Cue tu sia pari nella morte...
Cue tu sia pari nella morte... / Haláloddal egyenrangúvá lészen...
A Brotherhood az első a sorozatban, s minden bizonnyal nem az utolsó, amelyik immáron többjátékos opcióval is rendelkezik. Sokan tartottak ettől, ahogy minden olyan játéknál izgalmakat és negatív hangnemet vált ki egy multiplayer integrálása, ami alapjaitól kezdve nagyon is az egyjátékos játékmenetre építkezik, ízig-vérig sandbox körítésben. S hogy mit nyújt nekünk az Abstergo tömeges keresztes-ügynököket összekapcsoló Animi rendszere a még elérhető memória szekvenciákból felépítkezve, képességeket adva ezzel saját embereiknek? A megszokott játékmódokat, AC körítésben.
Van itt minden, ami elvárható; rangsorolt és privát mérkőzések, gyakorlás a kezdőknek, szintlépés és fejlődés, perk-ek és streak-ek, képességek és jutalmak megszerzése és kusztomizáció mindenki számára, több elmenthető profilban. Többféle helyszín, jó pár választható karakter (akikről már korábban szó esett…) és négy (igazából három, a Wanted-nek van egy Advanced változata is), az új DLC-vel már öt féle játékmód (ami szintén egy Advanced módosítás, most már az Alliance-hoz is).
Florence, Roma, Castel Gandolfo, Siena és az újonnan bejelentett, az Animus Project 1.0-val érkező Mont-Saint Michael, csak hogy teljes legyen a lista, a térképeket illetően. A módok tekintetében itt van nekünk a Wanted (vadász-préda játék, akár egyszerre mindkettővé avanzsálódva), a Manhunt (a csapatok egymásra vadásznak, fontos az együttműködés), és az Alliance (három csapat, hat játékos és rövid körök, páros felosztásban, azaz nagyon fontos a kooperáció!).
Összességében a multi okosan kitalált és frappáns módon illeszkedik a játékmenetbe, egy olyan extrát nyújtva, amiben eddig még nem volt részünk az AC szériában. A hangsúly folyamatosan a kimért, pontos és szép gyilkolásokon van, a letámadós-vérengzős halálosztás természetesen nem ér túl sok pontot, ahogy az együttműködés megtagadása sem vezet dobogós helyezéshez. Mindig résen kell lenni, segíteni a többieknek akár a vadászatban, akár a menekítésekben és lerázásokban, profin beépülni a tömegbe és mindig kivárni a legmegfelelőbb pillanatot arra, hogy elvegyük ellenfeleink életét.
Szépen és szórakoztatóan el lehet vele lenni, a fejlődési rendszer jó, szépen lassan lehet tanulni az újabb és újabb mocskos trükköket, ha baráti társaságban játszunk, egyszerűen fenomenálisan élvezetes tud lenni, persze a session-keresésekkel azért az elején voltak gondok a PSN-en, de mostanra ilyen problémákkal se nagyon találkozik az ember, hála a karácsonynak és a fák alá kerülő Assassin’s Creed – Brotherhood-oknak.
Zárszóként annyit, hogy hamarosan érkezik a szintén ingyenes Animus Project 2.0 is, melynek tartalma előreláthatóan egy új mutiplayer pálya (Pienza) és egy új, szintén multi játékmód lesz, ez utóbbi a Chest Capture nevet kapja, ha minden igaz.
Requiescat in Pace! / Nyugodjék Békében!
A játéknak igazából nincs vérlázítóan idegesítő és nagy hibája, de azért pár dolog nem a legjobb és legkönnyebb megoldásokkal lett kivitelezve. A sorozatra immáron jellemző, hogy részről-részre fejlődik, csiszolódik a rajongók és tesztelők hatására, nincs ez jelen esetünkben sem másképpen, habár a játék hosszát és a történetet illetően is érhetik kellemetlen hozzászólások és javaslatok. Sok újítás, sok színesítés és végre valahára, eltűntek az üres járatok és ismétlődő, monoton feladatok.
Bátran kijelenthető, hogy a Testvériség egy jól felépített, ámbár picit hiányosan megírt, rövid történettel rendelkező, de kiemelkedő alkotás, amely a rajongóknak kötelező, a sorozattal most ismerkedőknek egy meglepően jó játékmenettel és változatosságokkal megáldott választás lehet, persze nagy kihívásra senki se számítson, mellékküldetésekre és megannyi más megoldandó feladatra annál inkább, plusz ugye ott van a multi is, ami szintén sokat dob a szabatosság latjába.
Ha találgathatunk a sorozat jövőjét illetően sok lehetőség is szóba jöhet, lehet Oroszország, esetleg Anglia vagy a Távol-Kelet? Ki tudja, egy biztos; ha a harmadik rész ismételten annyi újdonságot és javítást visz bele a játékba, amennyit a Brotherhood hozott magával a második rész óta, a történetet alaposabban kidolgozzák és az apró-cseprő bug-okat kiirtják, már most megnyugodhatunk; egy jól felépített és szépen kidolgozott játékkal leszünk gazdagabbak az újévben, várjuk tehát szeretettel!
Chi nasce dalla gatta piglia i topi,
/ Akit macska szült, az egeret fog, /
Chi ben comincia è alla metà dell’opera,
/ Aki jól kezd, az máris a siker felénél jár, /
Chi pecora si fa, lupo lo mangia,
/ Aki bárányként viselkedik, azt megeszi a farkas, /
Chi crede in modo che niente non è vero, tutto è permesso ad esso!
/ Aki úgy hiszi semmi sem igaz, annak minden megengedett! /
| Értékelés | |
| 9 |
Játékmenet: Kifejezetten élvezhető, de korántsem hibátlan. A történet jól indul, izgalmas és játszatja magát, de jóval hamarabb véget ér, mint azt várnánk. A véglet és a befejezés ismételten meglepő és fordulatos, az oda vezető út lehet rögös és lassú is, de ha kedvünk úgy tartja, könnyítve a város mindennapjain jóval kellemesebb, ugyanakkor időigényesebb is. A multiplayer kifejezetten és meglepően jó lett, sokat hozzátesz egyedi beépülésével a már a második részben is megvillantatott Animi rendszerével a játékélményhez és a szavatossághoz. Élvezetes és kiegyensúlyozott! |
| 9 | Hangulat: Amit elvárhatunk a játéktól, nagyjából teljesül is. A hangulati elemek a helyükön vannak, az akció és a párbeszédek jól megtervezettek és a kivitelezéssel sincs probléma, azonban vannak pontok és bizonyos hibák, amelyek nem teszik tökéletessé az összképet ebben a tekintetben sem. S sandbox játéktér remekül kielégíti a barangolni vágyók minden igényeit, Ezio mozdulatai és egyébként minden MOCAP tökéletesen kivitelezett, ahogy azt már eddig is megszokhattuk a sorozattól. Egy szó, mint száz; a hangulat sokszor a tetőfokára hág, de vannak összképet csúfító elemek is. |
| 9 | Grafika: Ismét fejlődött, szép és egyre szebb lesz, de az idő vasfoga és a játékosok éhsége az egyre szebbre és jobbra sajnos lassacskán, de kikezdi a konzolos verziókat is. Szó sincs róla, hogy csúnya lenne, a maga stílusában kiemelkedő, viszont a pop-up-olások és a V-Sync hiánya igen is ront az összképen, zavaró és fájó lehet sokak számára. Reméljük, ha megjelenítés nem is fejlődik annyit a következő részig, ezeket a technikai malőröket javítani fogják a fejlesztők, s akkor egy szavunk nem lehet a prezentáció minőségét illetően a jövőben… |
| 10 | Hangok: A párbeszédek és a zenék is a perfekt mód helyükön vannak; Jasper Kyd muzsikái ismét a szívünkbe, haránkon át pedig a lelkünkbe hatolnak, a vonósok és dobosok tökéletes munkáját csak dicsérni és ajnározni lehet. A rejtekéből előcsusszanó penge, a nyílpuska húrjának feszülése, a vessző suhanása és puskák dörrenései is mind arról tanúskodnak; ebbe bizony minden audio mérnök bele adta szívét, s lelkét! Tökéletes munka mind zenei és mind hangzási téren! |
| 9 | Összességében: A Brotherhood sokat fejlődött a második rész óta, de vannak hiányosságai. Apróságok, melyek nem ejtenek mély és fájdalmas sebet a játékos lelki világában, de valamelyest azért rombolják a kialakított összképet és a játékélményt. A pont, amely most itt szerepel, ismét lehet magasabb és alacsonyabb is annak tekintetében, mennyire elfogult vagy mennyire szőrös szívű az ember, aki előtte ül. Egy jó játékkal állunk szemben, minden tekintetben kiemelkedő és élvezhető, bőven van benne tartalom és élvezet, játszatja magát, de nem lett tökéletes. Ez a Testvériség, ez Ezio története, ami még mindig nem ért véget… |
A játék Playstation 3-as verzióját a GameStop konzol webáruház és szaküzlet biztosította a számunkra, ahol ti magatok is beszerezhetitek a legújabb játékokkal együtt.
