg egyébként is, miért nem lehet az szovjet kampányba eredeti orosz nyelvezetet használni? Ez így olyan illúzióromboló. Csak nem Az Elnök különgépe...?
A zenében viszont némi változást vettem észre. Világháború és rock? De működik, és tényleg. Csak kár, hogy ez is olyan semmilyen.
Aztán végre most az autósüldözést nem erőltették. Azonban a CoD védjegyének számító tankos küldik ezúttal sem maradhattak ki. Véleményem szerint a széria legbénább páncélos missziói. Szinte semmi értelme, csak van. Még az irányítás is érdekes. Jah a sebzés...két lövés egy Tigris? És a tank újragyógyul? És ha már itt tartunk, eléggé feltűnően gyengítettek és erősítettek egyes fegyvermodelleken. Értem én, hogy balansz meg minden, de ne már!
Amúgy meg repülőzhetünk is. Ez már volt az United Offensive-ben, de ez itt sokkal jobb és élvezetesebb. Már maga az, ahogy a géppuskaállások között mozgolódunk, vagy ahogy a felszínre segítjük a bajtársakat. Nagyon pöpec misszió. Tank-Repülő 0:1
Ezt leszámítva viszont a küldetések...hát hogy is mondjam; ódivatúak. A Modern Warfare olyan volt, mint egy interaktív film túszkiszabadítással, robbantással meg mindennel. Itt viszont a "menj ide, robbantsd fel ezt; várd míg jön az erősítés" stb. feladatok vannak. Tisztára olyan, de halál komolyan, mint a legelső CoD. Ráadásul a legtöbbnek se előzménye - hogy most akkor "hogy is kerültünk ide?" - se vége nincs, egyszer csak elsötétül a képernyő és kész. Amúgy meg tök érdekes, mert az elején úgy véltem, hogy na majd a szovjet kampány odabasz rendesen; hát jah, az első 1-2 misszió, aztán az is beállt valami hihetetlen hentelésbe, ahol csak az előrenyomulás a lényeg, az ellenfél meg csak jön és jön, még mi előbbre nem megyünk. Azért legalább az MI összeszedte magát így a végére, társaink is olykor-olykor el is találnak valakit.

Igazából sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy bár jónak jó, ám nem a Modern Warfare tette magasra a mércét, hanem bizony ez a játékmenet ma igencsak kevés. A játékidő 6 óra felett, de még érzelmeket sem képes kiváltani, nem úgy mint az MW befejezése. Ráadásul Reznov és Roebuck sem akkora egyéniségek mint Price. Mi meg csak a néma hős, akinek egy rohadt mondatot nem bírtak a szájába adni.
Engem csak az érdekelne, hogy Michael Phelps-nek tetszett-e? És vajon ezek után mit várhatunk a vietnámos epizódtól?

A teszt még nem ért véget, kérlek, lapozz!

09.02.2010 - Pause 04.02.2010 - Ezzel játszom én