Régi ismerősök, új köntösök
A PlayStation Vita ugyan még Japánban sem lett annyira népszerű, mint azt a Sony várta, az elmúlt évben azonban már némileg jobban teljesített, köszönhetően egyedi, olykor több, mint furcsa játékainak, és persze az indie alkotások áradatának. Ez az év is ebben a mederben fog folydogálni: jönnek az olykor igen betegnek tűnő, de az új élményekre vágyó játékosokat jó eséllyel meggyőző egyedi és exkluzív alkotások, és persze a millió kisebb, multiplatform fejlesztés. Listánk az előbbieket közül az angolul biztosan megjelenőket gyűjti csokorba, és mivel ez a csoport gyakorlatilag kizárólag kis költségvetésű japán játékokat tartalmaz, aki nem szereti a visongó lányokat, 14 éves hősöket és a realizmustól igen messze vezető történetmesélést, az jobban jár, ha nem olvas tovább. Mindenki mást köszöntök 2015 legvidámabb gumiszobájában!
Persona 4: Dancing All Night
Milliók mondták, hogy szinte bármit megtennének a Persona 4 direkt folytatásáért; nos, ők nem feltétlenül erre gondoltak. Pedig ha csak a tényeket nézzük, a Dancing All Night pontosan ez lesz: fél évvel játszódik minden idők egyik legjobb játékát követően, szerepel benne annak minden fontos karaktere és visszatérhetünk a kitekeredett démonvilágba is. Igaz, ezúttal nincs iskola, randizás, vagy élvezetes tápolás – ahogy a cím is mondja, itt minden a riszálásról szól! (A magyarázat szerint az Inabába visszatérő Rise egy weboldalon esik át a másik oldalra, ahol olyan új démonokat talál, akik ellen csak a tánc ereje hatásos, erre összegyűjti volt nyomozótársait, és nekiállnak az új módszerrel megtisztítani e világot.)
A fentiek alapján talán egyértelmű: ritmusjátékról van szó, ahol a 30-nál is több nótával összhangban kell gombokat nyomogatni. A fantasztikus Hatsune Miku: Project DIVA-játékokat készítő Dingo is részt vett a játék megalkotásában, így nem kételkedünk benne, hogy a játékmenettel nem lesz gond. A zenékért természetesen továbbra is Shoji Meguro felel, bár a 60-70 órás Persona 4-végigjátszás során agyunkba vésődött eredeti dalok mellett jónéhány remix is megnyitható lesz. Aki netán mégiscsak egy igazi folytatást várna, azt csak azzal tudom lelkesíteni, hogy a fejlesztők ígéretei szerint a stílusban hasonló, történetben újat hozó Persona 5 még idén a boltokba kerül - igaz, csak PS3-on és PS4-en.
Brandish: The Dark Revenant
Kevés olyan SNES-re megjelent RPG akad, ami oly sok gyűlölködőt vonzana (megérdemelten), mint a dungeon-tisztításról szóló Brandish. A botrányosan repetitív zenék (a minimum 25 órás játékban 5, azaz öt darab, egyenként három perces nóta szerepel), a minitérkép hiánya és az egyszerű csaták mellett ennek legfőbb oka a játék irányítása volt. Az összesen négy fő részt megélt széria mindig is arról volt nevezetes, hogy minden megszokást - netán épelméjűséget - sutba dobva karakterünk mindig felfelé néz, azaz tulajdonképpen a pályát forgatjuk alatta. Leírva talán nem hangzik veszélyesnek a dolog, de elég pár percet eltölteni a régi verzióval, és az ember dührohamot kap, főleg, ha egy kanyargós részhez ér. Na és itt jön be a képbe a PSP-re Japánban már 2009-ben megjelent The Dark Revenant rész, az első rész teljes remake-je, amely Európában néhány hónapon belül a digitális Vita-boltban is feltűnik.
Ez a kiadás az eredeti szinte minden hibáját kijavítja, kezdve az irányítással. Bár a pályaforgatós irányítás továbbra is a játék része, mivel már 3D-ben vagyunk, ez jóval kevésbé zavaró. Igaz, a 2009-es japán beszámolók szerint a főellenségek körül ugrálva még mindig meg lehet zavarodni, de jóval kevésbé, mint anno 1995-ben. Kapunk új zenéket, minitérképet, teljesen átalakult művészeti rendezést és tíz extrakemény szintet. Sőt, Alexis, a játék egyik főgonosza (a korábbi nyugati kiadásban még cenzúráztatta Nintendo, most ismét szadomazo dresszben, ostorral a kezében rohangálhat) is játszható lesz egy teljesen új minikampányban, ami játékmenetében sok újat nem hoz, de a régi rajongóknak, ha voltak egyáltalán ilyenek, újabb piros pontot jelent.
Atelier Ayesha Plus: Alchemist of Dusk
Oké, kicsit csalunk ezzel a játékkal kapcsolatban: az Ayesha Plus már megjelent néhány napja, de mivel még nem jutottunk hozzá, hogy kipróbáljuk, megemlékezünk róla. Az Atelier-széria úgyis egyike a legkevésbé ismert szerepjáték-sorozatoknak, így minél többen adnak esélyt neki, annál jobb. A Gust által általában trilógiák formájában tálalt széria összekötő elemei a festményszerű tálalás, illetve a végtelen küzdelmek útján zajló tápolás helyett az alkímia, a tárgykészítés és a szintetizálás előtérbe tolása. A Dusk-trilógia első része is erről szól: főszereplőnk, Ayesha egy füvészbolt vezetője, akit az eltűnő húga utáni hajsza rángat bele a kalandba, a füvek, ércek és szörnyalkatrészek egyre profibb használatába.
A korábban PS3-on megjelent játék szinte változatlan formában került át kézikonzolra, ami a látottak alapján igen szép játékot eredményez. Szerencsére ez nem az összes erénye, az Ayesha ugyanis egy remekül kitalált, körökre osztott harcrendszert vet be a konfliktusok kezelésére, és egy természetesen szinte felfoghatatlanul sok lehetőséget adó tárgykombinációs-alkimista rendszert a tápolásra és a történet előrevitelére. A sorozatban megszokottakhoz képest némileg komolyabb, melankolikusabb hangulat felejthetetlen pillanatokkal van tele. A Plus megjelölést kapott Vita-változat extra kosztümökkel, karakterekkel, szörnyekkel, eseményekkel és egy – szerintem – felesleges extrakemény játékmóddal csalogat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
