Főszerepben: Kevin Spacey
Azt talán még fejlesztői közül sem sokan tagadnák, hogy a tavalyi Call of Duty-epizód, a Ghosts a sorozat egyik mélypontja volt. Lapos kampány, unalmas multiplayer pályák, túlbonyolított alien-vadászós külön játékmód – az Infinity Ward stúdió ezzel a résszel teljesen elveszítette a fonalat. Szerencsére nekik lesz három évük rá, hogy kitaláljanak valami újat, valami izgalmasat, hisz a sorozaton már három fejlesztőcsapat dolgozik „vetésforgóban”. Az idei rész mindenképpen kérdőjel volt, hisz ez az új Sledgehammer első munkája; azt tudtuk, hogy a stúdió vezetőit a Dead Space-széria alkotóbrigádjából szipkázták el, de mivel itt nem horrormeséről van szó, senki nem tudta, hogy mit várhatunk tőlük.
Nagy vonalakban persze nem voltak kérdések: a közeljövő háborúiban fogunk részt venni, hatalmas robbanásokkal, eltérő országokban, mindig 100%-os lendülettel. A sorozat minden részére jellemző ez a recept, ami néha olyan klasszikust eredményezett, mint a Modern Warfare, de az is előfordult, hogy valami sokkal fantáziátlanabb sült ki a dologból. Az Advanced Warfare már eleve jól indít, hisz kis túlzással sci-fi környezetbe repít minket; no űrhajók nincsenek, és lézerágyúból is csak egy közepesen gyenge akad, a láthatatlanná tevő gúnya, az exoskeletonok, a DNS-kódolt vegyi fegyverek no és parányi drónok egész rajai mind-mind jelzik, hogy itt a sorozat új területre merészkedik.
Megvannak az előnyei annak, ha az ember egyik kezét a legelső bevetésén levágják… [+]
Igen nagy kár, hogy ezzel szemben a kampányban a történet meglehetősen klisés, a nagy fordulatot gyakorlatilag az első percektől lehet látni. Hiába kiszámítható azonban maga a sztori (egy privát, felbérelhető hadsereg egyik elit osztagában dolgozunk, egyenesen a céget vezető Jonathan Irons parancsainak megfelelően), szerencsére a küldetések kellemesen változatosak ahhoz, hogy mindezt megbocsássuk. És az sem árt persze, hogy hiába látjuk előre a történetet, az legalább kellően látványos rendervideók egész tömegével van elmesélve – ezek amúgy a magyar Digic stúdió munkái.
A teljes bolygón végigvezető küldetéssorozat (az Antarktisztól Bulgáriáig, Amerikától Irakig, Dél-Koreától Nigériáig igen sok helyen megfordulunk) kellemesen változatos feladatokat kínál. Nem mondom, hogy különösen új lehetőségeket villant fel az Advanced Warfare, de megint van eszelős akció és kétségbeesett menekülés; fegyverek nélküli lopakodás és néhány (szokás szerint legjobb esetben is közepes) járműves rész; egyszer száguldó autók és buszok tetején ugrálunk, másszor egy önjáró páncélzatba bújva számolunk le mindenkivel, akit ellenségként jelöl meg a gép. A legemlékezetesebb szakasz a játékmenetet illetően talán az, amikor egyik kezünk használhatatlanná válik, így csak egykezes fegyvereket tudunk használni, és persze újratöltés sincs – teljesen átalakul a játék, amikor minden lövés számít, amikor a legnagyobb kincs egy teli fegyver. Érdekes az a szakasz is, amikor Nigériában kell átkelnünk egy nyolcsávos autópályán; ez gyakorlatilag egy FPS-nézetből játszható Froggernek felel meg, csak persze sokkal több lövöldözéssel.
Bár igazi felejthetetlen klasszikus nincs a pályák között, rengeteg eltérő környezet és a sci-fi eszköztár mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy az Advanced Warfare igencsak játszatja magát. A legtöbb küldetésben viselt könnyűpáncélzatunk küldetésről küldetésre eltérő extrákkal rendelkezik: egyszer öngyógyító rendszer kap, másszor mágneses, falmászó kesztyűket; néha egy ugrásunkat alaposan megnövelő jetpack lapul rajta, másszor pajzsot tudunk magunk köré vonni. Mivel a játék meglehetősen könnyű lett, ezek használatára nem igazán vagyunk rákényszerítve, ezeknek multiplayerben sokkal nagyobb szerep jut. Furcsa újítást jelentenek az „okos” gránátok. Az egyik fajtát a levegőbe dobva az magának keres áldozatot, és célra tartva elkezdi üldözni azt. A nem halálos gránátot egy kattintással átállíthatjuk: drónok ellen kiváló EMP, katonákat elvakító villanó, illetve ellenfeleinket széles körben akár falon keresztül is mutató kutász verziók érhetők el. Míg az igen hasznos, hogy repeszgránátjainkat fedezék mögül is pontosan hajigálhatjuk ki, az igencsak visszavesz hasznosságukból, hogy a ezeket nem tudjuk „buta” módban használni, így nincs manuális célzás, sarok mögé, vagy nagy ívben hajított gránát – nem vagyok biztos benne, hogy a jövő katonái egyértelműen jobban járnak ezzel a megoldással.
A fegyverek terén már említettem az egy lézerágyút, mint az igazi sci-fi környezet letéteményesét, igazán kár, hogy ez nem olyan erős, mint várnánk. A megannyi ultramodern pisztoly, shotgun, gépfegyver, gránátvető és egyéb fegyver közül két fegyver emelkedik ki. Az egyik egy más játékokban rail gun néven futó mesterlövész-puska, amit ugyan viszonylag ritkán tudunk használni, de akkor elképesztő hatékonysággal. A másik nem is fegyver, hanem egy kiegészítő, ami itt Target Enhancer néven fut, és a nézőkében vörös ragyogással jelöl meg minden ellenfelet; akkor is, ha messze vannak, akkor is, ha töksötét van (jóval hatékonyabb, mint az éjjellátó) és akkor is, ha csak a csizmájuk vége látszik ki valami fedezék mögül. Részben ennek az eszköznek, részben a meglepően kevéssé agresszív mesterséges intelligenciának köszönhetően a kampány érezhetően könnyebb lett, mint a sorozat korábbi részei, így aki eddig Normal fokozaton küzdött, annak a Hardcore szint ajánlott, de még a negyedik, Veteran beállítás is könnyebb, mint mondjuk a Black Ops-ok vagy a Ghosts harmadik nehézségi szintje. A játékot könnyíti a fejlődési rendszer is. Az Advanced Warfare négy területen (megölt ellenfelek, fejlövések, gránátos ölések, illetve összegyűjtött laptopok) követi teljesítményünket, és bizonyos szintek elérésével kapunk egy elkölthető pontot. Összesen 11 képességet lehet fejleszteni, mindegyiket két szinten keresztül, és ezek további előnyöket biztosítanak, például plusz gránátokat, gyorsabb újratöltést vagy célratartást, robbanás elleni védelmet, netán hosszabb sprintelést.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
