Bevezetés
Az RPG-fanok már a Dragon Age 2004-es E3-on való bejelentésekor sejtették, hogy valami igazán nagy durranás készül. Öt év után végre megjelent a játék, és kijelenthetjük, hogy ismét csak nem csalódtunk a BioWare-ben. Mert ugye mit is szeretünk mi, szerepjáték-rajongók egy RPG-ben? A jól megírt, fordulatos sztorit, olyan karakterekkel, akiknek a jelleme és háttere alaposan ki van dolgozva. A részletes karakterfejlesztést, dialógust, valamint a játék újrajátszhatóságát. A Dragon Age pedig ezekben a dolgokban kiemelkedő. A klasszikus RPG - hála a BioWare-nek - ezzel talán soha nem fog kihalni. Az alkalmi szerepjátékosok főleg a grafikát, filmszerű jeleneteket, könnyen érthető, mégis epikus sztorit szeretik a játékokban, míg az igazi rajongók a sok dialógust és lehetőséget értékelik igazán. A Dragon Age mindezt egy új szintre emelte, ezzel képes rabul ejteni minden szerepjátékost. A nagyközönség számára bonyolult D&D szabályrendszer helyett egy újat készítettek, a harcok jóval dinamikusabbak és látványosabbak, a PC-n elérhető taktikai nézet pedig még egy kis stratégiai-elemet is kölcsönöz a játéknak. A játék eszméletlen háttér-információját a végigjátszás során folyamatosan adagolják nekünk, de a továbbjutáshoz elég a térképeket és a naplónkat használni, így az alkalmi RPG-fanok is könnyen boldogulnak a játékkal. Az igazi szerepjátékosok azonban a dialógusok olyan mértékű tárházát találhatják a Dragon Age-ben, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A Dragon Age élvezetes, filmszerűen koreografált, egytől-egyig alábeszélt, mimikákkal teli párbeszédeket tartalmaz, melyeknek majdnem mindegyike következményekkel is jár. Ez pedig egy igazi szerepjátékos számára létfontosságú.
A játékban kiemelkedő szerepet kaptak a párbeszédek, ugyanis a játék sztorija a szokásos"Eljön a jófiú, aki megmenti a világot a gonosztól"-sablontól lényegesen komplexebb. Komolyan belekóstolunk majd a politikába, belső viszályokkal, árulásokkal találkozunk, akárcsak a való életben. És ezeket a dolgokat nem fogjuk tudni megoldani puszta erőszakkal. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy dacára a rengeteg lehetőségeknek és mellékküldetésnek, a fő sztori vonalát képező quest-sorozatot lehetetlen elkerülni, ugyanis az lineáris. Viszont a végrehajtás sorrendje és mikéntje teljesen rajtunk áll. Azaz teljesen mindegy, hogy milyen jellemű karakterrel játszunk, a döntéseinken múlik a dolog. Egy gonosz karakterrel is sikerülhet megmenteni a világot, és egy jóval is végleg elpusztíthatjuk azt, minden rajtunk múlik. A számtalan feladat mellett még a társainkkal is beszédbe elegyedhetünk, különféle személyes küldetéseket és új képességeket is kaphatunk tőlük, amennyiben eléggé megkedvelnek minket. Némelyik társunknak önmagában annyi mondanivalója akad, mint más szerepjátékokban az összes karakternek. De ha velük beszélünk, érdemes megfontolni a szavainkat, ugyanis ha sikeresen magunkra haragítjuk valamelyik csapattársunkat, akkor az végleg elhagy minket, vagy rosszabb esetben nekünk is támadhat. Viszont az ellenkezőjét is elérhetjük, azaz ha eléggé megkedveltetjük magunkat egy társunkkal, akkor barátságot, sőt románcot is kezdeményezhetünk velük, aminek szerelem és szex is lehet a vége.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
