A next-gen élmény

Olvasói gondolatébresztő olvasóinknak, a benne foglaltak nem feltétlenül egyeznek a Gamepod szerkesztőségének álláspontjával.

Bevezetés

Napjainkban egyre többször, és egyre gyakrabban halljuk a médiából, hogy szükség lenne már egy igazi, következő generációs élményt nyújtó játékra. A gamerek nagy része is ezt hangoztatja, de vajon tudatában vannak annak, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban? A next-gen szó hallatán sokan egyből a fejlettebb, már-már fotorealisztikus grafikára asszociálnak, de vajon tényleg csak ennyit takarna ez a fogalom, vagy valójában sokkalta többről van szó?

A next-gen kifejezés nem újkeletű dolog, elsősorban egy új konzol(generáció) érkezéséhez köthető. Egy új gép pedig rendszerint erősebb hardveres felépítéssel rendelkezik, mint az előtte megjelentek, épp ezért a legszembetűnőbb változást a grafika szokta jelenteni, vagy pedig abban várnak a játékosok nagy ugrást a konzol nyers teljesítménytöbbletéből adódóan.

Azonban a grafikán kívül számos olyan tényező van, ami egy játékot next-genné tesz, és új szintre tud emelni. Ezek azok a dolgok, melyekre a grafikával ellentétben éveket is kell várni, hogy megmutathassák magukat. Ez esetben pedig a változást többnyire a játékmenetben kell keresni.

Ha a PS4-re és Xbox One-ra eddig megjelent címeket vesszük alapul, könnyen le lehet vonni a következtetést: a szegényes játékfelhozataluk közül jelenleg egyik cím se nevezhető next-gennek. Persze ez valamilyen szinten érthető, hiszen amíg a fejlesztőstúdiók nem szakadnak el véglegesen az előző generációs konzoloktól, addig a cross-gen játékok esetében kemény kompromisszumokat kellesz kötni.

A nemrégiben lezajlott E3 is ékes példája többek között annak, hogy a nagy ugrásra egészen 2015-ig várnunk kell, hiszen a legtöbb nagy címet erre az évre lőtték be, elég csak az új Batman-re, a The Witcher 3-ra, vagy éppen a The Divison-re gondolni. A történelem ismétli önmagát, szokták mondani. Most ugyanazt éljük át, mint az Xbox360 megjelenése utáni időszakban, hiszen a konzol 2005 novemberi startját követően egészen 2007-ig kellett várnunk az első komolyabb játékokra, az pedig egy legendásan jó év volt a gamerek számára.

De mit is várunk akkor a 2015-ös évtől, és milyen újításokra számíthatunk? Ezekre a kérdésekre próbálok majd választ adni nektek a következő pontokban.

1. Virtuális valóság

Az első generációs PlayStation a 90-es évek közepén forradalmasította a játékipart. Megjelentek az első komoly 3D-s programok, amik alapjaiban változtatták meg az emberek játékokról alkotott képét, valamint sokkal nagyobb szerep jutott a történetnek és a filmszerű narratívának is. Gamer szlenggel élve a videojátékok szintet léptek. Ezentúl ez már nem csak a fiatal korosztály szórakozása volt; a PlayStation egy új közönséget szólított meg, a felnőtteket, idősebbeket egyaránt. A "gaming" pedig szépen lassan megszűnt rétegszórakozás lenni.

Valami hasonlót várhatunk el a jövő VR masináitól is, melyek nemsokára piacra kerülnek. Kétségtelen, hogy ezen a téren az Oculus Rift vezeti a mezőnyt, azonban egyre több cég száll be a versenybe, ami nekünk, fogyasztóknak csak jó lehet. Jó példa erre a Sony által bemutatott, roppant ígéretes, Project Morpheus kódnéven futó VR sisak, ami a PlayStation 4-hez készül.

A virtuális valóság ötlete először a 80-as években merült fel komolyabban szinten, azonban az akkori technikák még nem tették lehetővé, hogy az egyébként fantasztikus elgondolás valósággá válhasson. Egészen mostanáig. A technológia egy teljesen új szintre emelheti a játékélményt a sokkal magasabb interaktivitás lehetősége lévén. Mi magunk is a játék valamint a történet részesének fogjuk érezni magunkat, ez pedig további új lehetőségeket teremt az újgenerációs szórakoztatás szempontjából.

2. Nincs többé Single -és Multiplayer

Legalábbis a klasszikus értelemben véve. Bár a fentebbi kijelentés kicsit meredeknek tűnhet, de gondoljunk csak bele egy kicsit. Az utóbbi időben egyre inkább e felé haladunk. Az egyjátékos és többjátékos mód egyre inkább összemosódik, s kezdenek egy nagy, egységes egészet alkotni. Jó példa erre Watch Dogs, ami ennek az elgondolásnak az előfutára. Az igazi áttörést az év végén érkező Destiny jelentheti, mely teljes mértékben az imént megfogalmazott koncepcióra épül, ráadásul a világ legdrágább játéka is egyben. Az Activision-nél pedig nem szoktak hibázni (legalábbis pénzügyi szempontból biztosan nem), tehát ha valakik, hát ők tudják, miben rejlik a jövő.

Persze nem kell attól félni, hogy megszűnik a feszes, filmszerű narratíva, és a komoly történetmesélés. Mint ahogy attól se, hogy többé nem lesznek adrenalindús, pörgős online csaták. Amit eddig szerettünk, az mind megmarad, csupán továbbfejlődik. A játékok sokkal inkább jutalmazóak lesznek, hiszen az egyjátékos módban elért, megszerzett dolgok kihatással lesznek a többjátékos módra, és ez éppúgy igaz lesz fordítva is. Ez pedig ösztönzőleg fog hatni a gamerekre, hogy a játék ne csak egy adott szegmensébe merüljenek bele, s nagyobb hangsúlyt fognak fektetni a közösségi élményre is.

3. (Remélhetőleg) hatalmas változások a játékmenet -és mechanika terén

Ez az egy pont, ahol egy kicsit szkeptikus vagyok, mindazonáltal bizakodó. Sajnos tény, hogy mostanában sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a marketingre, vagy éppen a grafikára és szemfényvesztésre, mint ténylegesen magára a játékra, melyet el kívánnak adni. Azonban mit érne egy új generáció játékmenetbeli újítások nélkül? Az emberek becsapva éreznék magukat.

Amit elsősorban várhatunk, hogy a korábban említett közösségi élmény előtérbe fog kerülni, és egyre több játékot lesz lehetőségünk barátainkkal együtt végigvinni. Továbbá a korábbi, kötött pályás játékokat szép lassan felváltják majd az open world alkotások, melyek sokkalta több lehetőséget adnak majd a játékosok kezébe. Elég csak belegondolni, hány játék vált az elmúlt években nyitott világúvá, melyek eredetileg nem így kezdték (jó példa erre a Metal Gear Solid sorozat).

Várható továbbá a fizika, a rombolási mechanizmus, valamint a karakter -és egyéb animációk drasztikus fejlődése is. Jómagam már az előző generációs konzolok idején is sopánkodtam, hogy miért van az, hogy ilyen szép grafika mellé ennyire elmaradt általános kivitelezés társul (ez alatt az előbb felsoroltakat értem). Úgy tűnik, végre ez megváltozik, legalábbis az első jelek nagyon bíztatóak: a Sunset Overdrive-nál a karakter forgása, mozgása teljesen dinamikus, valós hatást kelt, míg a Rainbow Six: Siege képében végre kapunk egy olyan játékot, amiben kiélhetjük destruktív hajlamainkat (ráadásul a rombolás szerves elemét képezi a programnak).

Természetesen az autós játékok is fejlődni fognak (már csak azért is, mert grafikailag immáron szinte lehetetlen szebbeket készíteni). Jobb, valósághűbb törésmodelleket kapunk, reményeim szerint végre nem előre leprogramozott törésmodellekkel, hanem a valós fizikán alapuló, helyzettől függő roncsolódással, ahogy ez az alábbi videóban is látható:

4. Grafika

Azt hiszem, ez a legnyilvánvalóbb, és elsőre legszembetűnőbb változás, ami a játékokat érinti. Természetesen jobb fény, árnyék -és részecskeeffekteket kapunk, magasabb felbontású textúrákat, meg mindent, ami szem-szájnak ingere. A konzolokon nagyobb látótávolság, magasabb felbontás, és adott esetben több FPS lesz a jutalmunk (PC-n a legtöbb dolog hardver kérdése).

Ami még fontos, hogy az átvezető videók végleg megszűnnek előre render-eltek lenni, és minden az in-game engine-nel fog készülni. Vége tehát azoknak az időknek, amikor a CGI videókban látott grafikai minőségről áhítoztunk, mostantól az már valóság.

5. Zene

Sokan talán kis jelentőséget tudnak be ennek, azonban a filmekhez hasonlóan a játékok durván 50%-át a zenék adják. Talán a generációváltás ezek számára is mérföldkő lehet, és remélhetőleg a jövőben sokkal több játék fog a Castlevania: Lords of Shadow 2 példájával élni (a játék dallamait a világhírű Abbey Road-ban vették fel, a világ legnagyobb szimfonikus zenekara segítségével. Itt készítették többek között a Star Wars és a Gyűrűk Ura zenéit is).

Végezetül pedig két kérdést intéznék hozzátok:
Ti mennyire értetek a leírtakkal egyet? És Ti mit vártok a jövő játékaitól?

Azóta történt