Actraiser Renaissance teszt

Az eredeti 31 hosszú éve jelent meg, azonban három évtized alatt sem tűntek el teljesen a rajongók – akiket most teljesen váratlanul egy kibővített remake-kel lepett meg a kiadó.

Elegáns stíluskoktél

Amikor végre bejelentették a harmadik Shenmue-t, vagy a Final Fantasy VII remake-jét, már évtizedes haragon, depresszión és követelőzésen voltak túl a rajongók. Megannyi kevésbé ismert játékklasszikus létezik azonban a legnagyobb hírességek mellett, amelyek hívei egyre fogynak, amelyekért senki nem szervez kampányokat, amelyek visszatéréséért már nemhogy nem küzd, de már nem is gondol senki. Az Actraiser is egyike e sorozatoknak – aki próbálta anno a SNES-es remekművet, annak bizonyára némi töprengésbe kerül felidézni a gyönyörű és kőkemény akciórészeket, és a némileg taktikusabb városépítős szakaszokat. Hét hosszú évvel ezelőtt én is csöndben elsirattam a sorozatot, amikor megírtam a Gamepodra az Actraiserrel kapcsolatos élményeimet – majd elkönyveltem, hogy ez is több volt, mint amennyit a Square Enix a jövőben foglalkozni fog az egykor ünnepelt programmal. Ha láttad a cikk címét, biztosan rájöttél: tévedtem!

Igaz, az Actraiser ma már nem feltétlenül jelenti ugyanazt, mint 31 évvel ezelőtt: akkor ez az Enix legnagyobb megjelenése volt a vadonatúj SNES-re, míg ma egy parányi stúdiót bíztak meg azzal, hogy láthatóan aprócska büdzséből hozzanak össze valami felvállalható új verziót a programból. Meggyőződésem, hogy a Sonic Powered fejlesztői jót akartak az eredeti receptbe hajigált sok újdonsággal, de azért azt is ki kell mondani, hogy a játékhoz igazán sokat ezekkel nem minden esetben tudtak hozzátenni. És persze azt is fontos tudni, hogy noha megjelent a játék több „nagy” platformra is, látvány és komplexitás terén láthatóan mindent a mobilos verziók határainak megfelelően dolgoztak ki.


[+]

Az Actraiser egykori sikerének oka – a nagyszerű pixelgrafika mellett – elsősorban az volt, hogy két teljesen különálló műfajt kevert össze. Persze még nem olyan organikusan, mint ahogy az ma történne: a Tanzra nevű gonosz ellen indított vallásháborúban minden ország, minden mitológia meghódítása három lépcsőből állt. Első és végső feladatunk mindig egy klasszikus oldalra scrollozós fantasy akciójáték képében jelent meg: itt az isteni energiánk által életre keltett kőlovaggal kell Tanzra szörnyeit felszeletelni, a későbbiekben akár mágiát is bevetve e célból. A két gyönyörű akciórész közé azonban a játék mind a hat birodalmában egy-egy városépítős stratégiai rész tolakodott be. Ezekben mindig az a cél, hogy eltérő körülmények közt néhány kósza vályogviskóból gazdag városállamot teremtsünk. A hatalmunkat reprezentáló angyal itt lényegében kurzorként szolgál, akivel részben az építkezéseket kell irányítani, részben pedig a lakosainkra törő démonokat kell levadászni.


[+]

Maga a városépítés természetesen nem Sim City-mélységű: nincsenek komplex összefüggések, nem kell iskolát és tűzoltóságot építeni, és még csak az adókkal sem kell foglalkozni. Az úthálózat berajzolásával lehet alakítani a város növekedését, és ezzel a terjeszkedéssel lehet elnyelni, beépíteni a szörnyfészkeket. Ez persze csak a felszín, valójában azért vannak mélységei ennek a szakasznak is: küldetések, más birodalmakból idehozható fejlesztések, különféle varázslatok teszik változatosabbá e részeket. Ráadásul az akció és a stratégia végső soron összefonódik: az akciórészekben elért pontszám függvényében alakul a városok maximális lakossága, az pedig kihat mind angyalunk, mind pedig megelevenedő lovagszobrunk erejére is.


[+]

Az Actraiser tehát különleges játék volt a stíluskeverést csak nagyon ritkán használó NES-korszak alkonyán, és bár folytatását sajnos kiherélte egy, a tettét ma már nagyon sajnáló amerikai producer (kiszedette a városépítős részeket a játékból, így az Actraiser 2 csak a kőkemény harcokat tartalmazza), a játék sokáig megmaradt a játékosi köztudatban. Rendre feltűnik mindenféle toplistákon, nagyszerű – bár nyilvánvalóan John Williams által inspirált – zenéjét a mai napig sokan hallgatják, és egy ideig az Enix is rendre megkapta a kérdést: mikor lesz már új rész? Válasz persze nem nagyon volt a firtatásra, és szerintem az utóbbi évtizedben már nem sokan ábrándoztak az Actraiser feltámadásáról. Éppen ezért érte mindenkit váratlanul, amikor nemrég egy Nintendo Direct keretei között a kiadó bejelentette, hogy a Renaissance nevű új epizód már a digitális boltokban is van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Elden Ring – segítség az elinduláshoz

    Akár Dark Souls-veterán az ember, akár teljesen új számára ez a műfaj, néhány segítség és tipp mindenkinek hasznos lesz, hogy az első órák ne tökéletes tanácstalansággal teljenek.

  • Pac-Man Museum + teszt

    1980-ban a Pac-Man igazi forradalom volt, úgy a játékmenet, mint a siker tekintetében. Vajon 42 év és egy rakás hasonló múzeumi kompiláció tapasztalata mire elég ma?

  • Endless Dungeon teszt

    Félig defenzív toronyépítős játék, félig pedig agresszív shooter – az ellentétek találkozásából pedig egy igen feszült hangulatú játék bontakozik ki.

Előzmények